JÖN A TAVASZ?

Teljesen városi embereknek érezzük és tarjuk magunkat, akiknek másfajta időjárás dukál. Holott egyáltalán nem vagyunk azok. Folyton kiábrándítanak a televíziók időjárás-jelentései, amelyekben a szolgálatos meteorológusok, vagy az éppen odaállított mancikák arról próbálnak minket meggyőzni, hogy nyugodt lelkiismerettel nekivághatunk egy hétvégi kiruccanásnak, hiszen kedvezni fog azokban a napokban az idő. Máskor azzal kapcsolatban győzködnek – például –, hogy sportolásra alkalmas a hóréteg, és a hőmérséklet folyamatosan fagypont környékén, vagy meglehetősen mélyen az alatt marad, s nyugodtan elindulhatunk, mert minden a legnagyobb rendben fog zajlani. Vagy meg kifejezetten sugallják, hogy sokkal jobban járunk, ha veszteg ülünk, és helyben választunk programot… Continue reading “JÖN A TAVASZ?”

„Boldogok a lelki szegények…”

Most vonatkoztassunk el a Máté 5: 3-tól amelyet pontatlanul és csonkán idézek, s amelyet így kellene folytatnom: „mert övék a mennyek országa.” De ne menjünk olyan nagy magasságokig, és ne emlegessük az öröklétet sem… Continue reading “„Boldogok a lelki szegények…””

RONGY, RONGYRÁZÁS, KIÁRUSÍTÁS

Pár napja kisebbfajta felfordulást okozott az egyik áruházlánc helyi fiókja: elkezdte kiárusítani fél áron téli kollekcióit. Olyan kisebb, többnyire női darabok voltak – ahogyan én láttam –, amelyeket hűvösebb időben lehet és szokás felvenni, dzsekik, pulóverek, amelyek talán arra jók, hogy hétköznap viseljük, esetleg hétvégi partin is meg lehet bennük jelenni, de reprezentálásra már nem valók.

Continue reading “RONGY, RONGYRÁZÁS, KIÁRUSÍTÁS”

A VÉLT KÁNAÁN ELNYELI A JÖVŐT

Se vége, se hossza a megaláztatások sorának. Olyan ez a hely, mintha hazánk lenne, de mégis idegen, hiszen lecsupaszítják nevünkről az ékezetet, és államnyelven figyelmeztetnek jogainkra, meg jogaink hiányára, mert, bár tulajdonosok lennénk, csak gyarló albérlői a státuszunk. Jön, s hull feszt a sűrű jégeső Bukarest felől, de már nem zavar szinte senkit. El sem olvassuk, meg sem fejtjük az üzeneteket. Continue reading “A VÉLT KÁNAÁN ELNYELI A JÖVŐT”

AZ A BIZONYOS ESKÜ

Nem hagy nyugodni a pár napja nyilvánosságra került marosvásárhelyi botrány az orvosegyetem háza táján. Azt szokták mondani, hogy az orvosokat a hippokratészi eskü kötelezi arra, hogy legjobb tehetségük és tudásuk szerint dolgozzanak a betegek érdekében, hogy tapasztalataikat a betegek testi-lelki javára fordítsák. Az eskü modern változatában, amelyet országunkban is használnak – többek között – van egy olyan mondat, amelynek az 1868 és 2008 közti időszakban többször kiegészített és módosított Genfi egyezmény óta, amikor ezt a szöveget elfogadták és alkalmazzák világszerte, külön többlet-tartalma és árnyalt jelentése is van. Continue reading “AZ A BIZONYOS ESKÜ”

NYELV, BÁBEL, ORVOSLÁS

Most is, mint mindig, igen körmönfont módszerekkel lépnek, európainak, multikulturálisnak, pluralistának, befogadónak álcázott taktikákkal a nacionalista román társbérlők. Itt van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) körüli újabb mizéria. Az önálló magyar kar létrehozásába pár éve belebukott az Ungureanu-kormány – akkor épp a szociáldemokraták hördültek fel leginkább, akik látszólag majd’ két évtizeden át majdhogynem hű partnerei voltak az RMDSZ-nek. Most angol nyelven indítanának képzést a műszaki karokkal összevont vásárhelyi egyetemen. Continue reading “NYELV, BÁBEL, ORVOSLÁS”

A FAL – Svájc születéséről

Nem a Pink Floyd híres, 1979-ben megjelent lemezére gondolok, nem a The Wall koncepcióalbumra, hanem csak egy egyszerű és hétköznapi falra, amely hajdanán egy svájci települést szelt ketté, választott el, különített el, annak ellenére, hogy náluk komoly előélete és fejlődéstörténete van a demokráciának, hiszen 1291 óta működik ott a konföderáció, még akkor is, ha de facto csak 1499 óta. Continue reading “A FAL – Svájc születéséről”

MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?

Ebben a fene nagy decentralizációban, az örökös átszervezésben vagy mi a fenében ahogyan teszik-veszik mostanság a különböző állami szerveket és hivatalokat, megjelenik a behavazott székelyföldi tájban a magyarul nem beszélő revizor, s mintha nemzetközileg körözött bűnelkövetőt, potenciális ellenséget látna a kisvállalkozóban, felszólítja, hogy amíg ő a boltban tartózkodik és az ellenőrzés aktusa zajlik, ne beszélgessen magyarul a személyzettel. Continue reading “MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?”

OROSZHEGY – Gyarapodó népesség, biztos jövőkép

Legalább másfél évtizede annak, hogy Oroszhegy községben növekedőben a lélekszám. A fiatal családalapítók odahaza képzelik el a jövőjüket, építkeznek, igyekeznek helyben munkahelyet, megélhetést szerezni maguknak, s ha többeknek bizonyos időszakokra el is kell menniük az ország más vidékeire vagy külföldre dolgozni, a szerzett pénz az itteni bennvalókban hasznosul. Continue reading “OROSZHEGY – Gyarapodó népesség, biztos jövőkép”

DIPLOMA

Tavasszal fog érettségizni a leányzó, akivel mostanság találkoztam. Tavaly még tudta, hogy mi szeretne lenni, s ha kérdeztem, mindjárt teljes magabiztossággal vágta rá, hogy: magyar-angol. Nem meccs, hanem egyetemi magyar és angol szak. Kizárólag a kolozsvári bölcsészkaron – hangoztatta –, mert az az igazi. Continue reading “DIPLOMA”