„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán

A Sepsiszentgyörgyön működő We Radio portálján olvastuk az alábbi írást, amelynek szerzője Mara Negoiţă 16 éves diáklány, a Mihai Viteazu Főgimnázium tanulója. Azért tartottuk fontosnak lefordítani és közzétenni, hogy képesek legyünk bár halvány képet alkotni arról, hogy milyennek látják napjainkban a románsághoz tartozó, ám magyar többségű régióban élő – s ezáltal nyitottabbá váló – fiatalok a centenáriumhoz kapcsolódó ünnepségsorozatot, a világot, s – úgy általában – a jövőt. Continue reading “„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán”

CENTENÁRIUM – Előkészületek

Nagy-Románia létrejöttét meg kell ünnepelni. Azt mondják. A központi vezetés nagyjából elbaltázta ugyan ezt az emlékezetes eseményt. A benne rejlő lehetőséget. De mindenképp szükség van valamiféle cirkuszra. Úgy látszik, hogy képtelen az önvizsgálatra a kormányzat, s arra is, hogy bocsánatot kérjen a többséggel lojális német kisebbségtől, amelyet sikerült e szűk évszázad alatt elüldöznie, illetve kiárusítania. És a magyaroktól, akiknek azóta hazudik, s akiket folyton kiszipolyoz. De a többi nemzetalkotó kisebbséghez sem képes őszintén és barátsággal közeledni. Continue reading “CENTENÁRIUM – Előkészületek”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – (0.)

Már az év elején tervbe vettem, hogy Nagy-Románia létrejöttének centenáriumi évében úgy fogok megemlékezni erről a számunkra fájó aktusról, hogy azokról az emberekről, azokról a munkákról írok majd, majd amelyek segítik a méltó együttélést, és segítenek nekünk magyaroknak, székelyeknek a kitartásban, a megmaradásban, az itthon maradásban, illetve a közös jövendő építésében. Gondoltam, hogy recenziókat írok fontos és megfelelő hangvételű könyvekről. Aztán interjúkat is terveztem, nyilván, és a munkát elkezdtem… Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – (0.)”

Körbejárva a románok 1918-as egyesülését

A román egyesülés kiteljesedésének, Nagy-Románia létrejöttének százéves évfordulója alkalmából Lucian Boia előbb rákérdez arra, hogy valóban egyesültek-e a románok, aztán ráközelít a Kelet- és Kelet-Közép-Európában, illetve a Balkánon élő népekre és nemzetiségekre, a határokra, a kisebbségekre. Konklúzió gyanánt – a záró-dolgozatban – egymás mellé, pontosabban egymással szembe helyezi 1918. december 1-jét és 1920. június 4-ét – a románok örömünnepét a kinyilvánított egyesülési szándék alkalmával Gyulafehérváron és a magyar nemzet gyászát, amely aztán, a trianoni döntés által és a “békecsináló” nagyhatalmak megbízottai jóvoltából elveszítette területei kétharmadát (202.870 négyzetkilométert), meg magyar ajkú népessége egyharmadát (3,323 millió lelket)… Tovább