VAJON EZ MÁR A VÉG?

Ismerőst láttam a minap az egyik kocsma teraszán. Tél van ugyan, de a dohányosok igencsak kedvelik ezeket a félig-meddig fedett-zárt helyiségeket, amelyek arra jók, hogy kijátsszák a törvényeket, meg arra, hogy fogyasztani tudjanak az emberek, és közben beszélgetni is. Mert mire való a bodega, ha nem erre?! Régi ismerős, amolyan sorstárs, ivócimbora, akivel elég sokat „harcoltunk” a nyolcvanas években a kisváros létezett nagyiparában, és szidtuk feszt a rendszert. Continue reading “VAJON EZ MÁR A VÉG?”

Semmi hurrá, nem nyaralunk!

Itt van a nyár, megvolna hozzá az utazási kedv. Megállok a Tábor utcában, arccal a Szejke irányába fordulok. Nagyjából ez lehet az északi irány. Tudom, hogy jobbra a nap kél, bal oldalt meg nyugszik, dél meg ott van a hátamnál. Arra gondolok, hogy itt, száz kilométeres sugarú körben hány település, hely, hegy, domb, völgy lehet, ahol még nem jártam! Mennyi titok van számomra a közelben. Idén ilyen közeli témák munkálnak bennem. Semmi távoli kékség, csak földönjáró és hazai a vágy… Tovább