SEBESTYÉN PÉTER – SZUPERERŐ

Hála a „civil” kurázsinak, most már nem csak tüntetésekkel, sztrájkokkal, aláírásgyűjtésekkel, villámcsődülettel tudunk „harcolni” légből pottyant jogainkért, hanem az egyre szofisztikáltabb digitális herkentyűkkel is. Sőt, ez már nem is harc, hanem nyomozás. Nyomkövetés. Vigyázz, mert rajtad tartjuk szemünket! Be vagy kamerázva, mindent tudunk rólad. Sőt a feljelentő még jó szolgálatot is tesz a közösségnek. Kicsinálunk, lejáratunk téged, ha nem a mi kottánkból játszol. “SEBESTYÉN PÉTER – SZUPERERŐ” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – JÁRVÁNYZÖNGÉK

Ha már az anyaországi szolgtársam nekirugaszkodott, uccu neki, én is megpróbálom leszűrni a járvány levét. Nem akarok másokat ismételni, inkább a saját megélt tapasztalataimra, felismeréseimre szorítkozok. Pontokba is szedem, úgy könnyebb. “SEBESTYÉN PÉTER – JÁRVÁNYZÖNGÉK” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – AZ ÍGÉRET FÖLDJE

A Biblia szerint Ábrahám kivonult ősei földjéről, mert az Úrnak tervei voltak vele. Nagy néppé tenni, jellé a többi nép számára. Mózesnek pedig az a dolga, hogy bevezesse népét az ígéret földjére. Nekünk, magyaroknak is ez a küldetésünk itt a Kárpát-medencében… “SEBESTYÉN PÉTER – AZ ÍGÉRET FÖLDJE” olvasásának folytatása

MEGYÜNK SOMLYÓRA, MÁRIÁHOZ!

Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi Ady-negyed plébánosa és Balla Imre, a marosvásárhelyi belvárosi egyházközség segédlelkésze gyalogosan zarándokol Csíksomlyóra. Mi a harmadik napon, a máréfalvi plébániára való érkezésük pillanatában találkoztunk a két lelkésszel. “MEGYÜNK SOMLYÓRA, MÁRIÁHOZ!” olvasásának folytatása

GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY

Egy író nem ír ki mindent egyszerre magából. Csak adagolja az emészthető tudást. Lassan, mértékkel, hogy az olvasót ne érje váratlanul, ne temesse maga alá a temérdek bölcsesség. Mert attól kezdve, hogy kinyitotta a regényt, neki kell értelmeznie, magában helyet készítenie, befogadnia, elrendeznie, hasznosítania a benne foglaltaknak. Az író elengedte szellemi gyermekét, hadd járja a maga útját. A könyv így nem puszta termék, árucikk lesz, hanem adathordozó, értékközvetítő, az író „lemenője”, aki esszenciákat ad át a következő nemzedéknek. Megtermékenyít, éltet, felcsigáz, irányt mutat, ösztönöz. “GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – HÁZ-HAZA-OTTHON

Az otthonülés, már csak a túlélés miatt is leleményessé tett. Humorunknál maradhattunk. Ha már több időnk lett, nem csak rizset, mákot is kezdtünk számolni… Ugyanakkor milyen jó, hogy lelkiekben is megmaradt a kapcsolat egy másik otthonnal – vesd össze szent Pál: „a mi hazánk a mennyben van…” (Fil. 3 20-21) “SEBESTYÉN PÉTER – HÁZ-HAZA-OTTHON” olvasásának folytatása

LÉTRÁNAK LENNI – SIMPF JÁNOS EMLÉKÉRE

Simpf tanár úr szívesen töltött a katonaság előtt álló fiúknak egy pohár kisüstit, finom szivarral kínált, és hosszasan elbeszélgethettünk vele kamaszkorról, irodalomról, lelkiekről. Szívvel, tűzzel tanított. Barátként kezelt. “LÉTRÁNAK LENNI – SIMPF JÁNOS EMLÉKÉRE” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – JÉZUS PEDAGÓGIÁJA

Felvilágosult társadalmunkban ott tartunk, hogy könnyed rosszakarattal összemossuk a pedagógus és pedofil kifejezést, az oktatás szerepét átveszik a gépek (még az iskoláktól is…), a szülőkre és a „társadalomra” hárítva a nevelés feladatát, holott a társadalomból csak a kosz ragad rájuk, a szülőknek meg nincs idejük „ilyesmivel” foglalkozni. “SEBESTYÉN PÉTER – JÉZUS PEDAGÓGIÁJA” olvasásának folytatása

MASZKOS MASZKURÁK

Én még mindig nem tudom, hogy ez a hisztérikus maszkdivat mit véd, kit, s mitől. A kórházi helyzeten túl. Azon kívül. Úgy tűnik, egy láthatatlan ellenséget démonizálunk, aki ellen a legjobb fegyver a maszk. Tehetetlenségünk jele. A sofőrök le sem veszik. Ha egyedül vezetnek, akkor sem. Sőt most már a kesztyű és a sál is menő. “MASZKOS MASZKURÁK” olvasásának folytatása