KIÁLTÓ SZÓ

A Kós Károly és két társa – Zágoni István és Paál Árpád – által közösen, 1921-ben kiadott és jegyzett, mintegy ötven oldalas röpirat a későbbiekben meghatározó jellegű lett. Tulajdonképpen ettől a pillanattól kezdődik a kisebbségi lét tudatos vállalása a Nagy Háború után megnagyobbított Romániában. Történelmi és irodalomtörténeti tények igazolták, hogy a kultúra felé fordulva lehet megtalálni a járható utat. Continue reading “KIÁLTÓ SZÓ”

SZÉKELYUDVARHELY – Kezdődik az Erdélyi Táncháztalálkozó – FRISSÍTVE!

Többen javasolták tavaly, hogy alakítsuk át vándorrendezvénnyé – mondotta Orendi István főszervező, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője -, hiszen Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, és akár más városok is szóba jöhetnének. Jó ötlet volt, de én közben hallgattam türelmesen. Aztán a kiértékeléskor egyértelművé vált, s a máshonnan érkezők egyhangúlag kimondták, hogy ennek a fesztiválnak Udvarhely az ideális helyszíne, kár lenne innen elvinni. Continue reading “SZÉKELYUDVARHELY – Kezdődik az Erdélyi Táncháztalálkozó – FRISSÍTVE!”

Műhelymunkáról és a kigyöngyözött értékről

Orendi Istvánnal, az Udvarhely Néptáncműhely vezetőjével beszélgettünk az évadzáró alkalmával. Néhány éve az a szokás, hogy az együttes, az általuk, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház alagsorában működtetett táncház és a vélük dolgozó zenészek csapatával közösen fejezik be az évet, amely esetükben is úgy működik, mint az iskolai vagy a színházi esztendő, szeptembertől júniusig tart. Continue reading “Műhelymunkáról és a kigyöngyözött értékről”