LAKATOS MIHÁLY – ŐRKUTYA

Ábel azon is elmélázott, hogy élete során miként alakult át tudatában időről időre a rendőrségről alkotott képe. Rossz, divatos szóval: imidzse. (Még rosszabbal: imágója. Ez utóbbiról mindig a rovarok jutnak eszébe.) Nos, így visszatekintve, a rendőrség kapcsán sehogy sem a cicamentő vagy a rossz emberektől megvédő jóságos nagybácsi képe merül fel a múlt vizéből. “LAKATOS MIHÁLY – ŐRKUTYA” olvasásának folytatása

LAKATOS MIHÁLY ÉS A SÚLYOS ÜGYEK

Hogyha az író eddigi életművét nézzük, akkor látjuk, hogy a rövidpróza, a líra és a színműírás, illetve a műfordítás terén is kipróbálta magát. Ami ez idáig hiányzott a könyves repertoárjából, az a tárca. Illetve, a regény. Ezek a tárcák, amelyek most a Súlyos ügyek című kötetben találhatók, a Magyar Hírlapban jelentek meg 2007 óta, illetve 2010 után a Magyar Idők, majd a Magyar Nemzet hasábjain. “LAKATOS MIHÁLY ÉS A SÚLYOS ÜGYEK” olvasásának folytatása

LAKATOS MIHÁLY SÚLYOS ÜGYEI

A közelmúltban jelentek meg a szerző összegyűjtött tárcái. A Székelyudvarhelyről származó alkotó több mint tíz éven keresztül fáradhatatlanul figyelte a közélet makro- és saját életének mikrotörténéseit (vagy éppen fordítva), és sajátságos, hihetetlenül szellemes stílusában nemcsak reflektált rájuk, hanem irányt szabott nekik és tovább is gondolta őket. “LAKATOS MIHÁLY SÚLYOS ÜGYEI” olvasásának folytatása

VADÖLŐ

Ábel a szokásos hétvégi nagybevásárlásra indult két kisebbik fiával.  Azért csak kettővel, mert a legnagyobbik egy ideje el-elmaradozik ezekről a közösségi alkalmakról, nehogy a telefonjának nélkülöznie kelljen őt arra a másfél órára. Ábel évek óta hasztalan magyarázza neki, hogy a telefon olyan, mint a duda: csak akkor kell nyomogatni, ha tényleg szükség van rá.  “VADÖLŐ” olvasásának folytatása

Csehó, Bábel, mámor

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy Ábel, aki valóban könyveken nőtt föl, azt tanulta belőlük, hogy az idősek bölcsességét nem nélkülözheti a közösség. Hogy nagy baj esetén az indiánok is a Vének Tanácsához fordulnak segítségért, és az öregek véleménye megfellebbezhetetlen tekintélynek számít. És egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a nagyapja, ha élne, osztaná-e az idézett, nagyapa korú szerző véleményét? “Csehó, Bábel, mámor” olvasásának folytatása

Modern kori TBC (azaz Té Bé Cé) 4.

Némely neves kutatók – akiknek az életművéhez egyetemi hallgatóként magam is vallásos tisztelettel közeledtem – úgy tartják, hogy a család, a nemzet, a haza fogalmai ma már elavult kacatok, túllépett rajtuk az idő s az ezzel ellenkező vélemény rövid, gúnyos kacajjal intézendő el. De hogy orvul vissza ne lopakodjanak a történelem színpadára (mert ezektől minden kitelik!), üdvösebb, ha előbb megfosztjuk a tekintélyüktől, majd meg is semmisítjük őket. Ezért a család fogalmába integrálni kell mindenféle devianciát, a nemzet fogalmába mindenféle migránst, a hazáéba pedig az Európai Uniót. Az igazi, megtapasztalható hús-vér tekintélyt felváltani mondvacsinált áltekintélyekkel… Tovább

Címkép: Kollektiva.hu.

Modern kori TBC (azaz Té Bé Cé) – 3.

Legutóbb Ábel azon tűnődött, hogy mi vezethetett a napjainkra általánossá vált kórösszetevő, a tekintélyhiány elterjedéséhez, és a háttérben tomboló értékválságra esett a választása. Nem véletlenül. Ugyanis a kommunizmus okozta kómából ébredő társadalmunk még le sem zuhanyozhatott, máris nyakán voltak az új kor hittérítői, akik szavazatokért cserébe fűt-fát ígértek neki. Tovább

Lakatos Mihály

Modernkori TBC (Té Bé Cé) – 2.

Ábel mély és veszélyes vizekre evezett. Eleinte azt gondoltuk, hogy könnyed nyári publicisztikával örvendeztet meg bennünket, miközben itt jövünk-megyünk a nemlétező uborkaföldön és a búcsús sörsátrakban. De nem ez történt. “Modernkori TBC (Té Bé Cé) – 2.” olvasásának folytatása

Modernkori TBC (azaz: Té Bé Cé)

A közerkölcsök valódi tükre – és ez már közügy – a közbeszéd. A közbeszéd mai állapota (hogy miről és hogyan beszélünk a leggyakrabban) pedig pontos látleletet ad társadalmunk pszichéjéről, közérzetéről, általános mentális és lelkiállapotáról. A kép – így, a XXI. század második évtizedének vége felé – lesújtó. A végeredmény felől szemlélve úgy néz ki, mintha a kilencvenes évektől errefelé mindannyian egy hippitársadalom felépítésén dolgoztunk volna, amelyben mindenki azt csinál, amit akar, azt mond, amit akar, s amelyben mindenki mindenkivel egyenlő, csak azért, mert homo sapiens. Vagy arra emlékeztet. Nem vettük észre, hogy a kommunizmus kényszerzubbonyából szabadulva nem egy új és egészséges társadalmat építettünk fel, hanem a diliház egy másik osztályát… Tovább

Címkép: Woodstock Archive

Lakatos Mihály

Beszélő kutya

Ábelnek akkor is kinyílt a virtuális székely bicska a zsebében, amikor a minap a rádióban egy az elkötelezettségtől lihegő jogvédő azzal érvelt a kutyák láncra kötése ellen, hogy: „a gyermekedet sem kötöd ki a tornác végibe…” Micsoda?! – rázta a fejét hitetlenkedve. Mit is mondott ez a frusztrált nőszemély? Egyáltalán: ember mondta ezt, vagy egy „beszélő kutya”? Hogy a rottweiler és a gyerek ugyanazon elbírálás alá esne?! Egyik kutya, másik eb?! Hát már itt tartunk?! És akkor csodálkozunk, hogy a kóbor ebek száma rohamosan nő, a gyermekeké (pardon: a kölykeinké) meg csökken?! Tovább