MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – (0.)

Már az év elején tervbe vettem, hogy Nagy-Románia létrejöttének centenáriumi évében úgy fogok megemlékezni erről a számunkra fájó aktusról, hogy azokról az emberekről, azokról a munkákról írok majd, majd amelyek segítik a méltó együttélést, és segítenek nekünk magyaroknak, székelyeknek a kitartásban, a megmaradásban, az itthon maradásban, illetve a közös jövendő építésében. Gondoltam, hogy recenziókat írok fontos és megfelelő hangvételű könyvekről. Aztán interjúkat is terveztem, nyilván, és a munkát elkezdtem… Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – (0.)”

Körbejárva a románok 1918-as egyesülését

A román egyesülés kiteljesedésének, Nagy-Románia létrejöttének százéves évfordulója alkalmából Lucian Boia előbb rákérdez arra, hogy valóban egyesültek-e a románok, aztán ráközelít a Kelet- és Kelet-Közép-Európában, illetve a Balkánon élő népekre és nemzetiségekre, a határokra, a kisebbségekre. Konklúzió gyanánt – a záró-dolgozatban – egymás mellé, pontosabban egymással szembe helyezi 1918. december 1-jét és 1920. június 4-ét – a románok örömünnepét a kinyilvánított egyesülési szándék alkalmával Gyulafehérváron és a magyar nemzet gyászát, amely aztán, a trianoni döntés által és a “békecsináló” nagyhatalmak megbízottai jóvoltából elveszítette területei kétharmadát (202.870 négyzetkilométert), meg magyar ajkú népessége egyharmadát (3,323 millió lelket)… Tovább