HAGYOMÁNY ÉS FORMABONTÁS – Alpár Ignác munkásságáról

Épületei ezerfélék: megyeházak, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda – mintegy másfélszáz alkotás –, még felsorolni sem lehet, el sem tudjuk képzelni, hogy bírta ezt energiával. Már a földrajzi távolságok is figyelemre méltóak: Dicsőszentmárton, Pécs, Nyíregyháza, Segesvár, Kassa, Pozsony, Lőcse, Zsolna… És persze Budapest! “HAGYOMÁNY ÉS FORMABONTÁS – Alpár Ignác munkásságáról” olvasásának folytatása

EMLÉKEZZÜNK NEUMANN JÁNOSRA

Neumann Miksa és Kann Margit első gyermekeként született Budapesten 1903. december 28-án, a Váczi körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 62. sz. házban. Pesti születését a világ sok országában meglepetésként hallják, hisz a John von Neumannból, főleg a von miatt sokan osztráknak vagy németnek vélik külföldön. Mindenesetre tudni kell, hogy Neumann nem volt született nemes. “EMLÉKEZZÜNK NEUMANN JÁNOSRA” olvasásának folytatása

A Hűség Városa – SOPRON

A XX. század krónikájának sok-sok koromfekete lapja közt olykor aranyozott oldalra is rábukkanhatunk, mert ilyen is van, emlékezzünk 1921. december 14-ére. Mert akkor Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy az elrabolt trianoni területből összesen 257 km²-nyi terület Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. “A Hűség Városa – SOPRON” olvasásának folytatása

RÓZSA SÁNDOR

Szigorú betyárbajsza volt Rózsa Sándornak, s nem csak csókra teremtett. 1813-ban ezen a júliusi napon nagy vihar tombolt, mesélik még mostanság is az öregek az Alföldön. Aki ekkor született, az viharos természetű lett – vagy netán épp fordítva történt a dolog? Azért tört volna ki a nagy égzengés, mert valaki megszületett? Ki tudja… “RÓZSA SÁNDOR” olvasásának folytatása