Több mint huszonhét évet szolgált lelkészként Oklándon, hiszen, mihelyt tehette, helyi, homoródújfalusi kötődésűként a falusi egyház- és népszolgálatot választotta a marosvásárhelyi gyakorlóéveket követően. Vallotta, hogy az élet minden területén tevékenykednie kell a jó papnak, akinek igen sokrétű feladatsor jut osztályrészéül, mihelyt ráébred kötelességeire, hogy meg kell töltenie értelemmel és értékkel a lelkeket, az ünnepeket és a hétköznapokat egyaránt. “IN MEMORIAM KELEMEN LEVENTE – FÁJDALMASAN, DE BELENYUGVÁSSAL – FRISSÍTVE!”→ olvasásának folytatása
A június 20-án, életének 90. évében Budapesten elhunyt jeles költő, műfordító, végakarata szerint szülőfalujában, Nagygalambfalván, a család sírkertjében lel majd végső nyugalomra. Hamvai fölött pénteken, július 6-án a helyi református templomban tartanak virrasztást este 7 órától. A temetési szertartásra szombaton, július 7-én, délután 3 órától kezdődően kerül sor. Az ökumenikus gyászszertertást Böjte Csaba ferencrendi szerzetes és Nagygalambfalva református lelkésze, Kányádi György Attila vezeti, a sírnál pedig Dávid Gyula irodalomtörténész mond majd beszédet… Tovább
Érzelmes költemény
emlékezzél meg rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
míg félkönyökre dőlve
egy tisztáson szalonnázol
tudtam egy könyvrevaló
dűlő- és határnevet
s forrásokat melyekből
ha tenger nem is
de egy jókora tó
kicsurgott azóta
falvak városok
utcák nevét tudtam
s hidakét
földrészeket jártam be
álltam az ararát lábánál
a vezúvon s az empire state
building tetején
falut fűthettek volna
kézfogásaim szétosztott
s kapott melegével
ha még idejekorán beér
a bioenergetika
emlékezzél meg hát rólam is egyszer
te huszonegyedik századi
szelíd kecskepásztor
mikor bicskádat bekattintva
nekihasalsz és jót iszol
a forrásból
(1974)
Hazatérés 1.
Farkas Antal felvételei
Hazatérés 2.
A nagygalambfalvi református templomban tartott gyászszertartáson Áder János köztársasági elnök mellett számos világi és egyházi méltóság, a politikai és irodalmi élet több jeles személyisége volt jelen.
A Kossuth-díjas költőt, a nemzet művészét, Budavár, Székelyudvarhely és Nagygalambfalva díszpolgárát – akit Budavár önkormányzata mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekintett – kívánságának megfelelően szerény, ökumenikus szertartással búcsúztatták. Ravatalánál Kányádi György Attila református lelkipásztor és Böjte Csaba ferences szerzetes mondott gyászbeszédet, munkásságát pedig Dávid Gyula irodalomtörténész méltatta.
A szertartás kezdete előtt felolvasták Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök részvétnyilvánítását. A köztársasági elnök rámutatott arra, hogy Kányádi Sándor számára a magyar szó egyenlő volt az élettel és a hivatással. Verssel gyógyított és erősítette egymáshoz a magyarok közösségeit.
Orbán Viktor miniszterelnök a gyászoló családhoz intézett részvétnyilvánításában azt írta: a költő műveiben kultúránk olyan legbensőbb vidékei tárulnak elénk, ahol a gondolatoknak tere, szavaknak súlya, történeteknek tanulsága van. „Hálásak vagyunk, hogy a költeményeiből fiatalok és idősebbek, itthon élők és távolba szakadtak egyaránt erőt meríthetnek, hiszen határtalan magyarságával a Dél keresztje alatt éppúgy nemzetünk összetartozását hirdette, mint otthon a Hargitán és itthon, a Kárpát-medencében” – írta részvétlevelében Orbán Viktor.
Kányádi György Attila református lelkipásztor a ravatalnál mondott gyászbeszédében a szülőföldhöz ragaszkodó, közösségét szolgáló emberként jellemezte az életének 90. évében elhunyt költőt, aki derűs, szelíd természetével, csodálatos tehetségével ízt adott az életnek, verseivel pedig az édes anyanyelvnek.
Böjte Csaba arról beszélt, hogy Kányádi Sándor komolyan vette a maradandó gyümölcs termésére biztató isteni intelmet: irányadó értékeket fogalmazott meg. Alkotó, értékteremtő, békességet és szeretetet sugárzó, életigenlő és a gyermekek felé mindig szeretettel forduló egyéniség volt. Ezt is érdemes lenne a költőtől megtanulni – mondta Böjte Csaba.
