EGY MAGYAR FŐPAP BEVONULÁSA RÓMÁBA

Magyarországnak a XVI. század elején volt papabilis bíborosa. Bakócz Tamás (1442, Erdőd – Esztergom, 1521. június 15.) személyében, aki igen mélyről jött, jobbágycsaládból származott. Domonkosrendi szerzetes, bíboros, egri püspök, majd esztergomi érsek, címzetes konstatinápolyi pátriárka, gyakorlatilag a pápa után a második egyházi méltóság az akkori katolikus egyházban. “EGY MAGYAR FŐPAP BEVONULÁSA RÓMÁBA” olvasásának folytatása

Padhajlék

Ferenc pápa szokatlan Jézus-szobrot kapott ajándékba 2011 novemberében: Timothy Schmalz a Megváltót padon alvó hajléktalanként ábrázolja (Forrás: orokvaros.network.hu)
Ferenc pápa szokatlan Jézus-szobrot kapott ajándékba 2011 novemberében: Timothy Schmalz kanadai művész a Megváltót padon alvó hajléktalanként ábrázolja (Forrás: orokvaros.network.hu)

Annak idején a téeszesítés „kollektív” világában, amikor „normázni” kellett, hogy a tizenöt árnyi megművelhető földdarabkát kimérhessék családunknak, bizony nagyra értékeltem a padot úgy is, mint fekhelyet. Édesapám  munkahelyén szintúgy. Mikor rám esett az éjszakai őrszolgálat sora, jóleső biztonsággal kucorodtam össze a mérlegház padján, oldalt fekve, mert csak úgy fértem el rajta. Aztán az éjféli kutyaugatásra, vagy ha a füstölgő parázs kiesett a  dobkályhából, ijedten riadtam fel, nem-e jár valaki tolvaj, nem jön-e a milicista, hogy ellenőrizze az éjjeli baktereket. Volt eset, hogy hajnali fogatosok ébresztettek föl, segítsek felhámozni a lovakat, vagy nyissam ki a nagykaput. De néha a padon szúnyókáltam a vonatállomáson is, várva a csatlakozást a galaci gyorsra, azért hogy Fehérvárra mehessek, és elérjem a reggeli buszt. “Padhajlék” olvasásának folytatása