Sikeres volt a SZEJKE-FESZTIVÁL

A Székelyudvarhelyi Művelődési Ház, partnerségben Hargita Megye Tanácsával és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal, idén május 12–13-án szervezte meg az immár 52. Szejke Népzene- és Néptáncfesztivált. Ez a rendezvény egyike a megyei jogú város leginkább híres és méltán rangos, éves rendszerességgel visszatérő programjainak. Idén az időjárás is kedvezett, szombat délután a Bethlen-negyedben, az unitárius templom előtti téren mutatkoztak be az akkor már megérkezett együttesek, két szlovák néptáncokat bemutató csoport – egyik Szucsáváról, a másik Temes megyéből –, egy szerb együttes a Bánátból, a brassói görög hagyományőrzők és a Vácról érkezett küldöttség. Continue reading “Sikeres volt a SZEJKE-FESZTIVÁL”

Népviseletek nyomában

Dávid Botond fotográfus sokat utazik, amikor újabb és újabb népek és nemzetiségek, illetve tájegységek viseletét szeretné felfedezni. Felhasználja ilyen célból a kínálkozó alkalmakat, s amikor teheti, más célkitűzésekkel kapcsolja össze viseletek iránti szenvedélyét és elkötelezettségét a fotós vagy egyéb irányú munkák folyamatában. Nemrég beszélgettünk az új “szerzeményekről”, de ismét eltűnt pár napra, hogy aztán még frissebb élményekkel térjen haza.  Continue reading “Népviseletek nyomában”

Népek és viseletek nyomában

Él Székelyudvarhelyen egy kiváló fotós, Dávid Botond, akit négy éve annyira megragadott a népviseletek fényképezése, hogy mára életformájává vált ez a fajta munka. Több mint hobbi, hiszen túl azon, hogy világszerte keresi az alkalmat arra, hogy népviseletbe öltözött emberekkel találkozhasson, gyakran jár népművészeti fesztiválokra, néptánc-találkozókra és néprajzi kiállításokra, hiszen folyamatosan tájékozódnia kell, bővítenie a tudását, mert alapvetően más szakterületeken működött ezidáig, és most el kell mélyítenie néprajzi szaktudását is. Continue reading “Népek és viseletek nyomában”

Csángó vagyok

Nevem Andrei Ghiepeş, vagy Gyepes András helyett Hanczár János. Születtem Békésen 1954-ben, fogyatékján a márciusnak. Éltem Bíkísen, hol íznek, Szögedében, hol őznek. Éreztem ízét az őznek.  Értem a palócot ha Sálgótárjónban tolljút kér, hogy papírra vessen valamit, értem a székelyt, ha felhúzza a bikát a toronyba az ott kinőtt fűért, mert iéhezik a bika a gyöpre, s értem a csángót, ha néha balandóskodik.Magyar vagyok, s egyben palóc, ha palócot, székely, ha székelyt bántanak, de csángó is, ha ezt csángóval teszik. Miként a délvidéki a felvidéki s az összes többi is magyar „egyeccer”. (A címképen búcsúra igyekvő gyimesi csángók.) Tovább

Hat rend udvarhelyszéki viselet a Pipacsoknak

Kedden este igazán szép programban lehetett része annak, aki a rugonfalvi Kúria Vendégház autentikus rendezvénytermébe látogatott. Ekkor került sor a Pipacsok Néptáncegyüttes új népviseleteinek ünnepélyes átadására. A csoport Hargita Megye Tanácsa segítségével 6-6 rend udvarhelyszéki női és férfi viselettel gazdagodott. A pipacsos férfiak harisnyát és posztómellényt kaptak a Népviseletek támogatási programjának 7000 lejéből, a leányok pedig hímesen szövött anyagból készült piros szoknyát, hozzá illő mellényt és gazdagon hímzett kötényt ölthetnek magukra a következő fellépéseiken. Tovább