MEGHALT ERDÉLYI LAJOS

Életének 91. évében elhunyt a marosvásárhelyi születésű fotográfus, újságíró, Auschwitz túlélője és memoárírója, a régi zsidó temetők és az erdélyi portréfotózás doyenje. Erdélyi Lajos 1929-ben született Marosvásárhelyen. 1936 és 1940 között a zsidó elemiben, majd a gimnáziumban, illetve a kolozsvári Zsidó Líceumban tanult 1944-ig, a német megszállásig. Már kamaszkorában kezdett el fényképezni. “MEGHALT ERDÉLYI LAJOS” olvasásának folytatása

ARANYPÉNZ MAROSVÁSÁRHELYEN ÉS CSÍKSZEREDÁBAN

Március 11-én, szerdán délután 5 órakor mutatják be a marosvásárhelyi Bolyai téri(13/A) unitárius egyház Dersi János termében Székely Ferenc újabb beszélgetőkönyvét, az Aranypénzt. Meghívottak a kötetben szereplő Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, író, Horváth Arany író, szerkesztő, Kilyén Ilka színművész, Kuti Márta szerkesztő-publicista és Székely Szabó Zoltán színművész, író. A kötetet Gáspár Sándor ismerteti. Az esemény házigazdája Nagy László unitárius lelkész. “ARANYPÉNZ MAROSVÁSÁRHELYEN ÉS CSÍKSZEREDÁBAN” olvasásának folytatása

EGY FALATNYI ERDÉLY – Szép karácsonyi ajándék

Ez nem csupán egy könyv, hanem egyúttal egy csodálatos utazás az erdélyi emberek érzelmekben és szépségekben gazdag világába. Az antológiába a világ különböző részein élő, erdélyi származású szerzők írásait gyűjtötték egybe. A kötetet már több európai és tengerentúli nagyvárosban is nagy sikerrel mutatták be. “EGY FALATNYI ERDÉLY – Szép karácsonyi ajándék” olvasásának folytatása

DILETTÁNS REPÜLŐTÉR, VAGY A BALKÁN KAPUJA? – TÂRGU-MUREŞ

Erdélyi abszurd: a marosvásárhelyi Transilvania nemzetközi repülőtér összforgalmának a felét a budapesti járat teszi ki, és milyen nyelven nem beszélnek az információs pultban és a büfében? Eltalálták, magyarul. Miközben a reptér igazgatóját immár három éve Peti Andrásnak hívják, a tulajdonos a Maros Megyei Tanács (elnök: Péter Ferenc), a megye és a város lakosságának közel a fele magyar. “DILETTÁNS REPÜLŐTÉR, VAGY A BALKÁN KAPUJA? – TÂRGU-MUREŞ” olvasásának folytatása

ÉHE A SZÉPNEK – Énekelt és mondott versek

 

A Strófa Trió 2006 áprilisában alakult, a magyar és a világirodalom verseiből állítja össze zenés műsorait, és fennállása óta számos magyarországi fellépésen és fesztiválon vett részt. Emellett a Calgary-i, torontói, dévai, nagyszebeni magyar közösség meghívására külföldön is játszott. Programjukban a klasszikus és a kortárs irodalom versei egyaránt megtalálhatók. Előadásmódjukra az akusztikus zenei megszólalás, a vokális éneklés jellemző. “ÉHE A SZÉPNEK – Énekelt és mondott versek” olvasásának folytatása

FRISSÍTVE! – Székely Szabadság Napja – BUDAPEST-MAROSVÁSÁRHELY

Vagy mégsem? A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) közleménye szerint Sergiu Papuc alpolgármester azon kijelentése után, miszerint „nem csinálunk úgynevezett Székelyföldet a November 7 lakónegyedből” Claudiu Maior, a polgármester tanácsadója utasítást adott arra, hogy a Székely Vértanúk felújított emlékműve körül frissen kirakott székely jelképet, a nyolcágú csillagot, és a közelben levő forrásnál kitűzött, szimbólumokat és kétnyelvű feliratot tartalmazó táblát is távolítsák el. “FRISSÍTVE! – Székely Szabadság Napja – BUDAPEST-MAROSVÁSÁRHELY” olvasásának folytatása

MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?

A Hargita Népe főmunkatársa, Kovács Hont Imre ír az ünnepi előkészületekről a lap 2019. február 9-i számában. Szavai megfontolandók. “Megemlékezni hőseinkről, mártírjainkról: felemelő érzés. Mint ilyen, messzemenően örülök annak, hogy a Marosvásárhelyen vértanúhalált halt elődeink emlékművénél koszorút helyezünk el. A szépséghibája ennek csak annyi, hogy zömében nem a vásárhelyiek róják le tiszteletüket, hanem a máshonnan érkezők. Magyarán: oda szervezünk székely tömegrendezvényt, ahol ez csak nagyon keveseknek hiányzik. Kérdezzék csak meg az utca emberét!…” “MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?” olvasásának folytatása

A MÚLT LENYOMATA – Erdélyi és romániai fényképtár

Őszintén bevallom, hogy amikor annak idején felfedeztem a Fortepan online fotótékáját, azonnal arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, hogyha hasonló koncepció mentén gyűjteni kezdené valaki az utóbbi száz, vagy annál is több esztendő erdélyi fényképeit, hiszen nálunk is ebek harmincadjára jut – a múló idő és a közöny felzabálja – , eltűnhet mindaz, ami képi információként az előttünk járók életéről fényképes üzenetként fennmaradt. “A MÚLT LENYOMATA – Erdélyi és romániai fényképtár” olvasásának folytatása

TŰZ és VÍZ – Triptichon és tizennégy vászon

Kedei Zoltán újabb munkáiból nyílik kiállítás a Bernády Házban Marosvásárhelyen. A munkákat és a szerzőt Doszlop Lídia művészettörténész méltatja, közreműködik Kecskés Lajos lelkész, valamint Székely Levente hegedűművész és tanítványai. “TŰZ és VÍZ – Triptichon és tizennégy vászon” olvasásának folytatása

Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)

Erdélyben, s így a Székelyföldön is sok regényes életpálya van. Nem ritka, hogy a családok egyik vagy másik része, egy-egy generációja a szomszédos etnikum felé fordul, úgy hajlik, úgy alakul, úgy folytatja tanulmányait, hogy a „román vonal”, máskor meg a „magyar gyökér” erősödik. Kellő empátiával, szeretettel azonban ez nem a személyiségfejlődés és nem a környezet bomlasztását szolgálja, hanem épít. Embert, tartást, erdélyi szellemet generál. “Kettős kötődéssel, kétirányú szeretettel – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (10.)” olvasásának folytatása