Unitáriusok testvérlátogatóban (5.)

„Amikor amerikai hittestvéreink Erdélybe jönnek, akkor egy teljesen más értékrendbe jönnek. Emberek és tájak várják őket. Várjuk őket. Ez már tudatosult az elmúlt húsz évben. Egyik legfontosabb szempont, amiért jönnek hozzánk az, hogy idehaza nem kapják meg mindazt, amit ott mi adni tudunk. Amit nyújtunk számukra az viszont nem az, amit megvettünk mi az elmúlt húsz esztendőben vagy tegnap, hanem az, amit örököltünk. Ami itt legbelül a miénk” – írja Tódor Csaba székelykeresztúri unitárius lelkész ötödik levelében. Az útinapló folytatódik. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (4.)

Itt mintegy 700 fizető tagja van az egyházközségnek. Egy nagyon izgalmas feladat megtudni, hogy mit akar a gyülekezet. A papnak van egy hat személyes bizottsága, akik állandó kapcsolatban állnak az emberekkel. Folyamatosan tájékoztatják a lelkészt és a keblitanácsot, hogy mi van a gyülekezetben. Különben most is a második köre a megbeszélésnek arról szólt, hogy kiket kell meglátogatni, kinek van szüksége lelkipásztori gondozásra? Nos, ez a hat személy csak egy évig van megbízva, hogy ne legyen túl sok hatalma és befolyása. Tovább

Unitáriusok testvérlátogatóban (3.)

Amerikai barátaink – elmondásuk szerint – nagyon sokat kaptak azáltal, hogy ösztöndíjakat adtak székelyföldi fiataloknak. Nem egy esetben megtörténik, hogy a diákkal személyesen nem is találkoznak. Van eset, amikor utólag, sok év elteltével találkozik az itteni támogató az otthoni volt fiatallal, aki már azóta ügyvéd lett Londonban. Vajon ki tehet arról, hogy elment, kiment, és az otthoni közössége semmit nem kap abból vissza, amit innen támogatásként kapott? – töprengett Tódor Csaba Concord városában a testvérgyülekezetnél tett látogatáson, miután hétfőn az ösztöndíjprogramokról tanácskoztak.

(A címkép illusztráció – a jelenség bármelyik reptéren tetten érhető, bármelyik székelyföldi családban felbukkan és érezteti hatását. Ma a vendégmunka és az elvándorlás annyira gyakori és a társadalom minden szegmensére úgy lehatol, mint annak idején a tüdőbaj, mint az első vagy a második világháború és a Don-kanyar, vagy a létezett szocializmus, amely szétrobbantotta a hagyományos paraszti és polgári élettereket.

halaadas
Részlet Jean Louis Gerome Ferris festményéről, amely a feltételezhetően első hálaadás (1621?) ünnepi hangulatát, két kultúra találkozását ábrázolja, amikor a bennszülöttek és a telepesek is hittek még a szép és közös jövőben

Az EU integrál és rombol is ugyanakkor. Mi vagyunk a jó indiánok, akiktől, ha megkérdik: – Mikor tetszenek kipusztulni?,  akkor könnyedén mondhatjuk, hogy ez az aktus bármikor esedékessé válhat a közeljövőben, s azt is, hogy tulajdonképpen most gyakoroljuk a haldoklást, csak éppen nem nagyon beszélünk róla. Naponta egy menetszázadnyi emberünk tűnik el a kapitalizmus lagúnáiban… A Szerk.)  Tovább