KORONDRÓL A VILÁG – Ambrus Lajos új könyvéről

Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Parajd, Korond: igaz magyar ember nem hallhatja e helyneveket, nem olvashat róluk hiteles népmondákat és szépséges legendákat igéző szívrezdülés, lélekindulás nélkül. De a Küküllő, a Nyárád, a Maros vize (a „hűség vizei” és tiszta forrásai) mentéről, a környező falvak és városok népéről, a csíki, háromszéki dombokról, lankákról, hegyekről, völgyekről, fenyvesekről, a Hargitáról, meg a Tordáig, Torockóig, Kolozsvárig és tovább nyújtózó vidékekről sem, s egyáltalán: szentséges Kárpát-hazánk semelyik zeg-zugáról! Csakis velőnkig megérintve, sejtjeinkig átitatódva gondolhatunk mindarra, ami bármely kistáj és szülőhaza szegletében népi, nemzeti, szellemi gyökereinket jelenti, s azokra, akik ezekbe kapaszkodva örök időkre érvényesen ápolják, éltetik, mentik közös emlékeink, hagyományaink (a „feleselő történelem”) minden darabkáját. Continue reading “KORONDRÓL A VILÁG – Ambrus Lajos új könyvéről”

A kóréember

novak_pince

Száz éve nem találkoztak, mégis összeölelkeztek, és egykori gúnynevükön szólították egymást. Gircsó, mondta a Budapesten is túlról érkezett köpcös, bundás, díszmagyarban feszítő délceg úrnak a már kissé megroggyant, fakó arcú, hosszú bajszú kucsmást paraszt, majd halkan helyesbített: Doktor Gircsó. Continue reading “A kóréember”