SZIMBÓLUM, RÍTUS, DRÁMA – Angliai és erdélyi unitárius temetésekről

Tódor Csaba most megjelent munkája nem lesz sok ezer példányban fogyó sikerkönyv, de kétségtelen, hogy fontos mezsgye. Haszonnal forgathatják a lelkésztársak – legyenek unitárius paptestvérek vagy más történelmi felekezetekben szolgálók –, a kulturális antropológia művelői, de azok a szakemberek is, akik valamilyen módon élettevékenységük folytán kapcsolódnak e rítushoz. Hiszen egyáltalán nem másodlagos szempont, hogy mit tartunk meg hagyományainkból és mit viszünk tovább magunkkal az utolsó út körüli cselekvéssorig a szabadság alternatívái által felkínált értékhalmazból és az ürességgel fenyegető posztmodern utáni korból, amikorra mi is elfelejtettük az örökölt és természetes saját tudás értékeinek jelentős részét. Continue reading “SZIMBÓLUM, RÍTUS, DRÁMA – Angliai és erdélyi unitárius temetésekről”

Ünnepelnek az unitáriusok Székelykeresztúron

A Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség szeptember 29-30-án jubileumi ünnepségsorozatot szervez a Magyar Unitárius Egyház fennállásának 450. évfordulója tiszteletére. E két nap alatt számos járulékos programmal várják mindazokat, akik testi valójukban és lélekben is együtt kívánnak lenni Erdély egyik legjelentősebb unitárius gyülekezetének tagjaival. Minden kedves érdeklődőt várnak felekezetre való tekintet nélkül, hiszen ez az igen tartalmas és színvonalas kínálat testi-lelki felüdülésünket és erősítésünket szolgálhatja. Continue reading “Ünnepelnek az unitáriusok Székelykeresztúron”

Unitáriusok testvérlátogatóban (9.)

Bostonban is havazott. A vasárnap már az útra való készülődés és az elválás jegyében zajlott. Annyi biztos, hogy a concordi testvérgyülekezet meglátogatásakor az székelykeresztúri küldöttség igen bőséges és sokoldalú élményadaggal gazdagodott. A közeli viszontlátás reményében vettünk búcsút Tódor Csaba lelkésztől, aki hétfőn kelt levelében próbálta összegezni az utolsó két nap alatt történteket. Ez a napló – reményeink szerint – egy szubjektívebb és részletesebb élményösszegzéssel folytatódik majd, mihelyt immár idehaza, Székelykeresztúron sikerül vélük felvenni ismét a kapcsolatot. Akkor maradunk a szerencsés találkozás reményében. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (8.)

Meglátogattuk a „boskolát” Ez egy műszó. A Boston környéki magyar gyerekeket tömörítő magyar iskolát nevezik így. A Boston és az iskola szó összevonásából jött létre. Őket látogattuk meg. Cserkészcsapataik is vannak, anyaországi, és Kárpát-medencei magyar közösségekkel tartanak fenn kapcsolatokat. Csereprogramokat is futtatnak. Itt találkoztunk egy Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjas diáklánnyal Kárpátaljáról, aki szeptember május közötti időszakban van itt és segíti önkéntesként az itteni cserkészeket, s általában a magyar kezdeményezéseket. Közeleg az amerikai tartózkodás vége. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (7.)

A pénteki napon Boston városának meglátogatása következett. Több unitárius vonatkozás is van, amelyről illik tudni, s amelyeknek tárgyi és építészeti emlékei vannak. Az 1956-os forradalom után sok magyar telepedett le itt, ennek is vannak élő, érzékelhető jelei. A másod- és harmadgenerációs elszármazottak igyekeznek életben tartani a kötődést és a hazai kultúrából táplálkozó gyökereket.„Elmondták a barátaink, hogy van egy csarnok – írja Tódor Csaba lelkész -, ott fogunk mellette ebédelni, ahová a 19.században híres szónokokat hívtak meg. Erről nevezetes ez a terem. Ide beengedtek egy híres magyar fickót is annak idején. Ez az ember (akinek Pat, a másik vendéglátónk nem tudta megmondani a nevét) beszélt aztán a kongresszusi épület lépcsőjén is. Fáin beszédet mondott. Kérte az amerikaiakat, hogy segítsék a magyarokat. Hát igen, ez Kossuth atyánk párhuzamos élete…” Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (6.)

