UBORKASZEZONBAN – Sebestyén Péter írása

Már meg sem lepődünk a napi baleseteken, politikai lufikon, amik a médiát elárasztják. Mára csak annak van hírértéke, ami botrányos, pikáns vagy kritizálható. A nyári hetekben mégis valamennyire lenyugodtak az úzvölgyi kedélyek, a Szentatya elment, kezdődnek a fesztiválok, vájbok, tusványosok, electrickesztlös, ántoldos, övékes szórakozások, kiállítások és találkozók, már annyi van belőlük, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja… “UBORKASZEZONBAN – Sebestyén Péter írása” olvasásának folytatása

KERESZTMALAC – Sebestyén Péter új könyvéről

Ma az irodalom egy része új hangokat keresvén, egyre mélyebbre süllyed önmaga identitásának megtalálásában, árvulóban, sokszor elidegenedve, néha kivetkőzve önmagából, szinte reménytelenül keresi az ideált. Nagybetűs Szellemi Fogódzó híján elveszni látszik a katarzis. “KERESZTMALAC – Sebestyén Péter új könyvéről” olvasásának folytatása

KÖNYV A KOPORSÓBAN

Konrád atya épp azt akarta megírni aznap este, hogy Isten tényleg szabadnak teremtett minket. Tudta, érezte, tapasztalta minden porcikájával, hogy ha nem így lenne, Isten önmagával kerülne ellentétbe. Hiszen akkor milyen beleszólása lenne most a saját dolgainkba? Vagy szüntelenül meggondolná magát, hogy: pü-pü, nem játszunk?! Akkor hogy működik a gondviselés? Akkor mi köze a Bibliának a valósághoz?… Tovább

Sebestyén Péter

ÁLDOZAT VAGY HŐS

Olvasom, hogy Húsvétot sokan azért nem értik, sőt nem is hiszik, mert értelmetlennek tartják az áldozatot.[1] Azt, amivel ki lehet, ki kellene engesztelni Istent. Mert milyen isten, aki haragszik, akit ki kell engesztelni, aki az élőlény vérét-életét követeli, hogy lenyugodjék? “ÁLDOZAT VAGY HŐS” olvasásának folytatása

MIASSZONYUNK, TE DRÁGA!

Az ember nem hisz a szemének. Most már nemcsak autóbalesetet közvetítenek élőben – az ikertornyok megtámadását már nem is említem – , hanem láss csodát, és borzadj el: órákig ég a világ második legnagyobb temploma, és a tömeg megbabonázva bámulja, fényképezi, élvezi a lángokat, tűzoltó sehol. Holott három perc alatt odaérhettek volna, de csak második nekirugaszkodásra találták meg a tűzet… S addig is – bár szimbolikusan – a több száz lézengő foghatta volna a vödröt, s adja egymásnak tovább, a Szajna sincs messze. Mindenki szeme láttára és tehetetlenségére semmisült meg Párizs és a világ ikonja… “MIASSZONYUNK, TE DRÁGA!” olvasásának folytatása

AZ AJTÓ NÉGY SARKA – A sarkalatos erényekről

Mi az erény? Miért sarkalatosak? (prudentia, fortitudo, temperancia, iustitia) Cardo-sarokvas, sarokpont, négy sarkon fordul az ajtó szárnya… virtutes cardinales, – amin a dolgok megfordulnak. Még az elején tegyünk különbséget az etika és a morális között:
Ethosz (szokás), etika (gör.- már Hérakléitosz, Kr. e. 6. sz.-ban használja), érzület- a gyakorlati filozófia tudománya, erkölcsfilozófia. Mores, moralis (lat.)- erkölcsi cselekedet (mos-szokás), életviteli szabályok, helyes útra terelés, megfegyelmezés, ráncba szedés.
Erény (gör. arété, lat. virtus-erő)-jóra való készség, mely az embert és tetteit jóváteszi. “AZ AJTÓ NÉGY SARKA – A sarkalatos erényekről” olvasásának folytatása

HEKKER A SZŐNYEG ALATT

Nincs az a szőnyeg, ami alá annyi mindent be lehetne söpörni: a britek kiengedését s a migránsok beengedését, – mondta Orbán Viktor a minap. Jól mondta. A  velencei karnevál egyik idei díszvendége Magyarország volt, ahol a gyerekeknek egy számítógépes játékban egy őrült hekkert kell megfékezniük, aki a világot meg akarja bénítani. Emellett futótűzként megy nálunk is a 2 x 2 annyi mint huszonkettő, Alternatív matek című kisfilm, ahol a csattanót a konzervatív tanárnő a film végén vágja a  szabadelvű igazgató képébe. “HEKKER A SZŐNYEG ALATT” olvasásának folytatása

MI, KERESZTÉNYEK ÉS BÁLVÁNYAINK

Ipari méretű bálványtermelés folyik, és ezeket emberi érzésekkel, hangulatokkal ruházzuk fel. Képesek vagyunk értük a szabadságunkról is lemondani. A bálványokkal behelyettesítjük Istent, őket istenként imádjuk, tetszeni akarunk nekik, kiszolgáljuk őket, kiszolgáltatottjaik és rabjaik leszünk, nem számit mit fizetünk érte, birtokolni akarjuk, és az határozza meg önazonosságunkat, amit Istentől megtagadunk, azt önként adjuk nekik… “MI, KERESZTÉNYEK ÉS BÁLVÁNYAINK” olvasásának folytatása

JÖJJÖN SZENTATYA, VÁRJUK!

Az összetartó magyar szokása szerint, a vallásszabadság jegyében, a vérmes nemzetféltés és román-utálat ködébe burkolózva, attól elvakítva, hogy néhány embernek semmi sem jó, így az sem, ha a római pápa Erdélybe látogat, és az sem, ha épp a csíksomlyói kegyhelyet keresi fel… “JÖJJÖN SZENTATYA, VÁRJUK!” olvasásának folytatása

KI LEHET PRÓBÁLNI AZ ÉLETET!

Ragályos divat lett manapság, nem csak fiatalok körében, a „kipróbálom magam” lózung: egy munkahelyen, egy szerepben, egy izgalmasnak ígérkező munkakörben, szolgálatban, hivatásban, életállapotban. Aztán, ha nem sikerül, odébb állok. Mintha egy ruha- vagy cipőüzletben lenne. Ha szorít, ha szűk, minek hordani, inkább eldobom. Holott jóformán még próbára sem tette magát, sem az élet őt.  “KI LEHET PRÓBÁLNI AZ ÉLETET!” olvasásának folytatása