Erdélyi írók a Dunántúlon

Négy kiváló erdélyi író látogatott 1934 februárjában nyugat-magyarországi városokba. Egy ott élő székely így üzent Nyirő József által az itthoniaknak: „- Tisztelem odahaza az erdőt, a mezőt, a hegyet, a patakokat, a fákat, a virágokat, a madarakat, a legkisebb fűszálat is, a kicsi falukat, minden embert, a felhőket, az esőt és napfényt, a bogárkákat, a köveket, a borvizet, örömöt és bánatot, a bölcsőt és koporsót, mindent, de mindent… ” “Erdélyi írók a Dunántúlon” olvasásának folytatása

A felemelő szeretet képviselője

Szent Márton olyan életeszményt valósított meg, amely vonzó volt az emberek számára. Ezt mutatja, hogy szerzetesek százai követték az ő életformáját, igazodtak az általa kigondolt közösségi élethez. Halálakor kétezer szerzetes siratta. Ez óriási szám, és jól mutatja mekkora erőt képviselt, milyen lelkesedést adott az embereknek az az életpélda amit Márton mutatott. Sokan akarták követni és élni azt az életet amit ő élt. Ő volt az első az Egyház történetében akit nem vértanúhalála miatt avattak szentté, állítottak az emberek elé példaként, hanem élete miatt. Tovább