A mai nap legfontosabb tanulsága talán az, hogy van egy másik tartalom, a valóságnak egy másik oldala, ahová elvisz a képzelet, a vágy, vagy a szükség. A képek mögött, a gránitpartos óceán mögött, vagy éppen az éneklés vezet rá erre a tartalomra. Ami mindig ott van, és nem változik. Összeköti Bostont Almással bennem, velem. Aki vagyok. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (5.)

„Amikor amerikai hittestvéreink Erdélybe jönnek, akkor egy teljesen más értékrendbe jönnek. Emberek és tájak várják őket. Várjuk őket. Ez már tudatosult az elmúlt húsz évben. Egyik legfontosabb szempont, amiért jönnek hozzánk az, hogy idehaza nem kapják meg mindazt, amit ott mi adni tudunk. Amit nyújtunk számukra az viszont nem az, amit megvettünk mi az elmúlt húsz esztendőben vagy tegnap, hanem az, amit örököltünk. Ami itt legbelül a miénk” – írja Tódor Csaba székelykeresztúri unitárius lelkész ötödik levelében. Az útinapló folytatódik. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (4.)

Itt mintegy 700 fizető tagja van az egyházközségnek. Egy nagyon izgalmas feladat megtudni, hogy mit akar a gyülekezet. A papnak van egy hat személyes bizottsága, akik állandó kapcsolatban állnak az emberekkel. Folyamatosan tájékoztatják a lelkészt és a keblitanácsot, hogy mi van a gyülekezetben. Különben most is a második köre a megbeszélésnek arról szólt, hogy kiket kell meglátogatni, kinek van szüksége lelkipásztori gondozásra? Nos, ez a hat személy csak egy évig van megbízva, hogy ne legyen túl sok hatalma és befolyása. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (3.)

Amerikai barátaink – elmondásuk szerint – nagyon sokat kaptak azáltal, hogy ösztöndíjakat adtak székelyföldi fiataloknak. Nem egy esetben megtörténik, hogy a diákkal személyesen nem is találkoznak. Van eset, amikor utólag, sok év elteltével találkozik az itteni támogató az otthoni volt fiatallal, aki már azóta ügyvéd lett Londonban. Vajon ki tehet arról, hogy elment, kiment, és az otthoni közössége semmit nem kap abból vissza, amit innen támogatásként kapott? – töprengett Tódor Csaba Concord városában a testvérgyülekezetnél tett látogatáson, miután hétfőn az ösztöndíjprogramokról tanácskoztak.

(A címkép illusztráció – a jelenség bármelyik reptéren tetten érhető, bármelyik székelyföldi családban felbukkan és érezteti hatását. Ma a vendégmunka és az elvándorlás annyira gyakori és a társadalom minden szegmensére úgy lehatol, mint annak idején a tüdőbaj, mint az első vagy a második világháború és a Don-kanyar, vagy a létezett szocializmus, amely szétrobbantotta a hagyományos paraszti és polgári élettereket.

halaadas
Részlet Jean Louis Gerome Ferris festményéről, amely a feltételezhetően első hálaadás (1621?) ünnepi hangulatát, két kultúra találkozását ábrázolja, amikor a bennszülöttek és a telepesek is hittek még a szép és közös jövőben

Az EU integrál és rombol is ugyanakkor. Mi vagyunk a jó indiánok, akiktől, ha megkérdik: – Mikor tetszenek kipusztulni?,  akkor könnyedén mondhatjuk, hogy ez az aktus bármikor esedékessé válhat a közeljövőben, s azt is, hogy tulajdonképpen most gyakoroljuk a haldoklást, csak éppen nem nagyon beszélünk róla. Naponta egy menetszázadnyi emberünk tűnik el a kapitalizmus lagúnáiban… A Szerk.)  Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (2.)

Székelykeresztúr és Concord unitárius gyülekezetei közt a barátság több évtizedes. Él, virul, lélegzik, újabb kihívások, gondok és örömök közepette működik. Az ott szerzett élményekről ír a továbbiakban Tódor Csaba tiszteletes. A naplóíró lelkész gondolatai jóval túllépnek a jelen pillanaton; az élmények további gondolatokat szülnek, amelyeket értelmezni próbál, s a kételyeit, vívódásait vélünk is megosztja. Ismét üzenetet kaptunk az általa igen intenzíven megélt időből. Tovább