A HIMNUSZ ÉS A SZABADSÁGVÁGY ÖSSZEKÖT

Végre sikerült két napra kilépnünk a „székely enklávéből”. És talán a koronavírus-járványból is. Úgy alakult, hogy Nagyálmos Ildikó kolléganőnket meghívták Kaplonyba, ahol múlt vasárnap – május 30-án – előrehozott gyermeknapi ünnepséget szervezett a Szivárvány Egyesület. “A HIMNUSZ ÉS A SZABADSÁGVÁGY ÖSSZEKÖT” olvasásának folytatása

A NYELV EMLÉKE

Gyakran esik szó arról, hogy melyek a veszélyeztetett mesterségek. Nem a pár évtizede eltűnt foglalatosságokról beszélünk, az olyanokról, mint a kerekes, takács, tímár, csizmadia, hanem azokról, amelyek pillanatnyilag vannak végveszélyben. Magunk is tanúi lehettünk annak, hogy a szemünk előtt tűnt tova a klasszikus értelemben vett nyomdászat egyik alapfoglalatossága, a szedés, amikor szedőmesterek kézi módszerrel végezték az ólomból kiöntött betűk összeválogatását.

Korábban olyan is volt, hogy telefonközpont-kezelő. Nem találni kondást, azaz kanászt, a gyengébbek kedvéért: disznópásztort. Nem hihető az sem, hogy a gombkötővel, esetleg a szappanfőzővel túl gyakran találkozhatnánk. Pillanatnyilag egy igen komoly tudást igénylő és valaha megbecsült szakma, az órásmesterség van eltűnőben. Néhány hete hunyt el a székely anyavárosban az utolsó. Olyan mesterember volt, aki tanulta ezt a szakmát és ismerte a mechanikus szerkezetek titkait. Magában hordozta azt a sok évszázados tapasztalatot, amelyet az órakészítés során halmoztak fel világszerte. Nyilvánvaló, hogy végigszenvedte a változásokat, amelyek a pár utóbbi évtizedben következtek be, de nem engedte, hogy kivesszen belőle a tudás csínja-bínja, puszta kihívásból, hobbiból is megjavított egy-egy ingaórát, vagy klasszikus karórát, amelyről tulajdonosa azt sem tudta, hogy időnként fel kell húzni. Mert sokan egyszerű elemcserélőkké egyszerűsödtek, akik még bírták. Aztán nem bírták. Viszont, amikor szó esett az okos-óráról a beszélgetéseink során, azt mondta, hogy nem, azt már nem, ott véget ért a tudománya. Ott érzi, hogy már nem kell a mesterember. Mert már nem arról a hagyományos eszközről van szó. Átlényegül, beépül egy-egy szakma lényege valamibe, és egyszerű funkcióvá lesz.

A technikai fejlődés, az életmód megváltozása hozza magával. Szokták mondani. A korszerűsödés azonban olyan tartalmakkal bír, amelyek az egyszer használatos eszközök felé irányítanak. És gépek dolgoznak. Végzik helyettünk, illetve a letűnt mesterek helyett is ellátják a feladatokat. Olyannyira, hogy jódolgunkban mi csak egyszerű felhasználók vagyunk, akik természetesnek tartjuk a működést. Hogy aztán mitől való, s mire jó a gyorsított fejlesztés, azt nehéz megmondani. Hogy mire való az ésszerűtlenül sebes változás, azt csak az üzleti szemlélet, a haszon motiválja. Megfigyelhető, hogy még a koronavírus-járvány is gyorsított egyet ezeken a folyamatokon. Kedvezett e folyamatnak. Megtörténhet, hogy át kell fogalmazni lassan azt, hogy mi rejlik a tanító, a pap, a riporter képzete mögött. Ezek is csak egyszerű példák. Lehetne akár százat sorolni most itt, az eltűnés határvidékén járkálva. Mert egyre inkább nem az, ami, s aki volt korábban. Senki sem az. Ezek csak példák. Az elmúlás kapuján távozók közt még sok más hagyományos foglalatosság örökre veszni látszik.

Vajon ma ki tanít? És mire? Hogyan? Ki ír? És mit? Kinek? Ki tud? És mit? – Az interakciót emlegetik igen erősen az oktatás folyamatában. Nem olyan formában, hogy a nebulók jelentkeznek, nyújtják az ujjukat, és esnek ki a padból, s aztán elmondják, hanem teljesen másképp, virtuálisan. És egyre inkább arra tendál a dolog, hogy a diák mondja meg azt, ami kell, s ami nem. Hogy mi a helyes. Mert jobban tudja. Hiszen a virtualitás virtuóza. Meg az olvasó. Aki soha nem írt. Meg a hívő. Aki nem hisz. És különben is minek memorizálni, amikor minden ott van. Ott. Valóban. A pillanat töredéke alatt elérhető. Milyen országokkal vagyunk határosak? Melyik Európa leghosszabb folyója? Mi a munka? Mi a demokrácia? Hát a zsarnokság? Mi a tízparancsolat? Mennyi az annyi? – Pont annyi, mert ott a neten. A felgyorsult kommunikációban aztán meg sem nyikkanunk. Írunk esetleg. Ezt. Azt. Digilektusban. Ilyeneket: OK, SZVSZ, +TUD, MEG6Ó. Időmegtakarítás végett történik minden.

