Kilépni a befőttesüvegből

Minden benne van azokban a két decis borkánokban, amelyeket csak tíz, vagy inkább tizenöt lejnél magasabb árakon lehet megvenni. Vajon? Csak ennyi(k) vagyunk? Nem terjed tovább az ismét több mint negyedszázados kapitalizmusban az egykor volt székely furfang és leleményesség? Mert, ha kutyából nem is lehet szalonnát előállítani, talán egyebet igen. Gyakran megfordultam mostanság helyi vásárokon és termékkiállításokon, s egyből szembeöltő volt, hogy a kínálat többnyire igencsak behatárolt. Tovább

A szerző portréját Lőrincz Csaba készítette.

János bácsi kalapja

Gyermek- és ifjúkori emlékeim közül sűrűn előbukkan ma is János bácsi és felesége alakja, hiszen mindig érdeklődtem irántuk, s ez a rokonszenv fordítva is megnyilvánult. Csakhogy semmi sem örök, mint ahogyan mi sem. Idős korukban múltak el, s mégis érzem a hiányukat, mert így a világ kicsit más, huzatosabb és szegényebb. A János bácsi kalapja ott van most, ahová az utolsó pajtajáráskor tette volt abban a reményben, hogy lesz majd egy következő alkalom. Ha mégsem, akkor majd jön egyszer másvalaki, s a fejére teszi, ha hátra akar menni a műhelybe vagy a csűrbe. Vagy hat éve porosodik ez a szalmakalap. Immár senki sem használja. És nagyon remény sincs arra, hogy bárki is leakassza onnét… Tovább

Megelőzte a szekér Európát

Katalónia kapcsán most az Európai Unió egyik oszlopállamában ismét előkerült az egy és oszthatatlan nemzetállam dogmája. A katalán „kurucok” 1714-ben veszítettek ugyan a spanyolokkal szemben, de háromszáz év múltán is a különállás eszménye villanyozza fel hét és fél milliós lelkes nemzetüket. Mert az. Mert nemzet. Még akkor is, ha papíron nem létezik. Még akkor is, ha a vasárnapi referendum a spanyolok optikájával nem érzékelhető és semmis. Tovább

Több volt egyszerű találkozónál? (0.)

Sokan, sokfelé, sokfélét írtak a Székelyudvarhelyen megtartott háromnapos Erdélyi Táncháztalálkozóról. Magunk is részt vettük bizonyos eseményeken, s igyekeztünk követni azokat a programokat, amelyekre időhiány miatt képtelenek voltunk eljutni. Jó dolog volt, nyilvánvaló, hogy igen hasznos és értékes rendezvénysorozatnak lehettünk részesei, amelyek során meggyőződhettünk arról, hogy a mozgalom fennmaradt, s ma is társadalomformáló szerepe van, hiszen nemcsak a zenéről, nemcsak a táncról szól mindez, hanem egy életformáról, értékrendről, amelyet tudatosan felvállaltunk a létezett szocializmus idején, amikor nyomás alatt éltünk, s amelyet ma is átélünk, viszünk, éljünk a fogyasztói társadalom különböző bugyraiban, legyünk itthon vagy a nagyvilág bármelyik sarkában. Mert másképp nem is lehet. Continue reading “Több volt egyszerű találkozónál? (0.)”

Vajon ki jön vissza?

Sokan elmentek a falunkból annak idején. Ahogy kiadták nekik a “buletint”, úgy elhúztak egyesek, hogy azóta sem látták. Eltöltötték az életüket, s végül másutt váltottak sírhelyet maguknak. Aki idehaza temetkezik az övéi mellé, annak “csak annyi az esze”, különc, vagy értelmiségi, esetleg olyan, akit kivet magából a család, a város, az a messzi vagy közelebbi idegen hely. Az ilyeneknek torra sem futja, a temetésekor adnak egy-egy szelet kalácsot, valami köményest a temetőkapuban annak a pár jelenlevőnek, s aztán az Úr vigasztalja… Tovább

Kettő az egyben

Egy soha vissza nem térő alkalomra hívjuk fel a figyelmet. Az I. Zeteváraljai Művésztelep képeiből válogatott kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők és ugyanakkor részt részt vehetnek Simó Márton Tranzit című kötetének “utó-bemutatóján” is.  Continue reading “Kettő az egyben”

”Mindenütt jó, de azért itthon még jobb!”

Benedekffy Katalin a hétvégén Székelyudvarhelyen lép fel a Szent István Napokon. Évente több alkalommal is találkozunk és beszélgetünk, s amikor tehetem, megnézem az előadásait. Most is összefutottunk, s ehhez az interjúhoz közelgő székelyudvarhelyi jelenése szolgáltatta az alkalmat. Continue reading “”Mindenütt jó, de azért itthon még jobb!””

Híd Cleveland és Atyha között

A közelmúltban mutatták be Simó Márton új kötetét, amely tulajdonképpen egy dokumentumgyűjtemény a falu régi és új templomáról. A még nyomdaillatú kiadványt és a szerzőnek 2009-ben megjelent, eddig be nem mutatott Tranzit című könyvét július utolsó vasárnapján vehették kézbe az érdeklődők a helyi kultúrotthonban, valamint ugyanakkor megtekinthették a Civil Összefogás Fórum (CÖF) budapesti jótékonysági gáláján készült filmet is, amely egyik csúcspontja volt a templomépítést segítő magyarországi kezdeményezéseknek. Continue reading “Híd Cleveland és Atyha között”

Filmvetítés és könyvbemutató

A vasárnapi szentmisét követően, július 30-án különleges eseményre kerül sor e sóvidéki településen. Levetítik azt az ötven perces dokumentumfilmet, amely a magyarországi Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezésében zajlott segítségnyújtási akció és jótékonysági gálaest leginkább emlékezetes pillanatairól számol be, illetve könyvet mutatnak be a korábbi templom történetéről és a most zajló építkezésről. Continue reading “Filmvetítés és könyvbemutató”

A vásárlók iránti alázatról

Kétségtelen, hogy az üzleti politikában elsőrendű szerepe van a kommunikációnak, ebben pedig sajátságos és létfontosságú feladat jut a reklámra. Egy jól megválasztott szlogen, egy logó sokat segít abban, hogy a potenciális vásárló, akarva-akaratlanul, úton-útfélen rábukkanjon, s akár Pavlov kutyájánál, már nála is elkezdődjék a nyálelválasztás. Annyit bóklászunk a reklámok erdejében, hogy az örökölt és a tanult „jelrendszer” folyton vásárlásra késztet, még akkor is, ha a pénzköltés éppenséggel nem indokolt. A kereskedők a zsebünkre utaznak. Komoly ügynökségek vannak, amelyeknek az a dolga, arra kapnak megbízást, hogy a profitszerzést segítsék a legkülönbözőbb audiovizuális eszközökkel. Tovább

Simó Márton