„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Tudor Duică villamosmérnök, publicista, civil aktivista így vall őseiről a Hargita Népe számára készült interjúban: „Családfakutatásaim során – görögkeleti és görögkatolikus nyomon haladva – egész 1733-ig tudtam az időben visszahaladni az ortodox schematizmusban. Nestor nevű szépapám jegyzői hivatalt viselt Magyarigenben, a lánya pedig Medrea ük-üknagyapámhoz ment férjhez, aki celnai illetőségű volt. Feltörekvő emberek voltak ők is Erdély korábbi társadalmában. Többen szolgáltak a felmenőim közül a hadseregben. Büszke vagyok arra, hogy a családom tagjai mindig hűségesek voltak a hazájukhoz, Erdélyhez, függetlenül attól, hogy az éppen milyen közigazgatáshoz tartozott. Ez pedig nem más, mint az érettség, a helyzet- és a szerepfelismerés jele. Amivel én is teljes lelkemből, teljes erővel próbálkozom manapság, s mindez nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy felnövekedhessek az előttem járó ősök szintjére.” Continue reading “„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK”

Negyven éve halt meg Kós Károly

Napra pontosan ma négy évtizede hunyt el életének 94. évében Kós Károly (szül. 1883. december 16.) , a transzilvanizmus atyja, s még sorolhatnánk, hogy mi volt hosszú pályafutása során. Erdély lelkiismerete, jeles építész, kiváló író, grafikus, pedagógus, üzletember és államférfi. Mintha egyszemélyes intézménybe kívánta volna sűríteni a Gondviselés mindazt, ami az itteni magyarság és Erdély népei számára Trianon után elveszett. Continue reading “Negyven éve halt meg Kós Károly”