Csak Angliában a legóvatosabb becslések is háromszázötvenezerre teszik az ottani magyarok számát. A legújabb statisztikák szerint tavaly mintegy 130 ezren hagyták el az országot, zömében 18 és 44 év közöttiek. Száz magyar munkavállalóból 55 férfi. Csak Londonban 2017-ben 28 ezer magyar munkavállalót regisztráltak hivatalosan. Continue reading “Hazatérők könyve”
Ez a föld a miénk. Megszentelt föld. Őseink vére áztatta, magyar szentjeink imája tartja fenn ma is. Nekünk már nem füllik fogunk a kétkezi munkához, parlagon maradt földek, kaszálók hevernek, vadulnak el, mert könnyebb megvásárolni a Lidl-ben, tájidegen anyagokkal építkezünk, elterjedt itt is a dedeman-stílus, ahelyett, hogy kezünk munkáját megbecsülnénk. Continue reading “HIDEGSÉG – Búcsús gondolatok Szent István királyunk és a nemzet ünnepén”
Mindenki a másikat hibáztatja, mindenki máshol keresi a bűnbakot. Azonban még a média jól értesült része is hajlamos csúsztatni, egyoldalú következtetéseket levonni, s ami még rosszabb: hamar felejteni. Mert arról a bukaresti incidens kapcsán már kevesen beszélnek, hogy e tüntetés gondolata egy – gyerekkori jókívánságként emlegetett ’nyajjálboxot’ stílusú – peszedéellenes rendszámtábla fitogtatásával szökkent szárba. Continue reading “MÁHÁLÁ”
A napokban egy angol domonkos, Timothy Radcliffe könyvét olvasgatva bukkantam egy szokatlan, meghökkentő „poénnal” záródó, számomra mindenképp elgondolkodtató történetre, amelynek úgy vélem több rétegű, több szinten értelmezhető olvasata és tanulsága is van. Érdemes ízlelgetni. A nyári szabadságok, mezei, élményfürdős, part menti vagy hegyi túrás pihenések alatt bizonyára kellően kizökkent majd a hétköznapok taposómalmából, és elvezethet belső felismerésekhez, de akár újfajta életszemléletre is sarkallhat… Tovább
Sebestyén Péter
Mert úgy tűnik, miközben élvezni akarjuk a saját magunk által teremtett földi paradicsomot, kezdtek jelentkezni a hátulütői, amelyek hatására, szó szerint szakadni kezdett a part. Most már akkor mégsem tehetünk meg mindent, amit csak akarunk? Pedig a francia forradalom idején még azt hittük. Akkor mégiscsak vissza kellene fognunk magunkat, kapzsiságunkat, kényelmünket? Continue reading “ELDOBNI VALÓ LÉLEK – Sebestyén Péter írása”
Egy angol pszichológus-író különválogatta foglalkozás szerint az embereket. A listán a pszichopata foglalkozásoknál a köztisztviselő, a főszakács, a pap, a rendőr, az újságíró, a sebész, a kereskedő, a médiaszemélyiség (szerkesztő-riporter), az ügyvéd és a vezérigazgató szerepel. Nem mondom, cseppet sem megvetetendő társaság. Nem is szégyellem, inkább büszke vagyok, hogy idetartozom. Continue reading “PSZICHOPATÁK”
Két friss hír: álneves olvasók nehezményezik, miért kell a vásárhelyi tanács döntése szerint pénzt költeni az ortodox templomok freskóinak felújítására; az RMDSZ volt szövetségi elnöke „nagyhangon” kijelenti, hogy nekünk rossz, ha Európában nemzetállamok lesznek. Ezért kell inkább Bukaresthez dörgölőzni, mert mi is adófizetők vagyunk. A harmadik pedig ráadásnak: az európai bíróság kötelezi Romániát, tekintse házasoknak az amerikai-román meleg házaspárt. Ellenkező esetben tetemes bírságot fizethet az ország. Eleshet akár az európai támogatásoktól is… Continue reading “AZ ADÓFIZETŐK PÉNZE”
Tanulságos és elgondolkodtató rádiós beszélgetést hallgathattam a minap Schmidt Máriával, a Terror Háza igazgatójával Európa öngyilkosságáról. A gondolat nem új, a két világháború között Ortega filozófus is értekezett már róla, meg Kertész Imre is, Fekete Gyula szociográfus pedig írt egy megdöbbentő könyvet e témában 2007-ben. Szinte mindegyikben közös gondolat, hogy Európa mintha szégyellné múltját. És, ha már nem jött össze a világuralom, szétestek a nagy birodalmi vágyak, most áldozati szerepben tetszelegve, nem lát más kiutat, csak a más földrészekről beözönlő embertömegek behívását… Continue reading “Öngyilkos keresztények?”
A múlt év végén jelent meg Molnár Vilmos újabb prózakötete a csíkszeredai BookArt Kiadónál. Ez a könyv szolgáltatta az ürügyet a Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron szervezett író-olvasó találkozók megtartására. Hogy nincsen végveszélyben az olvasás, azt igyekeztünk bizonyítani egy sajátos megközelítésben, a Segesvár-Székelyudvarhely szárnyvasúton, az Udvarhely-Keresztúr viszonylatban, oda s vissza utazván sikerült kiolvasni a nem túl vaskos kötetet. Continue reading “MOLNÁR VILMOS stációi”
Manapság mintha gyámoltalanok lennénk. A sok inger, a sok választási lehetőség kiölte belőlünk az önerő értékét, a kezdeményezés, a bátor öntudat külső megnyilvánulási formáit. Nem merünk dönteni, félünk a visszautasítástól, mások véleményétől, a kudarcoktól, a vezetőre testáljuk a felelősséget elvárások formájában, anélkül, hogy lenne egy belső mozgató erőnk. A kisebb ellenállás hajt külföldre is… Nem kérünk, nem keresünk támogatást a „vertikális erőforrásnál”: Istennél. Emiatt egymástól is elszigetelődtünk, megszűnőben a csapatszellem, a közösségi érzés, az összetartás, az összezárás ösztönös képessége… Tovább
Sebestyén Péter
