BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)

Messziről felrémlik előttünk a Bágyi-tető. A két összetéveszthetetlen, csupasz hegyorom. A bágyi csicsek. A nagyobb, a Várhegy 856 m. A kisebb a Dimény-hegy pár méterrel alacsonyabb, és nagyobb része már Lókodhoz tartozik. Alatta, a hegy ölében a falu. Az odavezető műút négy kilométeren át kanyarog fel a szelíd szerpentinen, s bár eléggé keskeny, a célnak tökéletesen megfelel, és – úgy tűnik – kifogástalan minőségű, pár éve jól bírja az időjárás viszontagságait. Másik előnye, hogy nem ér véget a falu végén, mint oly sok településen, hanem továbbszalad a templom, majd az impozáns kultúrház és az emeletes iskola mellett, s balra kanyarodva jön vissza, aztán – hurkot írva – az alsó úton torkollik a központi vegyesboltnál a főútba. Ily módon gyakorlatilag befutja és összeköti a nem túl bonyolult utcaszerkezetet, annak fősodrát, és csak néhány sikátort, zsákutcát hanyagol. “BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)” olvasásának folytatása

BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)

Tulajdonképpen nem is falu. Csak egy-két utca. Inkább egy. Így tartják számon az önkormányzatnál. Viszont a tény, hogy a „bükk” előtaghoz hagyományosan odatoldják a „fala” megnevezést, ami azt jelzi, hogy mégiscsak volt, illetve ma is van némi településjellege. És külön áll. Elkülönülten fekszik Szentmártontól dél-keleti irányban. Bágy pedig magaslati fekvése miatt különös ebben a községben. Azt mondják, hogy ott másfajta, „hegyi” emberek laknak. Színtiszta református közösség. Ez alkalommal ezt a két települést járjuk végig, keresve az építészeti értékeket, de ugyanakkor bepillantunk a hétköznapokba is. “BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)” olvasásának folytatása

GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)

Gyepesben az igazán értékes – akár százötven-kétszáz éves – bennvalókat nem a főutca, azaz a Külső út, hanem a keletnek félre eső Belső út, illetve a Fűzfaliget és a Csonka falurészben kell keresni. “GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)” olvasásának folytatása

Gondos atyafiak unokái – BÁNJA-E A SZÉKELY? (4.1.)

Homoródalmás egymagában képez községet. Volt egy rövid intermezzo 1988-1989-ben, amikor a már működő falurombolási projekt keretében rövid időre Lövétéhez csatolták, de a rendszerváltást követően azonnal függetlenedett. Pontosabban a helyi adminisztráció visszaállítása képezte akkor a reformkorszak kiindulási pontját… “Gondos atyafiak unokái – BÁNJA-E A SZÉKELY? (4.1.)” olvasásának folytatása

A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE

A település mondhatni exponenciálisan változó képén markánsan látszik a sokféle hatás. Vannak pozitív, ám negatív előjelű folyamatok is egyaránt. Lövétét a családi összetartás, a sokgyermekes, többgenerációs együttélés jellemezte korábban: 1910-ben 3434-en lakták, s a növekedési tendencia az első világháborút követően sem torpant meg 3581 (1930), 3801 (1940), 3961 (19566), 4267 (1966), 4283 (1977), hogy aztán 1992-re 3841, majd 2002-ben 3523 főre csökkenjen, majd 3439-re a legutóbbi népszámláláskor (2011), ma 3301 ember lakja (2019 június). “A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE” olvasásának folytatása

HARMÓNIÁBAN A KÖRNYEZETTEL – Bánja-e a székely (2.) – OROSZHEGY

Ezt a községet méltán tartják sikeresnek. A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben komoly fejlődésen ment keresztül. Ami hátrányt jelentett, az ebben az időszakban fokozatosan jórészt előnnyé vált, a pozitívumok pedig felerősödtek, és együttesen helyezik jövőt ígérő pályára Oroszhegyet… “HARMÓNIÁBAN A KÖRNYEZETTEL – Bánja-e a székely (2.) – OROSZHEGY” olvasásának folytatása

XXI. Népi Építészeti Tanácskozás – BÉKÉS

A több mint három évtizedes múltra visszatekintő Békési Népi Építészeti Tanácskozás mára a magyarországi falvak épített örökségének megőrzéséért küzdő szakemberek és civil szervezetek talán legnagyobb, de mindenképpen legnépszerűbb szakmai fórumává nőtte ki magát. A megrendezés egykori, két évenkénti ciklusa 2010-ben helyreállt, úgyhogy idén ismét esedékes ez a találkozó. “XXI. Népi Építészeti Tanácskozás – BÉKÉS” olvasásának folytatása

ZETEVÁRALJA – Népi építészeti konferenciánk munkálatairól

Amint arról hírt adtunk, április 20-21-én, pénteken és szombaton zajlott le a III. A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században című rendezvényünk. Ebben az évben kiléptünk a városi környezetből és egy “természetközelibb” színhelyen, a Zetavár Panzió és Kempingben tartottuk az előadásokat, majd a második napon is újítást vezettünk be, szakmai kirándulást szerveztünk. Ez is egy érdekes kísérlet volt, hiszen a két korábbi esztendőben ilyen kísérőprogrammal még nem próbálkoztunk. “ZETEVÁRALJA – Népi építészeti konferenciánk munkálatairól” olvasásának folytatása

NÉPI ÉPÍTÉSZET – Párbeszéd a tájjal és az itteni kultúrákkal

A népi építészet Erdélyben is, akárcsak a népviselet, népszokások, népzene és néptánc, térben és időben egyaránt folyamatosan változott, és a XIX. század második felében több tucat sajátos arculattal rendelkező építészeti kistáj alakult ki. A földrajzi, társadalmi és etnikai szempontból is tagolt vidék sokarcú népi építészetéről egységes szemléletű, a folyamatok történeti és társa­dal­mi hátterét is figyelembe vevő összegzés ez idáig nem készült. “NÉPI ÉPÍTÉSZET – Párbeszéd a tájjal és az itteni kultúrákkal” olvasásának folytatása