Keseregni időnk sincs

Nem fog a gép a márványkövön, fénylik visszatükröződik… Sándor, így szólítom, mert másként hogyan, földiek volnánk, akasztgattam kifelé halászhorgát eleget a gyökerekből. A gyökerek táján keresgélt a Nyárád partján, mondhatnám: gyökérember volt, kötődése szíjas, elszakíthatatlan. Aztán egyszer csak kiköltözött a dombra, Erdélyben mindig kiköltöznek, hogy lássanak a völgybe. Azóta sok víz lefolyt a Nyárádon… Continue reading “Keseregni időnk sincs”

KÉT KÖCSÖG

Először is volt a két köcsög. Pontosabban szólva: van két köcsög. Csoda, hogy viszonylag épen maradt a két edény, mert az ilyesminek nyaka szokott törni. Csak egyik köcsögnek csorba a szája, de hát az idők, vagy ha nem, akkor ilyen egy ajándék. Jártak erre kelták, hunok, rómaiak, és jártak korondiak, maradt sok-sok cserép. A két köcsögöt nézve gyanítom, hogy hajdanán korondiak rakták ki a Szent István-napi búcsún, válogasson az asszonynép.  Continue reading “KÉT KÖCSÖG”

MIT ÉR A KENDŐI PÁLINKA?

Beszélték, hogy nem pantallót, hanem székely harisnyát visel a jegyző. Beszélték, hogy a jegyző fia rakja meg a szekeret, jól érti a saroktűrést. Beszélték, hogy a Kacsó családban minden fiú tanul: Sándorból író lesz, a marosvécsi Helikon tagja, Dénesből katonatiszt, Lászlóból, aki egyetemi hallgatóként rakja a szekeret, feszt a korszerűtlen székely gazdálkodást ócsárolja, miközben orvosnak tanul. Később, ő, dr. Kacsó László a tengerentúli Clevalendben folytatja orvosi praxisát, fontos, magyarul írt gyerekgyógyászati könyveket ír az erdélyi Hasznos Könyvtár számára, sokszor gondol haza. Ha úgy adódik, jön családot, rokonokat látogat. Continue reading “MIT ÉR A KENDŐI PÁLINKA?”

DE HOL VANNAK A KŐKORSÓK?

A mikházi kápolna a szakrális népi építészet időtlen rokonszenvvel, ragaszkodással kezelt emléke. Épült Keresztelő János tiszteletére, melyet az 1731. október-november hónapokban készült egyház-látogatási jegyzőkönyv szerint a fenti titulussal Keresztúri Miklós marosszéki királybíró építtetett 1718 körül a Szent Antal hegyen. A kápolnának ma is búcsúja van, a közelmúltban szentelték harangját. Continue reading “DE HOL VANNAK A KŐKORSÓK?”

MIKHÁZA – Mozduljanak meg a kövek

Tradicionális székely porta Mikházán. Alszegi, mondjam úgy, faluvégi ház. Szemet se vetett rá senki addig, amíg az ingatlan környékén el nem kezdődtek az ásatások, a régészek nemzetközi csapattal a hajdani Limesen álló római castrum nyomait keresik, tegyem hozzá meglehetős sikerrel. Állítom, Mikháza legszebb al-szegi parasztportája, az autentikus népi építészet szépséges emléke. Meddig? Gyűlnek az ilyenszerű, sajnos teljességgel megválaszolható kérdések. Amíg. Continue reading “MIKHÁZA – Mozduljanak meg a kövek”