PRO MEMORIA – „A Hargitáról az egész Kárpát-medence tisztán látszik” – BESZÉLGETÉS BARTHA LEVENTÉVEL VERSEKRŐL, KÖLTÉSZETRŐL, VÁLTOZÓ RENDSZEREKRŐL (2.1.)

A mai székelyföldi és erdélyi magyar kultúrafogyasztók idősebb és középkorú nemzedéke igen élénken emlékszik Bartha Levente (1955) tevékenységére, arra a hosszas és kitartó munkára, amellyel szóban, bátran kimondott versekkel biztatta hallgatóságát arra, hogy „mégis érdemes”. Sokan kaptunk tőle biztatást a legsötétebb fénykorszak éveiben. Tárlatmegnyitókon, kisebb-nagyobb közösségi eseményeken és egyéni előadóestjein adta át az üzenetet, amely klasszikus és élő nagyjaink jóvoltából maradt ránk. “PRO MEMORIA – „A Hargitáról az egész Kárpát-medence tisztán látszik” – BESZÉLGETÉS BARTHA LEVENTÉVEL VERSEKRŐL, KÖLTÉSZETRŐL, VÁLTOZÓ RENDSZEREKRŐL (2.1.)” olvasásának folytatása

KÖLTÉSZET NAPJA – Szavakat egymás mellé tenni

Bizonyára meglennének az emberek költészet és vers nélkül is. Kevesebb könyvet nyomtatnának, meglaposodnának az irodalmi lapok a versrovat nélkül. Nem kellene verset felmondani az iskolákban. Kevesebbet is olvasnának, és a színészek, színházak átalakítanák a műsorrendjüket. “KÖLTÉSZET NAPJA – Szavakat egymás mellé tenni” olvasásának folytatása