P. BUZOGÁNY ÁRPÁD – Helyek, arcok, alteregók

A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó rendezvénysorozat keretében mutatták be kedden, 2020. január 21-én délután a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében P. Buzogány Árpád legújabb, Idegenek között című novelláskötetét. Az írót Simó Márton méltatta. “P. BUZOGÁNY ÁRPÁD – Helyek, arcok, alteregók” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – ABRUDBÁNYA – KiMitTud (4.)

Abrudbánya az Erdélyi-érchegység szívében, az Abrud patak völgyében fekszik. A nevéből is következtethetünk rá, hogy ez egy bányaváros, Verespatakkal együtt az erdélyi aranyművelés központja volt. Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz a városról, a XIII. századból származik. “CHARTA XXI – ABRUDBÁNYA – KiMitTud (4.)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal

Annyi van belőle, hogy rengeteg. Mármint bajból. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy megmarad-e a világunk, ez a civilizáció, amely pár évezred alatt vágta tönkre a Földet annak minden erőforrásával és jövőjével együtt. Oda jutottunk, hogy képtelenek vagyunk visszatekinteni a múltba, s esetleg okulni a hibákból. Nem. Képtelenek vagyunk a helyes cselekvésre. Annyira korlátoltak mindahányan, hogy eszünkbe sem jut a jövő, amelyet elvenni, rombolni nincsen, s nem is lehetne jogunk. “SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100

December második felében a sajtó figyelmét jórészt a harminc évvel ezelőtti események kötötték le. Minden magára valamit adó orgánum igyekezett emlékezni és emlékeztetni. Kétségtelen, hogy azokban a három évtizeddel ezelőtti napokban, 1989/1990 fordulóján még boldogok és felszabadultak voltunk. Szabadnapokat, hosszú hétvégéket osztott az átmeneti vezetés, az üzleteket igyekeztek feltölteni, érkeztek a segélyszállítmányok, a televízióban rendes műsorokat sugároztak, és benne – az állami médiumban, ahonnan korábban még a jóízű román nyelvet is száműzték, tulajdonképpen csak az ideológiai minimalista sallang szlengje járta – több nyelven köszöntötték a nézőt. “SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100” olvasásának folytatása

GYŰRKŐZZÜNK NEKI!

Az év kezdetén mindig születnek fogadalmak, elhatározások. Amikor kicseréljük íróasztalunkon a naptárt, akaratlanul is felötlik bennünk a folytatás és az újrakezdés gondolata. Számvetés is készül. Sokan egyenleget vonnak. Ha tárgyiasult, pénzben, eszközben, azaz térben is kifejezhető eredmények vannak, akkor viszonylag könnyen megy, hiszen ott vannak a megtermeltek a kamrában, a pincében, a polcokon, a bankszámlán, vagy éppenséggel jól körvonalazott építmények, gépek, munkaeszközök formájában. “GYŰRKŐZZÜNK NEKI!” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – AZ ÉN ÚZVÖLGYÉMRŐL – Hó hull a sírhalmokra…

Az én Úzvölgyémnek még nincsen vége. Mármint a hozzákapcsolódó horrornak. Hogy’ is lehetne, ha a sírkertbe megint be akarnak jönni azok, akiknek ott nem sok a keresnivalójuk. Legfeljebb emlékezni, szép csendben, ahogy illik. Ezek azonban neveletlenek. Alkalmatlanok a normális viselkedésre. Az országot manapság a lelátók csőcseléke uralja, meg a renegátok, akik eredetibbnek és mélyebbnek hazudják magukat a két vélt ősatyánál – Trajánnál és Decsebálnál –, s a hagymázas kontinuitásban még önnön lelkiismeretük előtt is lehazudják magukról a valós gyökeret, ha netán van nekik olyan. “SIMÓ MÁRTON – AZ ÉN ÚZVÖLGYÉMRŐL – Hó hull a sírhalmokra…” olvasásának folytatása

MILYEN VOLT 2019?

Nálunk, az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport háza táján az esztendő a megszokott és az újonnan vállalt feladatok végzése mellett telt. Riportok, publicisztikai írások jelentették a mérföldköveket, illetve azok a beszámolók, amelyek az általunk kezdeményezett események alkalmával készültek, vagy amelyekhez társszervezőkként, illetve egyszerű résztvevőkként csatlakoztunk. Olykor igyekeztünk katalizátorai lenni egy-egy témának, azzal a megfontolással, hogy gyakorlati haszna is legyen a dolognak. “MILYEN VOLT 2019?” olvasásának folytatása

FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?

Ilyenkor, év végén, év elején átlépünk egy mezsgyén. Vagy legalábbis úgy gondoljuk… Az utóbbi napokban sokat foglalkoztunk a harminc év előtti eseményekkel. Próbáltuk újrarendezni sorainkat. Igyekeztünk „hadrendbe” állítani gondolatainkat. Úgy emlékszem vissza, hogy három évtizeddel ezelőtt úgy ünnepeltünk, mint még soha. Legalábbis mi, ezek a generációk, akik akkor éltünk, és még most is jelen vagyunk ezen a földön. “FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?” olvasásának folytatása

VERÉB AZ OSZTÁLYBAN

Már bő egy-két perce volt annak, hogy becsengettek az órára, s a gyermekek – köztük a jó nagy nyolcadikosok is, a legnagyobb kajlák abban az iskolában –, várták, hogy jöjjön a tanár. Az atyhai iskolánál az iroda és a titkárság külön épületben volt ugyan, de jól oda lehetett látni a sarokig, amint fordulnak ki, előre, sirülnek egyet, és sietős léptekkel, naplóval a hónuk alatt igyekeznek a tantermek felé. Ilyenkor még arra is adott volt egy utolsó lehetőség, hogy gyorsan ki-ki elfoglalja a maga helyét, és a tanulók abbahagyják a szünetben folytatott „helytelenkedést”, ami gyakran rendetlenséggel és hangzavarral is járt. “VERÉB AZ OSZTÁLYBAN” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?

Bevallom, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban foglalkoztat karácsony környékén az időjárás. Megszoktam korábban, hogy ez az ünnep hóval jár. Ha nem öltözik fehérbe a táj, akkor úgy tűnik számomra, hogy nem igazi. Nem éltem Kaliforniában, Dél-Amerikában, meg Ausztráliában sem. Fogalmam sincs, hogy a „fonák” évszakú vidékeken milyen lehet „a csengős szán” érkezése, miközben teraszokon üldögélnek az emberek, vagy épp valamilyen tenger vagy „óceánum” partján áztatják magukat, de látom a világhálón, olvasom, hogy van bizonyos kultúrája a bermuda-gatyás Mikulásnak, s annak a fajta csendes éjnek is, amely a Dél Keresztje alatt zajlik. “SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?” olvasásának folytatása