ERDÉLYI FÉRFI A MARADÉK IDŐK REGGELÉN

A sokáig kétlaki életet élő Simó Márton (aki ennek a kétlakiságnak sokféle irodalmi feldolgozását is adta, többek között a „bozgor” című háromkötetes munkában vagy a Tranzit című köny­vében) már új regénye hátlapján eligazítja az olvasót egy, a szövegből származó idézettel: “ERDÉLYI FÉRFI A MARADÉK IDŐK REGGELÉN” olvasásának folytatása

EGY ÉNKERESŐ TUDAT REGÉNYE

Sajátos időszakban jelent meg Simó Márton újabb regénye, a Gerzson szép délutánja. Világjárvány idején, amikor a szellem, a lélek, a kultúra karanténban van. Ő mégis próbálja működtetni ezeket az entitásokat, eljuttatatja könyvét embertől emberig – akár sétaidőben is –, lélektől lélekig. A kötet egyik lehetséges olvasatát adja Lőrincz József. “EGY ÉNKERESŐ TUDAT REGÉNYE” olvasásának folytatása

GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY

Egy író nem ír ki mindent egyszerre magából. Csak adagolja az emészthető tudást. Lassan, mértékkel, hogy az olvasót ne érje váratlanul, ne temesse maga alá a temérdek bölcsesség. Mert attól kezdve, hogy kinyitotta a regényt, neki kell értelmeznie, magában helyet készítenie, befogadnia, elrendeznie, hasznosítania a benne foglaltaknak. Az író elengedte szellemi gyermekét, hadd járja a maga útját. A könyv így nem puszta termék, árucikk lesz, hanem adathordozó, értékközvetítő, az író „lemenője”, aki esszenciákat ad át a következő nemzedéknek. Megtermékenyít, éltet, felcsigáz, irányt mutat, ösztönöz. “GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY” olvasásának folytatása

KORONDRÓL A VILÁG – Ambrus Lajos új könyvéről

Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Parajd, Korond: igaz magyar ember nem hallhatja e helyneveket, nem olvashat róluk hiteles népmondákat és szépséges legendákat igéző szívrezdülés, lélekindulás nélkül. De a Küküllő, a Nyárád, a Maros vize (a „hűség vizei” és tiszta forrásai) mentéről, a környező falvak és városok népéről, a csíki, háromszéki dombokról, lankákról, hegyekről, völgyekről, fenyvesekről, a Hargitáról, meg a Tordáig, Torockóig, Kolozsvárig és tovább nyújtózó vidékekről sem, s egyáltalán: szentséges Kárpát-hazánk semelyik zeg-zugáról! Csakis velőnkig megérintve, sejtjeinkig átitatódva gondolhatunk mindarra, ami bármely kistáj és szülőhaza szegletében népi, nemzeti, szellemi gyökereinket jelenti, s azokra, akik ezekbe kapaszkodva örök időkre érvényesen ápolják, éltetik, mentik közös emlékeink, hagyományaink (a „feleselő történelem”) minden darabkáját. “KORONDRÓL A VILÁG – Ambrus Lajos új könyvéről” olvasásának folytatása