Siklód a házigazda – III. SÓVÍDÉK NÉPVISELETBEN

A megye e félreeső, ám hagyományait és népi építészeti értékeit híven őrző kis településen kívánják az idén megszervezni a Sóvidék Népviseletben című találkozót, 2019. június 29-én, szombaton. Az egynapos program követi a bejáratott mintát, kiegészülve a környékbeli közbirtokossági vezetők és a polgármesterek számára meghirdetett találkozóval. Continue reading “Siklód a házigazda – III. SÓVÍDÉK NÉPVISELETBEN”

A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE

A település mondhatni exponenciálisan változó képén markánsan látszik a sokféle hatás. Vannak pozitív, ám negatív előjelű folyamatok is egyaránt. Lövétét a családi összetartás, a sokgyermekes, többgenerációs együttélés jellemezte korábban: 1910-ben 3434-en lakták, s a növekedési tendencia az első világháborút követően sem torpant meg 3581 (1930), 3801 (1940), 3961 (19566), 4267 (1966), 4283 (1977), hogy aztán 1992-re 3841, majd 2002-ben 3523 főre csökkenjen, majd 3439-re a legutóbbi népszámláláskor (2011), ma 3301 ember lakja (2019 június). Continue reading “A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE”

SIKLÓD – III. Sóvidék Népviseletben

Hasonlóan a korábbi években – Atyhában, illetve Szolokmában – megszervezett programokhoz, idén Siklódon tartunk a megszokott forgatókönyv szerint találkozót, amelyre sok szeretettel várjuk a tájegység és a szomszédos települések képviselőit, illetve szívesen látunk minden kedves érdeklődőt. Continue reading “SIKLÓD – III. Sóvidék Népviseletben”

AZ EURÓPAI MOZI

Túl vagyunk immár ezen is. Az európai parlamenti választásokon, a pápalátogatáson, az úzvölgyi újabb cirkuszokon. És még sorolhatnánk, hogy miken. Meg sok egyéb küszöbén… Tulajdonképpen jót tett nekünk a felhajtás, felrázott abból az apátiából, amelyben mindnyájunkat tespedni hagy a kényelem, s minden, ami a fogyasztói társadalom átkaival és áldásaival jár… Continue reading “AZ EURÓPAI MOZI”

VÉGTELEN TÖRTÉNET

A miénk. Itt, ebben az enklávéban, amely egyesek szerint nem is létezik. És mégis. Most éppen zajlik az Európai Parlament képviselő-választási hadjárata. Romániában egyébként mindig kampány van, hiszen létjogosultságának igazolására a többség politikai osztálya folyamatosan gondoskodik arról, hogy a médiafogyasztó tudatában legyen annak, mennyire fontos ez az ágazat. Hogy kit lehet indítani s kit nem. Continue reading “VÉGTELEN TÖRTÉNET”

SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ

Erdélyről szokták, szoktuk mondani, hogy akár egy újabb Svájc is lehetne. Ez a feltételezés nem új keletű. Már a fejedelemség korában is létezett olyan elképzelés, amely a két vagy több sas karma között próbált itt viszonylagos nyugalmat, békét és jólétet teremteni, illetve azt fenntartani. A történelmi időkben többször olyan vezetői voltak ennek az országnak, hogy – ha nem is megnyugtatóan és „örök időkre” – megpróbálkoztak azért e nemes feladattal. Continue reading “SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ”

VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY

Az utóbbi években rendszeresen javítják nálunk a faluban az utcahálózatot. Úgy érzem, igaza van a költőnek, Ferencz Imrének, amikor mondja az Impér, a régi út című versben: „falu között fut fut az aszfalt / alatta van a régi út / és minden amit / felfalt a múlt”. És látom, hogy milyen furcsa szokást gyakorolnak helyi véreim… Azt hiszem, hogy másutt is valami hasonlónak lehetünk a tanúi, ha jobban körülnézünk. Ha egy kicsit kinézünk a fejünkből. Van ennél rosszabb is. Continue reading “VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY”

TRANSZSZILVÁN KONCERT

Mondjuk úgy, hogy transzszilván hangverseny. Van benne, ami együtt szól. És jól. Aztán vannak a disszonanciák. Úgy adódott – ám tegyük hozzá, ezt részben magam is provokáltam –, hogy mostanában sokat foglalkoztam ezzel a szellemi irányzattal, amelyet jórészt Kós Károly dolgozott ki két társával együtt a Trianont követő apátia legyűrésére, és művelt aztán majd’ negyed évszázadon át az Erdélyi Helikon köré csoportosult írótársaival. Nemcsak a szépirodalmat művelték, hanem önmagukat megosztva, olykor megtöbbszörözve énjüket, közéleti szereplőként, publicistaként, ha úgy tetszik, civilként is sokat tettek azért, hogy ne csak elméletet írjanak, hanem megéljék, s másokat is rávegyenek az erdélyiként való élésre. Continue reading “TRANSZSZILVÁN KONCERT”

GYERGYÓÚJFALU – A jövő parasztja értelmiségi lesz

Február végén a Civitas Alapítvány székelyudvarhelyi irodájának munkatársai hívtak meg egy tanulmányi kirándulásra Gyergyóújfaluba, Bányász József portájára. Nem konferencia volt, hanem egyszerű látogatás, amelyen különböző szakterületekről érkező emberek szerettek volna belelátni egy gazda hétköznapjába. Volt köztünk közösségfejlesztő mérnök, közgazdász, gyümölcstermesztő, szakács, gazdálkodó falugazdász, üzletvezető. Continue reading “GYERGYÓÚJFALU – A jövő parasztja értelmiségi lesz”

SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?

Miután leszokott az ember az ágybavizelésről, anyanyelvet és illemet tanult, tízparancsolatot, etikát, írást, olvasást, számítógép-, és okos meg buta-telefonhasználatot, s mást is, amelyek nem úri huncutságok, hanem meghatározó vektorai az életvitelnek –, úgy próbál megélni, nehogy kárt okozzon másoknak. Ez így rendben van. Helyénvaló. Continue reading “SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?”