Dávid Gyula irodalomtörténész felidézte, hogy Kányádi Sándor akkor kezdte pályáját, amikor még az író és az olvasó között ott volt a cenzor, a hatalom képviselője, mégis költészetének meghatározó jellemzőjévé vált az, hogy nem félt a hatalomtól, versben kimondott sok olyan dolgot, amit pályatársai még végiggondolni sem mertek. „Ebben nemcsak a kimondás ténye volt a fontos, hanem az is, hogy általa felszabadítottál bennünket a félelemtől. A félelemtől való felszabadulás pedig a legnagyobb dolog, mert aki nem fél, a fölött nincs hatalma a hatalomnak”- mondta a kolozsvári irodalomtörténész.
A gyászszertartás kezdetén kitört zivatar dacára a kis templomból kiszorultak százai – gyakorlatilag Nagygalambfalva teljes lakossága és a máshonnan érkező végtisztességtevők – hallgatták bőrig ázva az ökumenikus istentiszteletet a templomkertben.
Kányádi Sándor hamvait a nagygalambfalvi családi kertben, szülei sírja mellett helyezték végső nyugalomra. Utolsó útjára a Kaláka együttes dalai és a Dévai Szent-Ferenc Alapítványnál nevelkedő gyermekek szavalatai kísérték.
Az MTI jelentése nyomán
Szabó Károly felvételei
Hazatérés 3.
Halottak napja Bécsben
(részlet)
Ahogy a harangok a harangszót
felejtem hamar minden örömöm
bort ide angyalkák az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni
Utána már semmi sem következhet
csak a lebegés olyan szegényen
akár egy hidrogénatom
de megkísérthet még a félsz
ha netán eszükbe jutna
elvenni az egyetlen megmaradt
elektronunkat is
így legalább
megvolna még a remény a tíz-húsz
milliárd évnyi jövendőbe vethető
hit a feltámadásra
vagy valami ahhoz hasonlóra
(1976)
Fülöp Lóránt felvételei
Isten nyugtassa békében! A rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek vigasztalódást! Nekünk, magyaroknak pedig erőt, hogy méltón tudjuk használni a ránk bízott javakat!
Korond egyik jelképe volt. Évtizedeken át azon munkálkodott, hogy az ősöktől rátestált hagyatékot továbbadja. Autentikus és továbbgondolt edényeivel, kisplasztikáival az elmúlt évtizedekben számos kiállításon és vásáron megfordult. Munkásságát a Kárpát-medencében, s azon is túl sokfelé becsülték. Számos elismeréssel jutalmazták, többek között UNESCO- és Magyar Örökség-díjban részesült. “FRISSÍTVE! – Elhunyt PÁLL ÁGOSTON fazekasmester”→ olvasásának folytatása
A svájci rezidenciáján 96 éves korában múlt kedden, 2017. december 5-én elhunyt Mihály király hamvait december 13-án szállították Romániába. Rövid időre felravatalozták a királyi háznak visszaszolgáltatott sinaiai Peles-kastélyban, ahol az állami méltóságok és tisztségviselők vehettek búcsút az elhunyttól, a volt uralkodó holttestét még aznap visszavitték Bukarestbe, s a jelenleg szépművészeti múzeumként működő egykori királyi palotában újra felravatalozták, ahol a következő két napon bárki leróhatja kegyeletét. “I. MIHÁLY KIRÁLY temetési szertartásáról – FRISSÍTVE!”→ olvasásának folytatása
Mindnyájan Isten kezében vagyunk. A földi pálya véges. Erről nap mint nap meggyőződhetünk, mihelyt első eszmélésünktől tudatosul bennünk, hogy születésünktől kezdve érik bennünk halál. Így történt – ez a bizonyosság erősödött fel bennem is a közelmúltban – , amikor egy közeli rokon halt meg. Nyilván, azonnal beindult a család gépezete, mozgósítottuk a rokonokat, hogy ki kivel megy, hánykor találkozunk, ki rendeli meg a koszorúkat, melyik autóba hányan ülnek, s ilyenek. “Hová vezet az utolsó út?”→ olvasásának folytatása
Kántor Lajos író-irodalomtörténésztől (1937-2017) augusztus 17-én, 11 órától a Kolozsvári Magyar Színház és Opera előcsarnokában vesznek búcsút, ezt követően a Házsongárdi temetőben helyezik hamvait végső nyugalomra. Részvétnyilvánításra 10.00 és 11.00 óra közt a színház előcsarnokában lesz lehetőség. “Kántor Lajos író-irodalomtörténész temetése”→ olvasásának folytatása
A szombat délután 4 órakor kezdődő gyászszertartáson rokonok, barátok, ismerősök, egykori munkatársak és alkalmazottak több száz fős tömege vett búcsút id. Szálasy Ferenctől a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi Temetőben. “Utolsó útjára kísérték id. Szálasy Ferencet”→ olvasásának folytatása
