ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY

Azt szokták mondani, hogy a hátulmaradók elrendezik. A hátramaradottak. A túlélők. A túl élők. Azaz mi. Egy ideig. Mert szerre bírjuk a világot. Szokjuk mondani ezt is. Addig szokjuk, hogy aztán egyszer kimaradunk. De addig: itt vagyunk, és intézkedünk… “ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY” olvasásának folytatása

MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN

Nem tudom, más mit érez, amikor medvés témákról hall, de engem soha nem hagy nyugodni ez a dolog. A medvéké. Mert a mi bajunk is. Főleg. Nem azért, mert féltem a juhaimat, a marháimat, a gyümölcsfáimat, hiszen nem vagyok gazdálkodó. Olyan szinten nem, hogy a földből és a föld terméseiből, a birtokaimon gyarapodó állatok után éljek. “MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN” olvasásának folytatása

KI KÖVETI EL A TÚLFOGYASZTÁST?

Általában a kárnak nincs gazdája. Főleg akkor, ha olyanok a következményei, hogy nem mutatkoznak meg azonnal. Talán akkor lenne sokkal hatásosabb túlfogyasztási nyavalya érzékelése, ha a következő pillanatban – mihelyt elfogyasztottuk a dózisunkat – nem járna nekünk semmi. “KI KÖVETI EL A TÚLFOGYASZTÁST?” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – TORDATÚR – KiMitTud (113.)

Falu a mai Romániában, Kolozs megyében, községközpont. 1911-ig Túr. Románul Tureni. Kolozsvártól 15 km-re délkeletre, Tordától 9 km-re északnyugatra, az A3-as autópálya mellett fekszik. 1876 és 1919 között Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott. “CHARTA XXI. – TORDATÚR – KiMitTud (113.)” olvasásának folytatása

CSAK POZITÍVAN!

Most, amikor a lent fent van, a kint bent, s amikor a jó nem ér semmit, mitől lenne pozitív az, ami valóban annak látszik?! Vajon, ha fekete krétával írunk egy kémény belső falára, egy kevesek által beszélt indiai tájszólásban, vagy holt dél-amerikai törzs tudományosan soha fel nem dolgozott nyelvén, esetleg „ókínaiul”, halandzsanyelven, tükörírással rójuk a sorokat, várhatjuk-e a szövegértő nagyközönséget? “CSAK POZITÍVAN!” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZÁSZAVINC – KiMitTud (112.)

Egy mára már elnéptelenedett település a mai Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Románul: Geamăna. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott. “CHARTA XXI. – SZÁSZAVINC – KiMitTud (112.)” olvasásának folytatása

OLVASÓM VAN!

Mostanában, amikor alig látunk ki a fejünkből, s azt sem tudjuk jóformán, hogy mi zajlik odakint a világban, mert az agyunkon is maszk van, többször elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet az olvasóm archetípusa. Vagy mondjuk másképp: megrajzolnám a fantomképét annak az elszánt embernek, aki a szövegeimet elolvassa, s aki oda, meg vissza van az én munkáimért, hogy akár élete kockáztatása árán is kíváncsi az írásaimra, hajlandó arra, hogy teljes perceket, órákat, összesítve talán napokat, heteket, hónapokat áldozzon rám egyetlen és megismételhetetlen életéből, mert én olyan vagyok, mert én megérdemlem, mert én fontos vagyok, mert én úgy szólok, hogy az mindenképp megszívlelendő. “OLVASÓM VAN!” olvasásának folytatása

SZÉLMALMOK

Már korábban is olvastam arról, hogy annak idején Miguel de Cervates Saavedra (1547-1616), a kalandos életű katona és nemesember, mellesleg költő, regény- és drámaíró, világirodalmi szinten az egyik legismertebb hős, Don Quijote alakjának megteremtője, maga is öt esztendeig – 1575 és 1580 között – rabszolgasorban tengődött. “SZÉLMALMOK” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZÉK – KiMitTud (109.)

Község a mai Romániában, Kolozs megyében. Neve korábban Székakna, románul Sic, németül Secken. Egymagában alkot községet. A Mezőségen, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében, hegyoldalakkal, völgyekkel szabdalt, nádasokkal, tavakkal tarkított vidéken terül el. “CHARTA XXI. – SZÉK – KiMitTud (109.)” olvasásának folytatása