MASZKOK A SÁNCBAN

Úgy látom, hogy nem kerül használatba visszaváltható védőmaszk a pandémia idején. Még nem fogtam olyat a kezembe, amelyről tudnám, hogy lebomlik. Nem is úgy néz ki. Két moshatót varrattam. Ott a farzsebben. Mert, ha nem figyelek, folyton nyomnák a kezembe az egyszer használatost, s van, ahol még pénzt is kérnek érte. Egy feketét varrattam. És egy barnát. “MASZKOK A SÁNCBAN” olvasásának folytatása

MASZKOS MASZKURÁK

Én még mindig nem tudom, hogy ez a hisztérikus maszkdivat mit véd, kit, s mitől. A kórházi helyzeten túl. Azon kívül. Úgy tűnik, egy láthatatlan ellenséget démonizálunk, aki ellen a legjobb fegyver a maszk. Tehetetlenségünk jele. A sofőrök le sem veszik. Ha egyedül vezetnek, akkor sem. Sőt most már a kesztyű és a sál is menő. “MASZKOS MASZKURÁK” olvasásának folytatása

MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC

Lassan kötelező ruhadarabbá válik. A túlélés eszközévé. Alatta – ha megérjük – kifejlődhet az új arcunk is, de ahhoz még sokat kell tűrnünk és cselekednünk. Furcsa ez a helyzet, amikor a láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. Biztos, hogy túllép ezen is az emberiség, csak annak igen nagy az ára. Most fizetünk. Életmódunkért. A nemtörődömségért. A legfőbb tényező pedig mindebben a jellem. Az egyéné. A közösségé. Az államé. “MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC” olvasásának folytatása