KONFERENCIA ZETEVÁRALJÁN

Ma még lehet jelentkezni az idén kétnapos, a III. A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században című konferenciára, amelyet a Zetavár Panzió és Kempingben szervezünk. Az első napon előadásokat és kerekasztalt tartunk, a második napon pedig szakmai kiránduláson vehetnek részt az érdeklődők. Continue reading “KONFERENCIA ZETEVÁRALJÁN”

A HAGYOMÁNYOS SZÉKELY ÉPÍTÉSZETRŐL – konferencia Zeteváralján

Amint azt korábban is jeleztük, idén kétnapos programra kerül sor: az első napon szakmai előadások hangzanak el, illetve ezt követően tanácskozást szervezünk, a második napon pedig szakmai kiránduláson vesznek részt a jelenlevők. A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században címet viselő konferenciára idén Zeteváralján kerül sor a Zetavár Panzió és Kempingben. Continue reading “A HAGYOMÁNYOS SZÉKELY ÉPÍTÉSZETRŐL – konferencia Zeteváralján”

LETÖLTENDŐ

A fegyintézet, amelyben úgy élünk, hogy közben szülőföldünkön vagyunk – saját házunkban, saját könyvtárszobánkban, saját felekezetünk ünnepi és köznapi gyülekezeteiben –, tulajdonképpen eléggé nyitott. Látszólag szabadlábon és szabad lélegzetvételekkel, szabad akaratunk és mozgási lehetőségeink, cselekvőerőnk birtokában lehetünk itt. Főleg akkor, ha néha engedünk a „trendeknek”, s elhagyjuk családnevünkből az ékezeteket, ha belegyezünk abba, hogy keresztnevünket itt-ott átírják, meg akkor is, ha teszünk egy-két kisebb engedményt a továbbiakban, és Arcadiu lesz sok Árpádból, vagy Leontin a Leventéből… Tovább

Simó Márton

Rendezetlen iszonyok

Huszonnyolc év nem volt elegendő arra, hogy a hivatal kiálljon a saját kapujába és a térre, s üdvözölje az ünnepünket, az elöljáróinkat, anyaországi barátainkat. Jobb a megosztó és megalázó távolságtartás, a törvény erejének fitogtatása, az értelmetlen kardcsörtetés. Huszonnyolc év alatt még nem jutottunk el arra a szintre, hogy a részünkről nyilvánvaló gesztusok hatására, s csak úgy, kialakuljon a rendje a protokollnak. Continue reading “Rendezetlen iszonyok”

„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK”

Ahogy haladtunk, szinte minden faluban kalapos emberek jöttek-mentek, zsebre dugott kézzel, ráérősen cigarettázgattak, néhol meg műanyagpoharakból itták a reggeli kávét, miközben vigyáztak arra, hogy ne maradjanak ki abból a kistársadalmi közösségből, amelyet ad-hoc építenek maguknak. Talán afféle reggeli eligazítás zajlik ilyenkor párhuzamos világukban. Continue reading “„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK””

III. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN – konferencia

Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület harmadik alkalommal szervez tanácskozást a székelyföldi népi építészet témakörében. Hasonlóan a korábbi évekhez, idén is hívjuk és várjuk azokat a szakembereket, akik érintettek a témában. Közgyűjteményi dolgozókat, önkormányzati tisztségviselőket, építészeket, tájépítészeket, építőanyag-ipari alapanyagok forgalmazóit, kivitelező vállalkozókat, egyetemi oktatókat, diákokat, közösségfejlesztőket várunk Zeteváraljára a 2018. április 19-20. vagy a 20-21. közt megtartandó, az első napon előadásokból és megbeszélésekből, a második napon szakmai kirándulásból álló rendezvényünkre.  Continue reading “III. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN – konferencia”

CICERO

Azért nevezzük Cicerónak az illetőt, mert – mondjuk – gyermekkora óta ráragadt ez a név. Nem véletlenül – nyilván –, hiszen ékesszólásáról és találékonyságáról vált híressé, akárcsak római elődje. Kiválóan meg tudta magyarázni a bizonyítványát, ami általában nem volt annyira rossz, csak időnként megjelentek benne bizonyos hiányosságok nyomai. Tizenegyedikben Ciher tanár elvtárs, Gyuszi bácsi azt írta a szülőknek az ellenőrző jóvoltából a megfelelő üzenő-részében, hogy ez a Cicero fedőnevű nebuló tizenegyedik osztályos korára tökéletesen elfelejtette a cirill betűket, ami nagy szégyen, és tovább bonyolítja a helyzetét, hiszen legyen bármennyire kitűnő angolból, matekből, fizikából, filozófiából, meg egyebekből, de ő akkor is megmutatja. Legalább az ábécét, s némi nyelvtant, egy-két verset magoljon be, tudjon felszámolni százig, s akkor maturálhat… Tovább

Simó Márton

Nájlon világ van

Több helyen is olvastam, hogy a műanyagok mennyire ellepték a legtávolabbi és a leginkább védett helyeket is. Friss kutatási eredmények alapján Európa partjainál az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben mutatták ki a legmagasabb műanyag koncentrációt, 180-307 mikroműanyag-szemcsét köbméterenként, de magas a koncentráció Dél-Afrikánál, Fokváros partvidékén vagy Ausztráliában is, holott ott jóval kisebb a népsűrűség, s azt gondolnánk, hogy a civilizációs ártalmak kevésbé sodródnak el azokra a távoli kontinensekre. Évente mintegy nyolc millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe, ahol jelentékenyen súlyosbítja a halak, a vízi emlősök, meg a virágállatok helyzetét. Continue reading “Nájlon világ van”

Kollégium és a kollégiumi eszme

Sokan emlékszünk még arra, hogy milyen jó volt az átkosban egy-egy középiskolai kollégium lakójának lenni. Működött a valódi közösségi szellem, olyannyira, hogy évtizedek múltán is szívesen emlékszünk vissza erre az időszakra. Voltak jó nevelőink, akik hétvégeken azzal foglalkoztak, hogy valamelyest betartsuk a belső szabályzatot, és eleget tegyünk a legfőbb elvárásnak, a tanulásnak, hiszen ezért küldtek be szüleink a városba. Elsősorban a tanulmányok folytatása volt fontos, de emellett zajlott ott egyéb is… Tovább

Simó Márton

Élet VERESTÓY után

Milyen váratlan volt most számunkra a rangidős és igen tehetséges politikus elveszítése! Mintha hirtelen véget ért volna egy korszak a Hargita alatt. Rosszabbnál-rosszabb hírek szivárogtak át a médián, s érzékelni lehetett, hogy a jeles ember cégbirodalma, az általa kezdeményezett vagy támogatott civil szervezetek és klubok máris omladoznak. A gyászhír és a temetés között szétszéledt egy olyan kézilabdacsapat, amely messze vitte a hírét annak a városnak és a környéknek, amely mandátumról-mandátumra megválasztotta és a szenátusba küldte az elhunytat… Tovább Continue reading “Élet VERESTÓY után”