III. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN – konferencia

Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület harmadik alkalommal szervez tanácskozást a székelyföldi népi építészet témakörében. Hasonlóan a korábbi évekhez, idén is hívjuk és várjuk azokat a szakembereket, akik érintettek a témában. Közgyűjteményi dolgozókat, önkormányzati tisztségviselőket, építészeket, tájépítészeket, építőanyag-ipari alapanyagok forgalmazóit, kivitelező vállalkozókat, egyetemi oktatókat, diákokat, közösségfejlesztőket várunk Zeteváraljára a 2018. április 19-20. vagy a 20-21. közt megtartandó, az első napon előadásokból és megbeszélésekből, a második napon szakmai kirándulásból álló rendezvényünkre.  Continue reading “III. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN – konferencia”

CICERO

Azért nevezzük Cicerónak az illetőt, mert – mondjuk – gyermekkora óta ráragadt ez a név. Nem véletlenül – nyilván –, hiszen ékesszólásáról és találékonyságáról vált híressé, akárcsak római elődje. Kiválóan meg tudta magyarázni a bizonyítványát, ami általában nem volt annyira rossz, csak időnként megjelentek benne bizonyos hiányosságok nyomai. Tizenegyedikben Ciher tanár elvtárs, Gyuszi bácsi azt írta a szülőknek az ellenőrző jóvoltából a megfelelő üzenő-részében, hogy ez a Cicero fedőnevű nebuló tizenegyedik osztályos korára tökéletesen elfelejtette a cirill betűket, ami nagy szégyen, és tovább bonyolítja a helyzetét, hiszen legyen bármennyire kitűnő angolból, matekből, fizikából, filozófiából, meg egyebekből, de ő akkor is megmutatja. Legalább az ábécét, s némi nyelvtant, egy-két verset magoljon be, tudjon felszámolni százig, s akkor maturálhat… Tovább

Simó Márton

Nájlon világ van

Több helyen is olvastam, hogy a műanyagok mennyire ellepték a legtávolabbi és a leginkább védett helyeket is. Friss kutatási eredmények alapján Európa partjainál az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben mutatták ki a legmagasabb műanyag koncentrációt, 180-307 mikroműanyag-szemcsét köbméterenként, de magas a koncentráció Dél-Afrikánál, Fokváros partvidékén vagy Ausztráliában is, holott ott jóval kisebb a népsűrűség, s azt gondolnánk, hogy a civilizációs ártalmak kevésbé sodródnak el azokra a távoli kontinensekre. Évente mintegy nyolc millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe, ahol jelentékenyen súlyosbítja a halak, a vízi emlősök, meg a virágállatok helyzetét. Continue reading “Nájlon világ van”

Kollégium és a kollégiumi eszme

Sokan emlékszünk még arra, hogy milyen jó volt az átkosban egy-egy középiskolai kollégium lakójának lenni. Működött a valódi közösségi szellem, olyannyira, hogy évtizedek múltán is szívesen emlékszünk vissza erre az időszakra. Voltak jó nevelőink, akik hétvégeken azzal foglalkoztak, hogy valamelyest betartsuk a belső szabályzatot, és eleget tegyünk a legfőbb elvárásnak, a tanulásnak, hiszen ezért küldtek be szüleink a városba. Elsősorban a tanulmányok folytatása volt fontos, de emellett zajlott ott egyéb is… Tovább

Simó Márton

Élet VERESTÓY után

Milyen váratlan volt most számunkra a rangidős és igen tehetséges politikus elveszítése! Mintha hirtelen véget ért volna egy korszak a Hargita alatt. Rosszabbnál-rosszabb hírek szivárogtak át a médián, s érzékelni lehetett, hogy a jeles ember cégbirodalma, az általa kezdeményezett vagy támogatott civil szervezetek és klubok máris omladoznak. A gyászhír és a temetés között szétszéledt egy olyan kézilabdacsapat, amely messze vitte a hírét annak a városnak és a környéknek, amely mandátumról-mandátumra megválasztotta és a szenátusba küldte az elhunytat… Tovább Continue reading “Élet VERESTÓY után”

ÍZIG-VÉRIG – böllérverseny Korondon

Immár harmadik alkalommal tartottak disznótoros fesztivált Korondon. Megfogant a helyi polgármesteri hivatal által kezdeményezett ötlet, s ma már évente megszervezik, a Korondi Turisztikai Egyesülettel közösen, helyi civilek és vállalkozók részvételével. Hol több, hol kevesebb résztvevő csoporttal, de annál nagyobb lelkesedéssel. Ott voltunk a február 3-án, szombaton zajlott eseményen. Írott és képes beszámolónk ITT olvasható…    Continue reading “ÍZIG-VÉRIG – böllérverseny Korondon”

Marad-e nyom?

