SIMÓ MÁRTON – ÜNNEP UTÁN

A gyermeknap, az gyermeknap. Tegnap volt. Nekem ma már csak távoli valami. Annyit érzékeltem, hogy munkaszünet a hétfő. Jobban és másképp kell dolgoznom. Kint csend. Még csendesebb, mint az immár megszokott és zárolt hétköznapokon. És vigasztalanul esik. Majd akkor lesz vidám gyermekünnep nálunk, ha kiszabadulunk a vírus fogságából, talán, ha, majd, egyszer, s ha lesznek unokák. Amúgy addig szürke és lehangolt. De így is jó. “SIMÓ MÁRTON – ÜNNEP UTÁN” olvasásának folytatása

MASZKOK A SÁNCBAN

Úgy látom, hogy nem kerül használatba visszaváltható védőmaszk a pandémia idején. Még nem fogtam olyat a kezembe, amelyről tudnám, hogy lebomlik. Nem is úgy néz ki. Két moshatót varrattam. Ott a farzsebben. Mert, ha nem figyelek, folyton nyomnák a kezembe az egyszer használatost, s van, ahol még pénzt is kérnek érte. Egy feketét varrattam. És egy barnát. “MASZKOK A SÁNCBAN” olvasásának folytatása

SURJÁN LÁSZLÓ – FELOLDHATÓ ELLENTÉT? – FRISSÍTVE!

Van egy Facebook-oldal, amelynek ez a címe: România Mea, vagyis: Az én Romániám. Az egyik bejegyzése egy gyönyörű kép. Kinek nem dobban meg a szíve, ha ránéz? Szöveg nem sok van hozzá: – Doar Dumnezeu a putut plămădi un peisaj atât de frumos… Ami annyit tesz: – Csak Isten képes ilyen gyönyörű tájat teremteni… Olyan szép a látvány, olyan találó a megjegyzés, hogy képtelenség véle egyet nem érteni. “SURJÁN LÁSZLÓ – FELOLDHATÓ ELLENTÉT? – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása

MEGMARAD-E A VAGYONUNK?

Amikor ilyen vízválasztó pillanathoz érkezik a világ, mint most is, minden átértékelődik. Le. És fel. Élelmiszerüzletben jártam a tegnap reggel. Szokásom szerint vásároltam meg a legszükségesebb cikkeket. Kenyeret, felvágottat, tejet és zöldséget. Volt bennem némi szorongás is, hogy egyik vagy másik megszokott termék időközben eltűnt. “MEGMARAD-E A VAGYONUNK?” olvasásának folytatása

MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból

A Gemenc ártéri erdeiben árvíz idején a vadak a magasabban fekvő dombokra és magaslatokra húzódnak az egyre emelkedő vízszint elől, mely szigeteket alkotva elvágja őket a külvilágtól. Szürreális látvány, ahogyan összezsúfolódva várja az árhullám levonultát sok száz fenséges agancsú királyi szarvaspéldány és ijedt, remegő lábú törékeny őzike, összezárva vegyesen nyulakkal, borzokkal, apróbb erdőlakókkal. “MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból” olvasásának folytatása

MILYEN AZ ÁRAMSZÜNET?

Mit mondjak? Roppant kellemetlen. A székely anyavárosban kedden – legalábbis a mi utcánkban – öt alkalommal szünetelt a villanyáram-szolgáltatás. Nem jelentette be senki. Csak úgy. Nincs is értelme a csodálkozásnak a „háromszáz gödör városában”, hiszen január óta úgy élünk, hogy jönnek-mennek a különböző szakemberek. Azt mondják, hogy minden hálózat elöregedett. Az ivóvíz-hálózat. A szennycsatorna. A gázvezeték. Talán a távközlés kábelei is. Aztán sor került a városképet igencsak rongáló villanyoszlopok „kivágására” is, legalább azon a negyven hektáron, amelyről azt mondják, hogy a történelmi városmag. “MILYEN AZ ÁRAMSZÜNET?” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – AZ A BIZONYOS VÉDELMI RENDSZER

Pápalátogatás után és püspökújulás előtt hívő nemzeti közösségünk egyfajta életuntságban rostokol. Arra sem vesszük a fáradságot, hogy kapkodjuk a fejünket a körülöttünk zajló történések miatt. Már nemcsak mérgez, hanem megfojt a sok nyomasztó hír, esemény, fejlemény, ami kis és nagyobb világunkban zajlik. A kormányválságok és -váltások, a különféle tüntetések és merényletek, lövöldözések és balesetek, az ökológiai katasztrófa és idegen kultúrák inváziójának rémképe már-már feledtetik hivatásunkat. Azt, hogy mivégre vagyunk e világon, és ki az, akiben bízhatunk. “SEBESTYÉN PÉTER – AZ A BIZONYOS VÉDELMI RENDSZER” olvasásának folytatása

SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA

Barátaim, tudjátok meg, hogy én még azokhoz tartozom, akik látták a Dunát a Vaskapunál élni, még mielőtt felépült volna a duzzasztógát, és – bár eltelt közben egy fél évszázad (kisgyerekként 1969-ben jártam arra a szüleimmel) – pár akkori kép örökre belém ivódott. Emlékszem a régi földút porára, a víz alant habosan örvénylő árjára, amint a hatalmas folyam győzedelmesen, szédítő iramban zúdul át a köveken, de szórványos emlékeim közt a legélénkebben talán annak a töröknek a tekintete maradt meg bennem, aki átvitt minket Ada-Kaleh szigetére, és a két tank, amely ott állomásozott a régi Orsova felé fordulva, taposva, rombolva az ódon házakat. Ki tudja, talán ismeritek ezeket a részleteket ti is, akik most e sorokat olvassátok, talán értitek is, amit mondani szeretnék. Ha nem, akkor… ez van! “SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA” olvasásának folytatása

KALÁKA

Mondja az ismerősöm, hogy azt a feladatot kapta az unokája osztálya, hogy rövid fogalmazásban írják le, mit jelent számukra a kaláka. Ha már ennyire nyitott volt, akkor én is rákérdeztem, hogy vajon a Kaláka együttesre gondolt a tanci, esetleg az önkéntes alapon szerveződő közösségi munkára, amelyet oly nagy előszeretettel gyakoroltak anno, s amelyet itt-ott ma is szorgalmaznak időnként. “KALÁKA” olvasásának folytatása

HEKKER A SZŐNYEG ALATT

Nincs az a szőnyeg, ami alá annyi mindent be lehetne söpörni: a britek kiengedését s a migránsok beengedését, – mondta Orbán Viktor a minap. Jól mondta. A  velencei karnevál egyik idei díszvendége Magyarország volt, ahol a gyerekeknek egy számítógépes játékban egy őrült hekkert kell megfékezniük, aki a világot meg akarja bénítani. Emellett futótűzként megy nálunk is a 2 x 2 annyi mint huszonkettő, Alternatív matek című kisfilm, ahol a csattanót a konzervatív tanárnő a film végén vágja a  szabadelvű igazgató képébe. “HEKKER A SZŐNYEG ALATT” olvasásának folytatása