AMÍG TART A CSODA

A „csodák” manapság már nem három napig tartanak, hanem három pillanatig. Aztán görgetjük tovább a fészbukot, az egeret. Az elhatalmasodott önimádatban, a mindent kiokoskodó és megkérdőjelező racionalizmusban már abban sem vagyunk biztosak, amit magunk csináltunk, s amit bálványozunk. Felkorbácsoltuk magunkban a telhetetlen kíváncsiságot, a folytonos elégedetlenséget, habzsoljuk a trendi márkák frissített, legújabb változatát, és emiatt állandó komorság, depresszió meg búvalbéleltség kínoz. Continue reading “AMÍG TART A CSODA”

MAGYARUL FÁJ

Pár napja, múlt vasárnap beszélgettem valakivel. Nem volt olyan felemelő párbeszéd. Ráadásul még illő testmozdulatokkal is hangsúlyozta, erősítvén a hatást, úgyhogy minden szónak komoly ereje, többlet-jelentése és félreérthetetlen célja volt. Nagyon átjött. Ennyire fájdalmasan csak anyanyelven tud közölni egyet és mást a magyar. Még akkor is, ha nagyon rosszul esik. Kimondani és hallgatni egyaránt. Continue reading “MAGYARUL FÁJ”

A TÖKÉLETES PAP PROFILJA

Van ilyen. Létezik számítógépes applikáció is, amely segít abban, hogy tudni lehessen róla egyet és mást. Lehet modellezni. Ilyenek jellemzik az egyház hű kádereit: alig harmincéves, de legalább negyvenéves tapasztalattal és mérhetetlen bölcsességgel rendelkezik. Megjárta már a szórványt, s a hadak útját is, volt nagyközségben, kisvárosban, ismeri a rétegpasztorációt. Jelenleg tizenhét filiája van, miközben egyetlen káplánjával vasárnaponként legalább ötöt miséznek fejenként, tíz főállású alkalmazottjuk van, számtalan jóravaló, plébániai önkéntes segíti munkájukat. Húsz hektár erdejük, harminc üzlethelyiségük, hét szegény-konyha és tízezer hívük tartozik még a leltárba. Bejárnak a kórházba, a börtönbe, a rádióba, az egyházi iskolába… Tovább

Nyilvánvaló, hogy ez csak egy szatíra. Nem kell túl komolyan venni, de fölöttébb elgondolkoztató.

Sebestyén Péter 

ORBÁN JÓZSEF – A királyi szobrász

Az udvarhelyszéki Bágyban született 1895-ben, majd édesanyjával Jásfalvára ment, ahol nevelőapja György Lőrinc lett, aki tisztességesen viselte gondját. Már kisgyerekkorában nagyon szeretett agyagból különböző figurákat formálni. A szomszéd Jakab Albert ezt meglátta, és rögtön Hargita Nándor a Kő- és Agyagipari Szakiskola igazgatója figyelmébe ajánlotta, aki azonnal felvette az iskolába. Mindvégig ösztöndíjas tanuló volt. Continue reading “ORBÁN JÓZSEF – A királyi szobrász”

Hazatérők könyve

Csak Angliában a legóvatosabb becslések is háromszázötvenezerre teszik az ottani magyarok számát. A legújabb statisztikák szerint tavaly mintegy 130 ezren hagyták el az országot, zömében 18 és 44 év közöttiek. Száz magyar munkavállalóból 55 férfi. Csak Londonban 2017-ben 28 ezer magyar munkavállalót regisztráltak hivatalosan.  Continue reading “Hazatérők könyve”

HOL A HAZA?

A fecskék nem vesznek fel hitelt lakásvásárlásra. A mi fiaink közül viszont többen. Aki Charlottetownban, annak annyi. Hol is van az? Mi a hivatalos nyelv. Az angol (de facto), de a franciát is érdemes tudni. Mert annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz – állítja egy mondás, amely egyáltalán nem bölcs. Melyik és milyen ember vagy, leszel, amikor elmész világgá? És mit jelent majd a haza mint fogalom a következő nemzedék fecskefiainak? Vagy ez már nem is kérdés a sok ezer kilométeres vándorlásban? Tovább Continue reading “HOL A HAZA?”

NÁDASSZÉK – A mesebeli táj

Nem terveztünk idén világ körüli útra menni, abból indultunk ki, hogy itthon is vannak jó helyek, ahol a reumát, s egyéb nyavalyáinkat tudjuk kezeltetni. Ott van például Nádasszék, alig ismerik, keveset tudunk róla, pedig egy szeretni való hely, s csodákat tesz a kénes-sós vizű medencéje az emberi szervezettel. Legalább is ezt mondják, akik megmártóztak már a vízében. Continue reading “NÁDASSZÉK – A mesebeli táj”

RÓZSA SÁNDOR

Szigorú betyárbajsza volt Rózsa Sándornak, s nem csak csókra teremtett. 1813-ban ezen a júliusi napon nagy vihar tombolt, mesélik még mostanság is az öregek az Alföldön. Aki ekkor született, az viharos természetű lett – vagy netán épp fordítva történt a dolog? Azért tört volna ki a nagy égzengés, mert valaki megszületett? Ki tudja… Continue reading “RÓZSA SÁNDOR”

Levél a Medvének

Kedves Medve, kérlek, ne haragudj, amiért archetípusként kiválasztalak a medvetársadalom sokaságából és pont téged szólítalak meg, és neked tolmácsolom mindazon sirámokat, amelyek most felszabadulnak belőlem. Egyébként nem is biztos, hogy képes vagy magyarul olvasni, de – feltételezem –, hogy a közös együttlét során, ahogyan használod a technika vívmányait és megbarátkozol mindazon javakkal, amelyeket itt hosszas és kitartó, hadd ne mondjam, hogy verejtékes munkával mi megteremtettünk magunknak – előbb vagy utóbb nyelvünket is elsajátíthatod, ha úri kedved úgy diktálja. Próba: szerencse. Continue reading “Levél a Medvének”

KAPUPÉNZ RESTELKEDŐ MAGDOLNÁNAK

De hát, Magdolna, elment a szép eszetek, mondta Lokody Gáspár plébános, amikor látta, hogy mi folyik az útkereszteződésben. Az atya mindenesetre Dél-Erdély felől jött, gyalog, porosan, erősen lerámolódva, már nem tudni, hogy a Balázsfalva környéki Tűr plébániájáról érkezett-e, vagy éppen a jilavai börtönből szabadult. Continue reading “KAPUPÉNZ RESTELKEDŐ MAGDOLNÁNAK”