Kissé későn érkezett idén a tél. Az igazi, a havas tél. De így is jó. Gyermekkori nosztalgiát ébreszt bennem, hiszen az volt a feladatom egykor, hogy nagy havazások idején én végezzem a reggeli hóeltakarítást. Mivel nagyszüleim egy szomszédos telken laktak, még iskolába menet előtt kézbe vettem a nagy falapátot, és módszeresen elkezdtem ösvényt ásni felfelé. Continue reading “Marad-e nyom?”

A család szétfoszlott legendája

Vajon hol van a nagycsalád? A miénk? A tiéd? A másé? Örökre elillant, olyannyira, hogy mára tán emléke sem maradt. Nyelvi és mentalitásbeli gondok vannak, ha időnként összegyűlünk. Ha. Nagyon elvétve. És vannak olyan rokonok, akik mellett simán elmegyek a nagyvárosi forgatagban. De ők is el. Majdhogynem fehér holló-szerű jelkép vagy véletlen az egymásra találás. Megtörténik, mondjuk egy közösségi portálon, a kibertérben, hogy megszólít, s szabadkozva rebegi el, remegő kézzel írja, hogy nem tudni hejesen magyart, s tulajdonképpen azért Elisabeth, John vagy Gheorghe ő, hogy jobban elvegyüljön, sikerrel idomuljon. Mihez? Kihez? Az arctalan mássághoz? Karácsony környékén fapados repülők vitték ki Londonba a nagymamákat félvér unokákhoz karácsonyozni, miközben itthon sok helyen már nem jött, még csak fel sem hangzott a Mennyből az angyal… Tovább

Simó Márton 

Erdélyi magyar DON QUIJOTE, 2018

Nekünk mindig bajunk van. Önmagunkkal. A világgal. A szomszédsággal. Hiszen szkizofrén az állapotunk. A többség örvendezik valaminek. És elvárják azt tőlünk is. Rítusok vannak, amelyek számukra természetesek, de valahogy a mi szemünkben másképp törik meg a fény, más a spektrum. Mi nem akarunk köpni a folyóba. És kétszer sem akarunk belelépni, mert nem tudunk, ugyanabba a vízbe. Ilyen bonyolult lesz a 2018-as esztendő, amikor halljuk a sok evoét. Amikor éljent kellene kiáltani, holott mi még mindig egy száz évvel ezelőtt megírt nyilatkozat ígéreteit olvasgatjuk, amelyet oly nagylelkűen írtak le akkor… Tovább

Simó Márton

Ki a faluba (de minek?)

A Bartha Miklós Társaság röpiratát 1930-ban fogalmazták meg, amely egyrészt összefoglalta a falumunka korábbi tapasztalatait és azokat a feladatokat, amelyek az értelmiségre, s az akkor fiatal generációkra vártak. Többek között ezeket olvassuk benne: „Szellemi műlovarok magasiskoláját csak az általános okulás teheti lehetővé, hát magas kultúránk kérdésére is csak a legnagyobb néprétegeken át válaszolhatunk. Ősi kultúrértékeinket a magyar paraszt s a paraszti eredetű nép őrizte meg, de az ő lelkében feküsznek hatékonyan az idegen kultúráknak mindama rétegei is, amelyek megmagyarosodtak, amelyek tehát alkalmasok voltak, hogy a magyar szellem megélje őket. Szálljatok alá és lépjetek föl! A magyar észjárás formáit, amelyek nélkül pedig magyar bölcselet nem lehetséges, a paraszti okoskodásban találjátok. Ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Hume-tól és Russeltől, ne csak Descartes-tól és Bergsontól tanuljatok! Német szellem, gall szellem, angolszász lélek, – német, gall és angolszász módon jut és juthat el a közös, egyetemes igazsághoz. Tovább

A szerző felvétele.

Simó Márton