Párhuzamos ÁL(la)MOK?

Párhuzamosan élünk egymással, egymás között, elbeszélünk egymás mellett. Még a vegyes házasságok is  inkább arra valók, hogy valamelyik beolvadjon, mintsem egymást gazdagítsák, öntudatuk erősödjék. Nincs kölcsönösség, nincs átjárás. Sem irodalomban, sem művészetben. Continue reading “Párhuzamos ÁL(la)MOK?”

SOROS önmagának mond ellent

Jézus Krisztus maga pirít rá a farizeusok logikai bukfencére, amikor azt mondja „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával (…) Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12, 25-28) Continue reading “SOROS önmagának mond ellent”

Márton Áron – sarkcsillag a székelyek egén

És az erdélyi magyarságén is. Győztesen került ki egy olyan népszerűségi versenyből, amelyben online szavazással, de igen aljas módon összeállított, furcsa párosításból kellett kiválasztani a nekünk inkább tetsző jelöltet, majd az a személyiség, aki túljutott az “előselejtezőn”, a következő alkalommal ismét összekerült egy igen erős és meghatározó, ismert alkotóval, értelmiségivel, sportolóval… Continue reading “Márton Áron – sarkcsillag a székelyek egén”

Ünnepeljünk, de mit?

Olvasom a román kulturális miniszter nyilatkozatát, hogy milyen jó lenne, ha a magyarok is együtt ünnepelnének a románokkal jövőre, hiszen Románia betartotta az 1918-as ígéreteket… A miniszter szerint testvéri üzenettel kell a magyarok felé közeledni. Continue reading “Ünnepeljünk, de mit?”

Kétarcúság

A MA társadalma mára már szétesett, szétforgácsolta az ego autonómiája, a civilizációs gőg, amelyben a kütyük és a jólét azt hitette el vele: boldogabb lesz tőle és szabad. E helyett lépten-nyomon a kereszténységen élősködik, vérét szívja, mindent neki köszönhet, de mégis olybá veszi… Continue reading “Kétarcúság”

Brandek ideje, avagy a szent mint márka

A valódi márkák életérzést adnak. Ezért drágák. De aki kedveli a nevük által fémjelzett minőséget, csúcskényelmet, technológiát, extrákat, plusz felszereltséget, az nem sajnálja a pénzt. Az árat meg/ki kell fizetni értük. Annyit érnek. Ahogy szokás mondani: a márkát kell megfizetni, hiszen ránézésre az sem tud többet, mint az átlag… Vagy mégis? A valódi, igazi nagy „cuccok” már a nevükben hordozzák a felgyülemlett eszmei értéket. Tartósak. Művészetben, technológiában, szellemiekben egyaránt.Értékük megítélését nem befolyásolja a tőzsdeárfolyam, az infláció, a banki hitel, de a divat vagy a korízlés sem. Mert a mércét magasra tették, és tartják magukat hozzá. Tovább

Azúrkék Voronecben

Valóban különbséget kell tennünk a többségi nemzet egyes hősködő nacionalistái, és az egyszerű, misztikus hitét komolyan vevő emberek, testvérek között. Mert amennyire igaz, hogy a görög-keleti egyház tájainkon nemzeti egyház, annyira igaz az is, hogy rengeteg értéket, mélységet, tiszta lelkiséget halmoztak fel. Főleg a moldvai-bukovinai kolostorok példázzák ezt. Tovább

Sebestyén Péter

A Szűzanya végrendelete

Ahogyan nemzeti hőseinket, írókat, politikusokat, hadvezéreket tisztelünk, szobraikat megkoszorúzzuk, Máriát, Megváltónk édesanyját is tisztelnünk, szeretnünk kell. És ez jó. Nem celebkultusz ez, nem a hitnek egy giccsesebb változata ez, mert hát Jézushoz nehéz lenne közel kerülni, és Mária könnyebb „falat”…, hanem inkább egy egészséges anya-gyerek kapcsolat. Ha Jézus testvérnek tekint, akkor mi mindnyájan Mária gyermekei vagyunk… Tovább

Címképen: a lourdes-i kegyhely – Fotó: 24.hu.

Sebestyén Péter

Egérút

Laci atyát nemrég helyezték plébániára. Nagytermetű, kajlahátú, langaléta teremtmény volt, méreteiben is szokatlanul elütött az átlagtól. Amikor beköszönt a szakácsnőnek, az ijedtében kiejtette a kanalat a kezéből. Új plébánosként első teendői között az otthonkészítési program megvalósítása szerepelt… Tovább

Sebestyén Péter címképen szereplő fotóját Szabó Károly készítette.

A beszólás joga

Még javában zajlott az idei Tusványos, amikor Sebi páter megírta ezt a jegyzetet. Ki gondolta volna, hogy a hét végén máris működésbe lép a verkli. Ez a publicisztika nem szakirodalom, nem útmutató a bomlasztáshoz, “mindössze” csak egy értelmiségi, egy közösségéért felelősséget érző író és pap szorongásának pillanatnyi foglalata. Mintha Tusványos berkein belül látná előre a nemtetszést, a rosszindulatú és buta zavarkeltést, a beszólást, amelynek nincs veleje, nincs magva, csak hőbörgés. Mindenkinek joga (?) lehet a primitívséghez, a bunkósághoz, de annak kivetítését meggátolni az érintettek joga, sőt kötelessége is. Szelíd eszközökkel, vagy fokozottan, ha az ejnye-bejnye már nem elég, akkor jöhet a nyakleves és a hidegzuhany. Tovább

Képünk illusztráció.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport