SEBESTYÉN PÉTER – AZ A BIZONYOS VÉDELMI RENDSZER

Pápalátogatás után és püspökújulás előtt hívő nemzeti közösségünk egyfajta életuntságban rostokol. Arra sem vesszük a fáradságot, hogy kapkodjuk a fejünket a körülöttünk zajló történések miatt. Már nemcsak mérgez, hanem megfojt a sok nyomasztó hír, esemény, fejlemény, ami kis és nagyobb világunkban zajlik. A kormányválságok és -váltások, a különféle tüntetések és merényletek, lövöldözések és balesetek, az ökológiai katasztrófa és idegen kultúrák inváziójának rémképe már-már feledtetik hivatásunkat. Azt, hogy mivégre vagyunk e világon, és ki az, akiben bízhatunk. “SEBESTYÉN PÉTER – AZ A BIZONYOS VÉDELMI RENDSZER” olvasásának folytatása

SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA

Barátaim, tudjátok meg, hogy én még azokhoz tartozom, akik látták a Dunát a Vaskapunál élni, még mielőtt felépült volna a duzzasztógát, és – bár eltelt közben egy fél évszázad (kisgyerekként 1969-ben jártam arra a szüleimmel) – pár akkori kép örökre belém ivódott. Emlékszem a régi földút porára, a víz alant habosan örvénylő árjára, amint a hatalmas folyam győzedelmesen, szédítő iramban zúdul át a köveken, de szórványos emlékeim közt a legélénkebben talán annak a töröknek a tekintete maradt meg bennem, aki átvitt minket Ada-Kaleh szigetére, és a két tank, amely ott állomásozott a régi Orsova felé fordulva, taposva, rombolva az ódon házakat. Ki tudja, talán ismeritek ezeket a részleteket ti is, akik most e sorokat olvassátok, talán értitek is, amit mondani szeretnék. Ha nem, akkor… ez van! “SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA” olvasásának folytatása

KALÁKA

Mondja az ismerősöm, hogy azt a feladatot kapta az unokája osztálya, hogy rövid fogalmazásban írják le, mit jelent számukra a kaláka. Ha már ennyire nyitott volt, akkor én is rákérdeztem, hogy vajon a Kaláka együttesre gondolt a tanci, esetleg az önkéntes alapon szerveződő közösségi munkára, amelyet oly nagy előszeretettel gyakoroltak anno, s amelyet itt-ott ma is szorgalmaznak időnként. “KALÁKA” olvasásának folytatása

HEKKER A SZŐNYEG ALATT

Nincs az a szőnyeg, ami alá annyi mindent be lehetne söpörni: a britek kiengedését s a migránsok beengedését, – mondta Orbán Viktor a minap. Jól mondta. A  velencei karnevál egyik idei díszvendége Magyarország volt, ahol a gyerekeknek egy számítógépes játékban egy őrült hekkert kell megfékezniük, aki a világot meg akarja bénítani. Emellett futótűzként megy nálunk is a 2 x 2 annyi mint huszonkettő, Alternatív matek című kisfilm, ahol a csattanót a konzervatív tanárnő a film végén vágja a  szabadelvű igazgató képébe. “HEKKER A SZŐNYEG ALATT” olvasásának folytatása

JÖN A TAVASZ?

Teljesen városi embereknek érezzük és tarjuk magunkat, akiknek másfajta időjárás dukál. Holott egyáltalán nem vagyunk azok. Folyton kiábrándítanak a televíziók időjárás-jelentései, amelyekben a szolgálatos meteorológusok, vagy az éppen odaállított mancikák arról próbálnak minket meggyőzni, hogy nyugodt lelkiismerettel nekivághatunk egy hétvégi kiruccanásnak, hiszen kedvezni fog azokban a napokban az idő. Máskor azzal kapcsolatban győzködnek – például –, hogy sportolásra alkalmas a hóréteg, és a hőmérséklet folyamatosan fagypont környékén, vagy meglehetősen mélyen az alatt marad, s nyugodtan elindulhatunk, mert minden a legnagyobb rendben fog zajlani. Vagy meg kifejezetten sugallják, hogy sokkal jobban járunk, ha veszteg ülünk, és helyben választunk programot… “JÖN A TAVASZ?” olvasásának folytatása

AMÍG TART A CSODA

A „csodák” manapság már nem három napig tartanak, hanem három pillanatig. Aztán görgetjük tovább a fészbukot, az egeret. Az elhatalmasodott önimádatban, a mindent kiokoskodó és megkérdőjelező racionalizmusban már abban sem vagyunk biztosak, amit magunk csináltunk, s amit bálványozunk. Felkorbácsoltuk magunkban a telhetetlen kíváncsiságot, a folytonos elégedetlenséget, habzsoljuk a trendi márkák frissített, legújabb változatát, és emiatt állandó komorság, depresszió meg búvalbéleltség kínoz. “AMÍG TART A CSODA” olvasásának folytatása

MAGYARUL FÁJ

Pár napja, múlt vasárnap beszélgettem valakivel. Nem volt olyan felemelő párbeszéd. Ráadásul még illő testmozdulatokkal is hangsúlyozta, erősítvén a hatást, úgyhogy minden szónak komoly ereje, többlet-jelentése és félreérthetetlen célja volt. Nagyon átjött. Ennyire fájdalmasan csak anyanyelven tud közölni egyet és mást a magyar. Még akkor is, ha nagyon rosszul esik. Kimondani és hallgatni egyaránt. “MAGYARUL FÁJ” olvasásának folytatása

A TÖKÉLETES PAP PROFILJA

Van ilyen. Létezik számítógépes applikáció is, amely segít abban, hogy tudni lehessen róla egyet és mást. Lehet modellezni. Ilyenek jellemzik az egyház hű kádereit: alig harmincéves, de legalább negyvenéves tapasztalattal és mérhetetlen bölcsességgel rendelkezik. Megjárta már a szórványt, s a hadak útját is, volt nagyközségben, kisvárosban, ismeri a rétegpasztorációt. Jelenleg tizenhét filiája van, miközben egyetlen káplánjával vasárnaponként legalább ötöt miséznek fejenként, tíz főállású alkalmazottjuk van, számtalan jóravaló, plébániai önkéntes segíti munkájukat. Húsz hektár erdejük, harminc üzlethelyiségük, hét szegény-konyha és tízezer hívük tartozik még a leltárba. Bejárnak a kórházba, a börtönbe, a rádióba, az egyházi iskolába… Tovább

Nyilvánvaló, hogy ez csak egy szatíra. Nem kell túl komolyan venni, de fölöttébb elgondolkoztató.

Sebestyén Péter 

ORBÁN JÓZSEF – A királyi szobrász

Az udvarhelyszéki Bágyban született 1895-ben, majd édesanyjával Jásfalvára ment, ahol nevelőapja György Lőrinc lett, aki tisztességesen viselte gondját. Már kisgyerekkorában nagyon szeretett agyagból különböző figurákat formálni. A szomszéd Jakab Albert ezt meglátta, és rögtön Hargita Nándor a Kő- és Agyagipari Szakiskola igazgatója figyelmébe ajánlotta, aki azonnal felvette az iskolába. Mindvégig ösztöndíjas tanuló volt. “ORBÁN JÓZSEF – A királyi szobrász” olvasásának folytatása

Hazatérők könyve

Csak Angliában a legóvatosabb becslések is háromszázötvenezerre teszik az ottani magyarok számát. A legújabb statisztikák szerint tavaly mintegy 130 ezren hagyták el az országot, zömében 18 és 44 év közöttiek. Száz magyar munkavállalóból 55 férfi. Csak Londonban 2017-ben 28 ezer magyar munkavállalót regisztráltak hivatalosan.  “Hazatérők könyve” olvasásának folytatása