Keseregni időnk sincs

Nem fog a gép a márványkövön, fénylik visszatükröződik… Sándor, így szólítom, mert másként hogyan, földiek volnánk, akasztgattam kifelé halászhorgát eleget a gyökerekből. A gyökerek táján keresgélt a Nyárád partján, mondhatnám: gyökérember volt, kötődése szíjas, elszakíthatatlan. Aztán egyszer csak kiköltözött a dombra, Erdélyben mindig kiköltöznek, hogy lássanak a völgybe. Azóta sok víz lefolyt a Nyárádon… Continue reading “Keseregni időnk sincs”