MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – kötet az együttélésről, a transzilvanizmusról, múltról, jelenről és jövőről

Idén ünneplik az egységes román állam létrejöttének százéves évfordulóját. Székelyekként, erdélyi magyarokként nem igazán tudunk ebben a románság számára oly fontos eseményben és a kapcsolódó megemlékezésekben részt venni, mert hiányzik belőlünk az eufória, hiszen számunkra nem a helyzetünk javulását, hanem a másodrangú és -rendű állampolgári státuszt hozta ez a betagozódás, amelybe megkérdezésük nélkül kerültek elődeink, s amelyben ma is találtatunk. A száz évből jobbára mintegy kilencvennégy telt el e függőségi viszonyban. Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – kötet az együttélésről, a transzilvanizmusról, múltról, jelenről és jövőről”

Mi, székelyek és román barátaink (19.) – Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít

Hogyha visszatekintek a múltba és családi gyökereimet vizsgálom – kezdte a beszélgetést Smaranda Enache ismert polgárjogi aktivista –, akkor el kell mondanom, hogy tipikusan erdélyi családból származom. Apai ágon régi erdélyi román, görögkatolikus, vidéki felmenőim vannak. Az apai nagyapám Moldva déli részéről, a Prut-mentéről jött Erdélybe, őt Nagyváradra küldték a tanítóképzőbe az egyesülés után. Egy görögkatolikus pap leányát, későbbi nagyanyámat vette feleségül, aki Aurel Suciu ügyvéd, politikus rokona volt, egyike a Memorandum-per vádlottjainak (1892). Continue reading “Mi, székelyek és román barátaink (19.) – Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít”

Kálvinizmusról és a magyar nyelv nehéz voltáról – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (17.)

Mihai Androne tanári végzettséget szerzett Jászvásárban, majd Bukarestben teológiai tanulmányokat folytatott, ahonnan aztán Bázelbe került ösztöndíjasként. Ortodoxként utazott ki Svájcba, ahonnan reformátusként tért vissza. Felnőttként ismerkedett meg Kálvin és más reformátorok tanaival. Felnőttként vált a magyar nyelv és kultúra őszinte csodálójává és barátjává. Küszködik a magyar nyelvvel, de nem adja fel. Continue reading “Kálvinizmusról és a magyar nyelv nehéz voltáról – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (17.)”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van

Mihai Seman görögkeleti lelkész idestova bő másfél évtizede szolgál Spanyolországban, történetesen a Baleár-szigetek legnagyobbikán, Ibizán. Kinti tartózkodása során rengeteg élményben, tapasztalatban volt része. És ami mindennél fontosabb, egy percre sem feledkezett meg az erdélyi gyökerekről. Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (15.) – Nem igazán ünnepi időszakot élünk

Lavinia Bălulescu kiváló publicista és szerkesztő. A hétköznapokban. Amikor teheti, amikor valóban szabad és felszabadult pillanatokat él át, azonban verset és prózát egyaránt ír. Azt tervezi, hogy a továbbiakban is ír verset, de szeretné kipróbálni magát – tartósan – a rövidprózai műfajokban. Személyesen nem találkoztunk. Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (15.) – Nem igazán ünnepi időszakot élünk”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben

Amikor az Andrea Ghiţă nevet látjuk egy nyomtatásban megjelent kiadványban vagy valamely televíziós produkció vége-főcímében, akkor fel sem tűnik, hogy milyen különleges családi sors rejlik mögötte. Arra kértem, hogy mutatkozzék be pár szóban, valljon Születési helyéről, iskoláiról is. Interjúalanyunk magyar zsidó családból származik, Kolozsváron született, ott él és dolgozik ma is. Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben”

„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Tudor Duică villamosmérnök, publicista, civil aktivista így vall őseiről a Hargita Népe számára készült interjúban: „Családfakutatásaim során – görögkeleti és görögkatolikus nyomon haladva – egész 1733-ig tudtam az időben visszahaladni az ortodox schematizmusban. Nestor nevű szépapám jegyzői hivatalt viselt Magyarigenben, a lánya pedig Medrea ük-üknagyapámhoz ment férjhez, aki celnai illetőségű volt. Feltörekvő emberek voltak ők is Erdély korábbi társadalmában. Többen szolgáltak a felmenőim közül a hadseregben. Büszke vagyok arra, hogy a családom tagjai mindig hűségesek voltak a hazájukhoz, Erdélyhez, függetlenül attól, hogy az éppen milyen közigazgatáshoz tartozott. Ez pedig nem más, mint az érettség, a helyzet- és a szerepfelismerés jele. Amivel én is teljes lelkemből, teljes erővel próbálkozom manapság, s mindez nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy felnövekedhessek az előttem járó ősök szintjére.” Continue reading “„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK”

„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Mirela Cara családi okokból kifolyólag került Sepsiszentgyörgyre, újságíróként vállalt munkát. Bár férjével együtt kiválóan beilleszkedett, mégsem készül huzamos ideig itt maradni. Nem a háromszékiekkel, nem a székelyekkel és nem Székelyfölddel van baja, hanem az országgal. Külföldön szeretné folytatni. Continue reading “„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK”

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. Continue reading “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral”

Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)

Erdélyben, s így a Székelyföldön is sok regényes életpálya van. Nem ritka, hogy a családok egyik vagy másik része, egy-egy generációja a szomszédos etnikum felé fordul, úgy hajlik, úgy alakul, úgy folytatja tanulmányait, hogy a „román vonal”, máskor meg a „magyar gyökér” erősödik. Kellő empátiával, szeretettel azonban ez nem a személyiségfejlődés és nem a környezet bomlasztását szolgálja, hanem épít. Embert, tartást, erdélyi szellemet generál. Continue reading “Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)”