Ma már mindenki menő. Ha kicsit is nyitott a feje, akkor meg angolul kommunikál. Minek vacakolni a nemzeti nyelvekkel, hiszen tulajdonképpen egyek, egyformák, egyenlők, egyívásúak, egyneműek, egyszerűek vagyunk mindahányan. Ez a trendi még egymás közt is. Ez már digilect a javából. És az angol sem kell. Csak nyomokban az is… Kérdezz tőlem bármit/ Ask Me Anything: AMA. Gyakran ismételt kérdések/ Frequently Asked Question: FAQ. A szülők néznek/ Parents Are Watching: PAW… Ez a módszer kiterjedhet az élet és a nyelv minden színterére. Ily módon a nyelv egyszerű emlékké válhat lassan, mert arra is dögök leszünk, hogy olvassunk, mondatokat írjunk, hogy kinyissuk a szánkat. Mert elvileg ott a neten. Valóban. Jaj, Istenem/ Oh My God: OMG…

Simó Márton

KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON

Vonatkoztassunk el a dolgoktól. Nehogy az legyen belőle, hogy sérteném bárkinek is az emberi méltóságát. Ez a beszámoló egy tanulmány mentén fogalmazódik. Nemrég került a kezembe egy kiváló dolgozat, amely tudományos igényű ugyan, de nem mentes az irodalmi értékektől sem, hiszen érzékletesen írja le a kutatás tárgyát képező társadalmi csoport életterét, azt a miliőt, amelyben élnek. Olyanforma, mintha a videó-technika segítségével operálna, nem rögzít, hanem írás által ábrázol. Snittek ezek. Nagyon jó ez a valóságból visszavetített forgatókönyv, mert hitelesebb, hiszen már megtörtént, létezett eseményekről regél, illetve valóságos tárgyakat mutat. “KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON” olvasásának folytatása

FILMSZERŰEN ÁBRÁZOLNI

Mostanában gyakran megfordul a fejemben, hogy valahogy másképp kellene írni. Nem jó az a fajta módszer, amelyet megszoktam. Mert közben változtak az igények. Mintha. Az emberek sietnek. Vagy tudja a fene, hogy mit tesznek. Az az érzésem, hogy az egymással összekapcsolt rendszerek mentén működő világban éppen a valóság az, amely menet közben valahová eltűnik, helyette pedig létrejön egy olyan művi valami, izé, amelyet készülékeink, a rendszer erőltet ránk. “FILMSZERŰEN ÁBRÁZOLNI” olvasásának folytatása

TRIANON 100. – GYEKE (149.)

Falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Románul: Geaca. A Mezőség belső részén, az ún. Tóvidéken fekszik, Kolozsvártól 60 km-re északkeletre. A DJ109C megyei úton közelíthető meg. 1876-tól Kolozs vármegyéhez tartozott. A második bécsi döntéskor a határ román oldalára került, ezért sok magyar lakosa költözött át Feketelakra és Melegföldvárra. “TRIANON 100. – GYEKE (149.)” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Ez alkalommal Kis- és Nagykedére, Medesérre, Tordátfalvára, Székelyszentmiklósra és a község központjába igyekszünk eljutni. Legalábbis ezt a hat helységet szeretnénk falukép és népi építészet szempontjából megmutatni. Helyszínbejárásaink során nem mindig sikerül szóba állnunk helyiekkel, illetve nem találjuk azt a személyt, akit kiszemeltünk, vagy jól ismerünk, esetleg tudjuk róla, hogy illetékes lenne a közügyekben tájékoztatni, de a táj minden évszakban és bármilyen időjárási körülmények közepette a „rendelkezésünkre” áll. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS

Amikor a múlt év végén bejártuk a helyi értelmiségiek által „hibrid településnek” nevezett kisváros falusi és városi részét, jól látszott, hogy a nehézipar lebontását követően megmaradt a hetvenes években kialakított „kezdetleges” és torzó jellegű központ, a tömbház-negyeddel és az egykori vasüzemmel, amely újabban több részre osztottan talált új gazdákra, és helyi vállalkozók láttak hozzá a hely revitalizációjához. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS” olvasásának folytatása

INKVIZÍCIÓ VAGY IDEOLÓGIAGYÁR? – FRISSÍTVE!

Azt mondják, hogy az Európai Bizottság (EB) az Európai Unió (EU) döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző és képviseleti szerve. Nem választás útján jelölik ki a 27 tagot – minden tagállamból egyet-egyet –, hanem az illető országok delegálják, de ahhoz, hogy elfoglalhassák a kijelölt hivatalt, szükség van az Európai Parlament jóváhagyására. Az Európai Parlamenttel (EP) és az Európai Unió Tanácsával (ET) együtt – amely a tagországok mindenkori miniszterelnökeiből tevődik össze – az EB alkotja azt a hármas pillért, amelyen áll az EU. “INKVIZÍCIÓ VAGY IDEOLÓGIAGYÁR? – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – FEJÉRD – KiMitTud (143.)

Falu a mai Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Románul: Feiurdeni, 1924-ig Feiurd. A 19. század elején járási székhely volt Kolozs vármegyében. Közigazgatásilag ma Kajántó községhez tartozik. “CHARTA XXI. – FEJÉRD – KiMitTud (143.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)

Falu a mai Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése. Románul: Stana. Bánffyhunyadtól 18 km-re északkeletre fekszik. Gépkocsival Zsobok felől, földúton közelíthető meg. A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940 és 1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól. “CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)” olvasásának folytatása