A SZERETETRŐL KÉT FELVONÁSBAN

Mennyi titok van még a másikban: testvér, rokon, barát, házastárs, munkatárs, – amire nem leltünk rá. Legyünk kíváncsiak, mi rejtőzik még benne. Ne szokjuk meg a jót. Legyen az inkább ajándék. Legyen bennünk készség a gyermeki rácsodálkozásra, a folytonos meglepődésre. Megfordíthatjuk az ellenérzések irányát is: még jobban szerethetjük őt. Tehetünk azért, hogy előcsalogassuk belőle a rejtett jót. Feltörve a héjat, meg fogunk lepődni. “A SZERETETRŐL KÉT FELVONÁSBAN” olvasásának folytatása

LEGYÁRTOM AZ ÉLETEM?

Valóban vannak köztük olyan sorstársak, keresztények is, akik a maguk életünek urai. Ők találják ki, ők írják életük kottáját, ők menedzselik, ők csinálják, készítik, építik, alakítják, igazítják, hála a géneknek, a gyógyszeriparnak és az orvostudománynak. Legalábbis úgy tesznek, úgy gondolkodnak, úgy állnak hozzá, mintha így lenne… “LEGYÁRTOM AZ ÉLETEM?” olvasásának folytatása

A többi csak ráadás

ember1

Még sajog a lábam az izomláztól. Még remeg a lábam, a térdem, a bokám, még álmaimban is hegyeken mászkálok. Fent, kétezer fölött nem ura az ember a természetnek. Persze lent sem. De kétezer fölött az időjárással kapcsolatos  előrejelzések, jelentések is mind csődöt mondanak. Lehetsz bármilyen jól értesült, ott viccel meg téged az idő, ahol csak akar. Hideg széltől helyi záporig, ködfátyoltól jégesőig bármi lehetséges. A hegyen percről percre változik az idő. Felhő botlik a hegycsúcsba, áramlatok ütköznek a sziklának, ködök szállnak alá, te csak mész a jól kitaposott turistaösvényen és reménykedsz: hátha mire felérsz kitisztul.  “A többi csak ráadás” olvasásának folytatása