Csáun, perla, galopiáda

Valami közös üstben rotyogunk. Össze-vissza. Belevetnek még egy kicsi ezt, meg azt. Cseppnyi amazt. Aztán még rátesznek pár hasábfát a tűzre. S máris kész. Kicsit ilyen. És olyan is. Finom. Talán ízlik is. Állítólag igencsak karakteres. És olyan semmilyen egyszerre. Jó forró. Zsíros. Paprikás. Borsos. Kicsit átloccsan a Kárpátokon a Balkán iránt, egy része meg visszafolyik a bércekről felénk.  Pedig nekünk a Borszék, a Hargita Gyöngye és a Székely Vágta kellene. Külön-külön. És együtt. Az lenne jó, ha megmutatkozhatnánk a világnak saját javainkkal, s nem kellene folyton váltogatni a csomagolást, mert ebben a fene nagy megfelelési kényszerben lehullnak rólunk az utolsó hozott motívumok, cafrang, nyelv, kötődés, gerinc… Tovább

Simó Márton

HULLÓIDŐ – Konferenciát szervez az MTA a székely identitásépítésről

A rendszerváltással indult korszak nagy ígéreteivel ellentétben – határok légiesülése, a liberális demokrácia végleges győzelme, az európai identitás kialakulása – ma azt látjuk, hogy helyi, regionális identitások felerősödnek, illetve olyan identitásépítések indulnak, amelyek néhány éve még elképzelhetetlenek voltak. “HULLÓIDŐ – Konferenciát szervez az MTA a székely identitásépítésről” olvasásának folytatása