Házszentelési élményeimnek se szeri se száma. Elég, ha csak olyanokra szorítkozom, mint a „fogadjuk, csak nem magát”, „bezzeg a szomszédnál több, mint negyedórát töltött”, „pongyolában vagyok, túl korán jöttek” -, de akad olyan is, hogy „nincsenek itthon, Madagaszkáron vannak”, és… az Alpokbeli sízésről, no meg az élményfürdők telítettségéről már nem is ejtenék szót. Azok ugyanis rég le voltak foglalva. “SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK” olvasásának folytatása
Az utóbbi időkben szinte divat lett pápákról filmet készíteni. Attól függően, hogyan áll hozzá a rendező: dokumentarista módon, bulvárszagúan, sci-fiként vagy thrillerként, szórakoztatni vagy elgondolkodtatni kíván, sokféle eredmény születhet. Manapság nézhető sokféle pápás-sorozat, a média zsigert csiklandozó, a fogyasztói kíváncsiságot kielégítő, kukkolni óhajtó nézőjét sokkoló “művészfilmek” mind arra jók: hadd táruljanak fel az egyház okkult, sötét üzelmei, hadd lepleződjenek le a lufi-botrányok. “SEBESTYÉN PÉTER – A két pápa és mi” olvasásának folytatása
Olvasom a sajtóban, hogy végre megkönnyítenék a hazai örökbefogadást (1), hogy az eldobott gyermek szeretetteljes környezetbe kerüljön. Minél előbb. Ha már az „édes” szülők eltaszították. Nos, valóban szép gesztus. Méltó és illő. Böjte Csaba vagy Pál atya regényeket írhatna, micsoda kálvária szülőhelyettes szülőként biztosítani a „gyermek jogait”. “SEBESTYÉN PÉTER – A Gyermek érdeke” olvasásának folytatása
Határokat, tiltott övezeteket jelölnek ki, amelyektől távol kell maradni. Nincs az a pénz, az az egó, amiért ezeket büntetlenül képesek lennénk átlépni… Ugyanakkor nem is szabad sunyi módon a tabuk mögé bújni. Erre való a hiteles Isten- és emberszeretet. Mert ennek hiányában tabukkal és tabuk nélkül is hiteltelenné válunk, és tönkretesszük emberi kapcsolatainkat, sőt lassan magunkat is. “SEBESTYÉN PÉTER – TABUDÖNTÉS A BLOKK ELŐTT” olvasásának folytatása
Az író Keresztmalac című novelláskötetét mutatták be szerda este a székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség felújított imatermében, csütörtökön pedig, a délután szentmisét követően, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány oroszhegyi házában találkozhatott Péter páter az olvasókkal. Beszélgetőtársa Simó Márton író, újságíró kérdezte a Marosvásárhelyen szolgáló plébánost az irodalomhoz való kötődéséről, köteteinek születéséről. Nagyálmos Ildikó a székelyudvarhelyi bemutatót követően fogalmazta meg a könyvhöz kapcsolódó gondolatait. “AHOL TETTEN ÉRHETŐ AZ ISTENI KEGYELEM CSODÁJA – SEBESTYÉN PÉTER KÖTETÉRŐL” olvasásának folytatása
Mit olvas ma élvezettel egy hagyományokkal dúsított közegből származó, de az online világ érdekességeihez ragadott erdélyi-székely gondolkodni vágyó? Valami olyat, ami a múltja és jelene határán húzódik. Ami eredeti, de egyben vagány! Mint ahogy Nyírőhöz, Tamásihoz, Wass Alberthez kell egy kis erdélyi keseredettség, és az ebből kitörni tudó agyafúrtság, valamint élezett humor, úgy a Sebestyén Péter KERESZTMALAC című kötet karcolatainak a vonalvezetésére is az érez rá, aki éli is az erdélyi jelen kettősségét: a hagyományoshoz való ragaszkodást és az újnak, a trendinek az előrenyomulását. Érdekes keverék. “KERESZTMALAC – JÓT OLVASNI JÓ! – SEBESTYÉN PÉTER KÖNYVÉRŐL” olvasásának folytatása
November elején érdemes számba vennünk: miért élünk? Komolyan vesszük-e a halált, vagy bagatellizáljuk, netán fásultan lehúznánk vele a rolót? Hiszünk-e a Megváltóban, aki elhozta nekünk az örök boldogságot? Aki átvezet minket a halál küszöbén, feltámaszt, és örök élettel ajándékoz meg. Készülünk-e a halálra? De nem öngyilkos módon, hanem úgy élni, hogy a halál ne legyen méltatlan befejezése elrontott életünknek… “SEBESTYÉN PÉTER – HOLLÓSZÁRNY ÉS HALHATATLANSÁG” olvasásának folytatása
Vannak életünkben változások, melyek magától értetődő folyamatok. Emberi létünk velejárói. Az idő, az életkor előrehaladásával változik testünk, alakunk, testsúlyunk, ízlésünk, észlelésünk, de változnak szokásaink, igényeink, érdeklődésünk, talán nyelvünk, értékrendünk-világképünk hangsúlyai, változnak ragaszkodásaink, megváltozik a dolgok jelentősége – egyszóval személyiségünk. “SEBESTYÉN PÉTER – Változva fejlődünk?” olvasásának folytatása
Régi vágyam volt ez a zarándoklat. Sokminden felgyűlt bennem, ami elintézésre várt. Hála, bánat, öröm, gond, kérdés és kérés, álmodoztam, tervezgettem, hogyan s mikor róhatom le a magam tiszteletét a Csíksomlyói Szűzanyának. Alkalmat kerestem, amikor nem foglalt, amikor szívesen fogad, s amiért én is meghozhatom a magam személyes áldozatát, amikor megjárom a magam Mária-útját. “SEBESTYÉN PÉTER – Drótszamáron a Szűzanyához – ZARÁNDOK-TRIATLON” olvasásának folytatása
Egyik magyar honlapunk kolumnistája magabiztosan fejtegette minapi cikkében, mennyire sértve érezte magát, amikor a miniszterelnök asszony azt találta mondani, hogy a hívők jobb emberek. Ezt ő harcos ateistaként kikéri magának. Távol álljon tőlem, hogy magyarázzam „Csilla néni” szerencsétlen elszólását, hisz erkölcsi értelemben ki ítélkezhet és milyen jogon? Ugyebár… Viszont a sebtében összegereblyélt álérvek, amelyekkel a vezércikkíró operál, azok, bizony, mint ítélet: saját magára hullanak vissza. Azzal, hogy kérkedik ateizmusával, szánalmasabbá válik a hívőségére büszke kormányfőnél… Tovább
Sebestyén Péter
