VADÖLŐ

Ábel a szokásos hétvégi nagybevásárlásra indult két kisebbik fiával.  Azért csak kettővel, mert a legnagyobbik egy ideje el-elmaradozik ezekről a közösségi alkalmakról, nehogy a telefonjának nélkülöznie kelljen őt arra a másfél órára. Ábel évek óta hasztalan magyarázza neki, hogy a telefon olyan, mint a duda: csak akkor kell nyomogatni, ha tényleg szükség van rá.  “VADÖLŐ” olvasásának folytatása

Csehó, Bábel, mámor

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy Ábel, aki valóban könyveken nőtt föl, azt tanulta belőlük, hogy az idősek bölcsességét nem nélkülözheti a közösség. Hogy nagy baj esetén az indiánok is a Vének Tanácsához fordulnak segítségért, és az öregek véleménye megfellebbezhetetlen tekintélynek számít. És egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a nagyapja, ha élne, osztaná-e az idézett, nagyapa korú szerző véleményét? “Csehó, Bábel, mámor” olvasásának folytatása

Modern kori TBC (azaz Té Bé Cé) 4.

Némely neves kutatók – akiknek az életművéhez egyetemi hallgatóként magam is vallásos tisztelettel közeledtem – úgy tartják, hogy a család, a nemzet, a haza fogalmai ma már elavult kacatok, túllépett rajtuk az idő s az ezzel ellenkező vélemény rövid, gúnyos kacajjal intézendő el. De hogy orvul vissza ne lopakodjanak a történelem színpadára (mert ezektől minden kitelik!), üdvösebb, ha előbb megfosztjuk a tekintélyüktől, majd meg is semmisítjük őket. Ezért a család fogalmába integrálni kell mindenféle devianciát, a nemzet fogalmába mindenféle migránst, a hazáéba pedig az Európai Uniót. Az igazi, megtapasztalható hús-vér tekintélyt felváltani mondvacsinált áltekintélyekkel… Tovább

Címkép: Kollektiva.hu.

Modern kori TBC (azaz Té Bé Cé) – 3.

Legutóbb Ábel azon tűnődött, hogy mi vezethetett a napjainkra általánossá vált kórösszetevő, a tekintélyhiány elterjedéséhez, és a háttérben tomboló értékválságra esett a választása. Nem véletlenül. Ugyanis a kommunizmus okozta kómából ébredő társadalmunk még le sem zuhanyozhatott, máris nyakán voltak az új kor hittérítői, akik szavazatokért cserébe fűt-fát ígértek neki. Tovább

Lakatos Mihály

Modernkori TBC (Té Bé Cé) – 2.

Ábel mély és veszélyes vizekre evezett. Eleinte azt gondoltuk, hogy könnyed nyári publicisztikával örvendeztet meg bennünket, miközben itt jövünk-megyünk a nemlétező uborkaföldön és a búcsús sörsátrakban. De nem ez történt. “Modernkori TBC (Té Bé Cé) – 2.” olvasásának folytatása

Modernkori TBC (azaz: Té Bé Cé)

A közerkölcsök valódi tükre – és ez már közügy – a közbeszéd. A közbeszéd mai állapota (hogy miről és hogyan beszélünk a leggyakrabban) pedig pontos látleletet ad társadalmunk pszichéjéről, közérzetéről, általános mentális és lelkiállapotáról. A kép – így, a XXI. század második évtizedének vége felé – lesújtó. A végeredmény felől szemlélve úgy néz ki, mintha a kilencvenes évektől errefelé mindannyian egy hippitársadalom felépítésén dolgoztunk volna, amelyben mindenki azt csinál, amit akar, azt mond, amit akar, s amelyben mindenki mindenkivel egyenlő, csak azért, mert homo sapiens. Vagy arra emlékeztet. Nem vettük észre, hogy a kommunizmus kényszerzubbonyából szabadulva nem egy új és egészséges társadalmat építettünk fel, hanem a diliház egy másik osztályát… Tovább

Címkép: Woodstock Archive

Lakatos Mihály

Beszélő kutya

Ábelnek akkor is kinyílt a virtuális székely bicska a zsebében, amikor a minap a rádióban egy az elkötelezettségtől lihegő jogvédő azzal érvelt a kutyák láncra kötése ellen, hogy: „a gyermekedet sem kötöd ki a tornác végibe…” Micsoda?! – rázta a fejét hitetlenkedve. Mit is mondott ez a frusztrált nőszemély? Egyáltalán: ember mondta ezt, vagy egy „beszélő kutya”? Hogy a rottweiler és a gyerek ugyanazon elbírálás alá esne?! Egyik kutya, másik eb?! Hát már itt tartunk?! És akkor csodálkozunk, hogy a kóbor ebek száma rohamosan nő, a gyermekeké (pardon: a kölykeinké) meg csökken?! Tovább

Súlyos ügyek – az élet iskolájában

Holtig tanul az ember. Még a jó pap is. A közmondás hitelét igazolja az Ábelékkel frissen történt eset. A mai világban semmi sem az, aminek látszik. Hiába az iskolához fűződő szép emlékek, hiábavaló az üde márciusi idő, a tisztító forradalmi gondolat, az ünnep, mert az élet felülírja feszt az egymásra vetített képeket és igazságokat. Hogy lesz ebből májusi virágzás, gyümölcstől terhes ősz, bor és tele kamra? Ki tudja? Valami ocsmányság történik, ami mély nyomot hagy az apa-Ábel és az Ábel-csemeték lelkében egyaránt. Már annak is következményei vannak, ha magyarok merünk lenni a nemzeti emlékhelyeken, ott és akkor… Tovább

A címkép Rényi Krisztina rajza – tankönyvillusztráció.

Családi film

A minap Ábelné Eszter zaklatott állapotban tért haza a moziból, ahová amolyan „lányos nap” keretében mentek el a barátnőjével. (…) Kiderült, hogy Ábelné zaklatottságának az az oka, hogy a filmben két egymással csókolózó vénembert és egy leszbikus párt is közszemlére tettek, hadd tisztelhessék a mozirajongók – nolens-volens – a „másságot”… (Címkép: Nlcafe.hu.Tovább

 

HIRDETÉS NE HAGYJÁTOK AZ ISKOLÁT! – HIRDETÉS

JÓTÉKONYSÁGI GÁLAEST A VIGADÓBAN

006

Az atyhai templom javára szerveznek jótékonysági előadást Budapesten!

Rosszkedvünk tele és a BKK

Ábel a metróalagút vigasztalan, szürke betonfalát bámulta, s arra gondolt, vajon mibe kerülne valami kellemes pasztell színnel lepingálni, az utazóközönség lelki felüdülésére. Aztán a „lovi” következett, de nem sokat láthatott belőle azon a ködverte komor estén. “Rosszkedvünk tele és a BKK” olvasásának folytatása