MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben

Amikor az Andrea Ghiţă nevet látjuk egy nyomtatásban megjelent kiadványban vagy valamely televíziós produkció vége-főcímében, akkor fel sem tűnik, hogy milyen különleges családi sors rejlik mögötte. Arra kértem, hogy mutatkozzék be pár szóban, valljon Születési helyéről, iskoláiról is. Interjúalanyunk magyar zsidó családból származik, Kolozsváron született, ott él és dolgozik ma is. “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben” olvasásának folytatása

„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Tudor Duică villamosmérnök, publicista, civil aktivista így vall őseiről a Hargita Népe számára készült interjúban: „Családfakutatásaim során – görögkeleti és görögkatolikus nyomon haladva – egész 1733-ig tudtam az időben visszahaladni az ortodox schematizmusban. Nestor nevű szépapám jegyzői hivatalt viselt Magyarigenben, a lánya pedig Medrea ük-üknagyapámhoz ment férjhez, aki celnai illetőségű volt. Feltörekvő emberek voltak ők is Erdély korábbi társadalmában. Többen szolgáltak a felmenőim közül a hadseregben. Büszke vagyok arra, hogy a családom tagjai mindig hűségesek voltak a hazájukhoz, Erdélyhez, függetlenül attól, hogy az éppen milyen közigazgatáshoz tartozott. Ez pedig nem más, mint az érettség, a helyzet- és a szerepfelismerés jele. Amivel én is teljes lelkemből, teljes erővel próbálkozom manapság, s mindez nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy felnövekedhessek az előttem járó ősök szintjére.” “„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK” olvasásának folytatása

„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Mirela Cara családi okokból kifolyólag került Sepsiszentgyörgyre, újságíróként vállalt munkát. Bár férjével együtt kiválóan beilleszkedett, mégsem készül huzamos ideig itt maradni. Nem a háromszékiekkel, nem a székelyekkel és nem Székelyfölddel van baja, hanem az országgal. Külföldön szeretné folytatni. “„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK” olvasásának folytatása

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral” olvasásának folytatása

Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)

Erdélyben, s így a Székelyföldön is sok regényes életpálya van. Nem ritka, hogy a családok egyik vagy másik része, egy-egy generációja a szomszédos etnikum felé fordul, úgy hajlik, úgy alakul, úgy folytatja tanulmányait, hogy a „román vonal”, máskor meg a „magyar gyökér” erősödik. Kellő empátiával, szeretettel azonban ez nem a személyiségfejlődés és nem a környezet bomlasztását szolgálja, hanem épít. Embert, tartást, erdélyi szellemet generál. “Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)” olvasásának folytatása

„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)

Emil Aluaş (1952), a világ számos országában megfordult karmester, a Maros megyei Nagysármáson látta meg a napvilágot, a Mezőség közepén. „Egyébként Tőkés Lászlóval egyazon évben születtem, akivel több mint ötven éve ismerjük egymást. Nagysármáson egy jelentős lélekszámú, református és adventista hitű, kiváló mesteremberekből álló és nagyon szorgalmas magyar közösség él” – írta bevezetésként a jelenleg Budapesten dolgozó Aluaş, a Pro West Alapítvány alapító elnöke. az Erdély-Bánát Liga aktivistája. Nem tudtunk személyesen találkozni, az interjú elektronikus levelezés útján készült. “„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)” olvasásának folytatása

Többsávos támadás román térfélről

Úgy tűnik, hogy ezek a napok ismét a kisebbségi lét megaláztatásairól szólnak. Bebörtönözték a terrorizmussal megvádolt kézdivásárhelyi fiatalembereket, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, az állam visszavett egy jelentős erdőbirtokot a Bánffy-családtól, a Gyulafehérvári Táblabíróság elutasította a Gyulafehérvári Főegyházmegye keresetét a Batthyaneum visszaszolgáltatási ügyében. És ez még nem is minden. “Többsávos támadás román térfélről” olvasásának folytatása

„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)

Septimiu Borbil (1963) Kolozsváron élő állatorvos a Corbii Albi–Fehér Hollók nevű portál egyik kitartó publicistája, sokak által ismert aktivista, aki a történelmi tisztánlátásért, a régiók becsületéért szólal meg és az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakításának a híve. Sorozatunk következő beszélgetésében Borbil úrral közelítjük Erdély utóbbi száz évét, a román fennhatóság alatt eltöltött időt és latolgatjuk a további esélyeket. “„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)” olvasásának folytatása

TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye

Néhány héttel ezelőtt interjú-sorozatot indítottunk a Hargita Népe című napilapban, annak internetes felületein. Természetes módon az Élő Székelyföld portálja is közli a későbbiekben ezeknek az interjúknak a szerkesztett, olykor kissé hosszabb és több fotóval ellátott változatát. A Mi, székelyek és román barátaink című beszélgetés-folyamunk valamelyest igyekszik végigkövetni a centenáriumi esztendő eseményeit, s úgy ad hozzá ezt-azt a Románia kebelében eltöltött kilencvenhat esztendőhöz, hogy legyen, lehessen majd utána is némi derű, biztatás, amely belengi a következő esztendőket, ha tetszik: azt a következő száz évet, amelyet együtt, békében, egyetértésben, teljes értékű állampolgárokként, átlátható jogrendszerben és rendezett autonómiák mentén szeretnénk megélni… “TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Sabin Gherman (2.)

“Amikor a központosított vezetés átalakításáról írtam, én gazdasági és közigazgatási reformokra gondoltam. Ugyanígy nem akarták érteni, s Bukarestben most sem fogják fel, hogy nem onnan kell törvényeket hozni a kisebbségek érdekében sem, hiszen valójában maguk a kisebbségek látják, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, melyek a hiányosságok, milyen prioritások kellenének a saját lakóhelyükön. És amikor kisebbségekről beszélek, legszívesebben zárójelbe tenném, elhagynám ezt a szót, mert Erdélyben ma is, mint mindig, nemzeti közösségek vannak. Én egy magyarnak, vagy egy szásznak nem tudom azt mondani, hogy „kisebbség”, mert az tartom, hogy ezzel a megjelöléssel sok mindent elhazudok abból a munkából, abból a folyamatból, amellyel ők hozzájárultak e tájak formálásához. Ezer éve együtt vagyunk, és tisztességtelen, ha statisztikákkal írjuk felül egyik vagy másik konkrét tényt” – többek között ezt olvassuk a Sabin Ghermannal készült interjúban, amelynek teljes szövege a Hargita Népe internetes változatában ITT olvasható.

Sabin Gherman portréja a Fecebookról való.


Az interjúsorozat, illetve minden ide, A ROMÁNIAI MAGYAROK SZÁZ ÉVE című programhoz kapcsolódó írás – recenzió, dokumentumközlés, beszámoló – a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatásával valósult meg a 2018. február 1. és november 30. közötti időszakban.

communitas_vizszintes

Simó Márton