Elhunyt BENCZŐ DÉNES nyugalmazott unitárius lelkész

Homoródalmás szülötte volt. Teljes életével, teljes lényével ragaszkodott a világ közepeként ismert községhez, amelynek unitárius gyülekezetét negyvennégy éven át szolgálta.  Életének nagy részét itt töltötte, hiszen gyermekkorától kezdve – leszámítva a középiskolai és a teológiai éveket, illetve a Zsíl-völgyén történt papi pályakezdést – , falusfelei körében élt. Innen táplálkozott. És az ittenieket táplálta lelki és szellemi gyümölcsökkel egyaránt. Életvitelével, helytállásával mutatott utat egy olyan korban, amikor igen nehéz volt ragaszkodással és hittel megmaradni Almás-gödrében és ezeken az ezredév óta belakott és megtartó helyeken, itt, a Székelyföldön. “Elhunyt BENCZŐ DÉNES nyugalmazott unitárius lelkész” olvasásának folytatása

Oklándi változásokról

Kelemen Levente tiszteletes negyed évszázada szolgálja a település unitárius gyülekezetét. Ez egy nagyon hosszú idő – emberöltő, ahogy ezelőtt szokták mondani, s ez ma sincs másképp ebben a folyamatosan gyorsuló és “ellenünk sorakozó” időben – , lassan azokat esketi, akiket hajdanán fiatal papként keresztelt. Legutóbbi találkozásunk alkalmával, amikor az unitárius lelkészek negyedéves találkozóján jártunk a településen, kihasználtuk az alkalmat, hogy az újabb tervekről és fejleményekről beszéljünk. “Oklándi változásokról” olvasásának folytatása

Unitáriusok testvérlátogatóban (3.)

Amerikai barátaink – elmondásuk szerint – nagyon sokat kaptak azáltal, hogy ösztöndíjakat adtak székelyföldi fiataloknak. Nem egy esetben megtörténik, hogy a diákkal személyesen nem is találkoznak. Van eset, amikor utólag, sok év elteltével találkozik az itteni támogató az otthoni volt fiatallal, aki már azóta ügyvéd lett Londonban. Vajon ki tehet arról, hogy elment, kiment, és az otthoni közössége semmit nem kap abból vissza, amit innen támogatásként kapott? – töprengett Tódor Csaba Concord városában a testvérgyülekezetnél tett látogatáson, miután hétfőn az ösztöndíjprogramokról tanácskoztak.

(A címkép illusztráció – a jelenség bármelyik reptéren tetten érhető, bármelyik székelyföldi családban felbukkan és érezteti hatását. Ma a vendégmunka és az elvándorlás annyira gyakori és a társadalom minden szegmensére úgy lehatol, mint annak idején a tüdőbaj, mint az első vagy a második világháború és a Don-kanyar, vagy a létezett szocializmus, amely szétrobbantotta a hagyományos paraszti és polgári élettereket.

halaadas
Részlet Jean Louis Gerome Ferris festményéről, amely a feltételezhetően első hálaadás (1621?) ünnepi hangulatát, két kultúra találkozását ábrázolja, amikor a bennszülöttek és a telepesek is hittek még a szép és közös jövőben

Az EU integrál és rombol is ugyanakkor. Mi vagyunk a jó indiánok, akiktől, ha megkérdik: – Mikor tetszenek kipusztulni?,  akkor könnyedén mondhatjuk, hogy ez az aktus bármikor esedékessé válhat a közeljövőben, s azt is, hogy tulajdonképpen most gyakoroljuk a haldoklást, csak éppen nem nagyon beszélünk róla. Naponta egy menetszázadnyi emberünk tűnik el a kapitalizmus lagúnáiban… A Szerk.)  Tovább