CHARTA XXI. – MAGYARPALATKA – KiMitTud (44.)

Román neve Pălatca, falu Kolozs megye délkeleti részén, a Mezőség közepén helyezkedik el, községközpont. Vegyes – magyar, román és cigány – lakosságú, becsült lélekszáma 759, amelyből 259 magyar (2017). Nevét az oklevelek 1296-ban említették először Palathka néven, majd 1323-ban Felseupalathka, 1326-ban Fulswpalathka, 1332-ben Palatka néven írták nevét. Ősi nemesek birtoka volt, akiket a XIII. században élt Joanka – más néven Iwanka – után később Jakabfiaknak neveztek. “CHARTA XXI. – MAGYARPALATKA – KiMitTud (44.)” olvasásának folytatása

ELMARAD?

Azt hiszem, hogy ez olyan szó, amelyet eléggé gyakran fogunk használni a következőkben. Még jóformán el sem kezdődtek a koronavírus terjedése elleni óvintézkedések, máris három olyan programmódosításról értesültem, amely érint. Egynek csak résztvevője kívántam lenni, a másik kettőben viszont aktívan ott kellett volna legyek. De elmarad. “ELMARAD?” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – KISPULYON – KiMitTud (18.)

Neve románul Puini. Település Romániában, Kolozs megyében. A megye keleti részén, Kolozsvártól 53 km-re, Szamosújvártól 30 km-re, Vasasszentegyed, Vasasszentgothárd, Omboztelke és Cege közt fekszik. Községközpontja Gyeke. 1265-ben Polon néven említik először. “CHARTA XXI. – KISPULYON – KiMitTud (18.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZÉPKENYERŰSZENTMÁRTON – KiMitTud (9.)

A település Kolozs és Beszterce-Naszód megyék határán, a Mezőség észak-nyugati dombos vidékén, Szamosújvártól 15 km-re található. A Devecseri-patak és a Vásárhelyi-patakok által kialakított völgykatlanban terül el, kijárattal nyugati irányba Szamosújvár felé. A falu Kolozs megye keleti részében fekszik, Kolozs megyei határai szomszédosak Ördöngösfüzessel, Bálványosváraljával, Cegével és Buzával. “CHARTA XXI. – SZÉPKENYERŰSZENTMÁRTON – KiMitTud (9.)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés

Nagyon élénken emlékszem arra a decemberi napra, amikor vonaton jöttem hazafelé a Regátból 1989. december 23-án. Én a létezett szocializmus végét koncsentrán értem meg. Sokan tudják, hogy ez mit jelentett. Sokan nem. Munkaszolgálat volt a javából – bizony –, olyan feladatokat végeztettek el a hadra fogható férfiakkal akkortájt, amit másképp, jószántából senki civil nem szívesen vállalt. Még jó pénzért sem. “SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés” olvasásának folytatása

AZOKRÓL, AKIK NEM JÖNNEK VELÜNK

Történt pedig abban az időben, amikor Szent Péter utóda itt járt Somlyón, hogy nyilvános működése rossz pillanatában egy bizonyos szolga Ferenc pápa, Krisztus Urunk földi helytartója miseruháján kitakartatta a magyar feliratot. Bizonyságul arra, hogy a mélyben sötét erők munkálnak ellenünk… “AZOKRÓL, AKIK NEM JÖNNEK VELÜNK” olvasásának folytatása

HIMNUSZ ÉS HIMNUSZOK

Azokban a régi pártállami időkben kettő is volt. Eleinte az Internácionálé járta, bár az nem volt igazi, nemzetközinek tartották. Majd a népköztársaságnak volt egy olyan, hogy: Te slăvim, Românie! Talán nem volt kötelező az iskolai éneklése, bár az is lehetséges, hogy az lehetett, de én nem emlékszem már rá, mert túl fiatal voltam abban az időben… Így morfondírozgatok ismét nemzeti imánk keletkezése évfordulóján és a három évtizede rendszeresített Magyar Kultúra Napja környékén… “HIMNUSZ ÉS HIMNUSZOK” olvasásának folytatása

„CSENTENÁR”

Köd volt ugyan vasárnap Bukarestben, de a felvételeken jól látszik, hogy áll, hogy nagyjából elkészült a Nemzet Megváltásának Katedrálisa. Pirosban van, de most, hogy eljött a ’csentenár’ [centenárium], sikerült valamelyest felszentelni. Az ünnep gőzmozdonya zakatolni kezdett, s bár büntet a tűzoltóság, hogy a pátriárka és az állami vezetés engedély nélkül szervez nagy népi banzájt a ’sántéron’ [építőtelepen], elkezdődött és folyik a szeánszok sora. Azt a tízezer lejt könnyed mozdulattal lerója majd a főegyház főfeje, s az állam nagylelkűen visszaad száz, vagy ezerannyit, mert kell. Nem írott vagy mondott malaszt, pénz kell ide. Adóinkból való lényeg. Malter. Márvány. Arany. Ezüst. És mirha. “„CSENTENÁR”” olvasásának folytatása

MAGYAROK A ROMÁN NEMZETÁLLAMBAN – Riportpályázat

Ezzel a címmel hirdet riportpályázatot a Székelyföldi Magyar Újságírók Egye­sülete (SZMÚE). Irányadó kérdéskör: Milyen következményekkel járt Erdély Romániához csatolása az itteni magyarokra nézve? Hogyan ítélik meg a jelenlegi helyzetüket? Miként viszonyulnak a szülőföldhöz és a nemzeti önazonossághoz? Van-e közösségi jövőképük Látnak-e megoldást gondjaikra és miként lehetne azt megvalósítani? “MAGYAROK A ROMÁN NEMZETÁLLAMBAN – Riportpályázat” olvasásának folytatása

(C)Klaus, a bakszász

A kisebbségi nyelvhasználatban előrelépést jelentő közigazgatási törvénykönyv ellen emelt alkotmányossági kifogásának indoklásában Johannis nem elég, hogy a magyarság képébe csapja az ajtót, de évek óta hatályos jogokat is alkotmányellenesnek minősít. Tehát egyrészt nem adná meg, amit kértünk, másrészt elvenne abból is, amink van. Utóbbi az, ami mérhetetlen csalódást okoz. “(C)Klaus, a bakszász” olvasásának folytatása