ÚZVÖLGYE – Ez már fasizmus! – FRISSÍTVE

Végy néhány megélhetési nacionalistát, két-három megfelelően korlátolt pópát, akiket kellőképpen felheccelt egy olyan köztisztviselő, aki nem a dolgát végzi, adjál szájukba pár hazugságot, hogy aztán elindíthassák a lavinát… Egy olyan államban, amely épp az Európai Unió soros elnöke az is lehetséges, hogy dacára az egyértelműen kiderült igazságnak, s a világosan rendelkező törvények ellenében, létezik egy másfajta való, olyan alternatíva, amely hagymázas gondolatokat csalogat elő az emberekből, el odáig, hogy csőcselékké minősíti polgárait és beleviszi a nacionalista ködbe. “ÚZVÖLGYE – Ez már fasizmus! – FRISSÍTVE” olvasásának folytatása

TÚL A HATÁRON

A Rákóczi-vár lépcsőin fotózgattam, amikor egy iskolabusz megállt az ezeréves határ szimbólumává vált 30-as vasúti őrháznál. Két pedagógus és egy sereg gyerek kitódult a mikrobuszból, az őrház háta mögött eltöltöttek fél percet, és megállt bennem a levegő, amikor megpillantotta, az egyik gyereknél egy román zászlót. Előrevonultak az őrház bejáratához (…), és csak akkor láttam, hogy mindenik tanuló kezében ott a nemzeti trikolór, és azokkal készülnek fotózkodni… “TÚL A HATÁRON” olvasásának folytatása

NYELV, BÁBEL, ORVOSLÁS

Most is, mint mindig, igen körmönfont módszerekkel lépnek, európainak, multikulturálisnak, pluralistának, befogadónak álcázott taktikákkal a nacionalista román társbérlők. Itt van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) körüli újabb mizéria. Az önálló magyar kar létrehozásába pár éve belebukott az Ungureanu-kormány – akkor épp a szociáldemokraták hördültek fel leginkább, akik látszólag majd’ két évtizeden át majdhogynem hű partnerei voltak az RMDSZ-nek. Most angol nyelven indítanának képzést a műszaki karokkal összevont vásárhelyi egyetemen. “NYELV, BÁBEL, ORVOSLÁS” olvasásának folytatása

MIKOR AZ ISTEN ALSZIK – Erdélyi vérengzések 1848-1849

A kolozsvári országgyűlésen 1848 májusában kimondták Erdély unióját Magyarországgal. Az osztrákok rögtön barátsággal fordultak az addig semmibe vett románok felé. Azt a román követelést elutasították ugyan, hogy a belső határokat az etnikai jellemzők alapján húzzák meg, támogatták viszont az erdélyi román közigazgatási szervezetek létrejöttét, mert ezzel alááshatták a magyar kormány célkitűzéseit. A román és a szász nemzetőrség felfegyverzéséhez is hozzájárultak. “MIKOR AZ ISTEN ALSZIK – Erdélyi vérengzések 1848-1849” olvasásának folytatása

Többsávos támadás román térfélről

Úgy tűnik, hogy ezek a napok ismét a kisebbségi lét megaláztatásairól szólnak. Bebörtönözték a terrorizmussal megvádolt kézdivásárhelyi fiatalembereket, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, az állam visszavett egy jelentős erdőbirtokot a Bánffy-családtól, a Gyulafehérvári Táblabíróság elutasította a Gyulafehérvári Főegyházmegye keresetét a Batthyaneum visszaszolgáltatási ügyében. És ez még nem is minden. “Többsávos támadás román térfélről” olvasásának folytatása

Új rovat, új viszonylat

Magyar-román és román-magyar vonatkozásban gondolkodunk. Szimbiózisban, ami van is, nincs is. Olyan írásokat igyekszünk összegyűjteni az Élő Székelyföld Munkacsoport portáljára, amelyekről azt tartjuk, hogy különleges tartalmuk végett kiemelten fontosak. Vagy amiatt, mert nagyfokú nyitottságról tanúskodnak, vagy pedig egyszerűen azért, mert szűkkebelből fakadnak és megrekednek az egymásnak való odamondogatás szintjén. “Új rovat, új viszonylat” olvasásának folytatása

Új frontszakasz – nyílt és alattomos támadások a Székely Anyaváros ellen

Megérkezett Udvarhelyre a románok hivatásos feljelentője. Felpillantott a Városháza homlokzatára, ahol furcsábbnál-furcsább zászlókat látott lobogni. Nem Olténia, vagy a szintén nem létező Bukovina zászlaját látta odafent, hanem valami egészen mást, nyilván, hiszen sajátosságunkból fakadnak e színek és szimbólumok. Sajnos, foglalkozni kell a dologgal, s a város keresi a jogi utat, a magunk igazát a törvényi útvesztőben. Kihűlt a miccs, de valakiket most sért a Legendárium térképe is. Tovább

Székely zászlóerdő – az ÉSZM archívumából.