DÁVID GYULA – Elmaradt az erkölcsi megtisztulás

Nemrég töltötte be 90. életévét, de nála jóval fiatalabbakat megszégyenítő frissességgel és lendülettel végzi a dolgát. És dolga mindig akad – bevallása szerint ez a titka. Mielőtt Kolozsvár és Erdély irodalmi-kulturális életének egyik legismertebb figurájává vált volna, irodalomtörténészként, szerkesztőként, műfordítóként, kiadóként (neve összeforrt a Kriterionnal és a Polisszal), hét évet húzott le a román kommunista diktatúra börtöneiben és munkatáboraiban, az 1956 utáni megtorlások következtében. De ez nem törte meg: olyan derűvel és lelki nyugalommal mesél életéről, amit csak nagyon keveseknél tapasztalni. “DÁVID GYULA – Elmaradt az erkölcsi megtisztulás” olvasásának folytatása

CSEH KATALIN – a Györkös-Mányi Albert Emlékház vendége

A költőnő új könyvének bemutatóját tartják 2018. január 31-én, szerdán, 18.30 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban. A verskötet a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a könyvről és szerzőjéről Kocsis Tünde és H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója beszél. Közreműködik: Rekita Rozália színművész. “CSEH KATALIN – a Györkös-Mányi Albert Emlékház vendége” olvasásának folytatása

Spirituális napló és lelki iránytű

2017. november 29-én, szerdán, 18.30 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban Fodor Nagy Éva Az égből küldött napló (Veronika spirituális naplója és útmutatások lelki irányítóinktól) című, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetét bemutatja Dáné Melinda Csilla és H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója. Közreműködik Rekita Rozália színművész. “Spirituális napló és lelki iránytű” olvasásának folytatása

A tehetség próbája

Donáth László
Donáth László Zádokfa kürt. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2015. Szerkesztette Bölöni Domokos

„A zádokfa kürt különös portéka a világon. Nem igen ismeri csak a havas népe, de az aztán jól ismeri. Tavasz táján, mikor a majorok a juhokkal felvergődnek a havasba, minden valamire való bojtár első dolga, hogy a zádokfa háncsából minél nagyobb kürtöt kavarintson. Aztán amíg meg nem unják, minden este visszhangzik a havas a hangjától. Később, igaz, mind ritkábban kerül elé s főként akkor, ha valami hír van a havason, vagy rossz, vagy jó. Mert a zádokfa kürt a havasi élet híradója. Van úgy, hogy a majoroknak valami megbeszélni valójuk akad egymással, nem küldözgetik az apró bojtárokat majorházról majorházra, hanem egyik előveszi a zádokfa kürtöt, megadja a jól ismert hívójelt, a többiek visszafelelgetnek s a mondott időre pontosabban összegyűlnek, mintha levélbeli hívót kaptak volna. Ugyanúgy, ha bajba jut valaki, háza körül gonosz ember settenkedik, csorda-farkas, vagy valami nagyobb baksi medve támad a nyájára, a zádokfakürtön felhangzik a vészjel s szinte pillanatok alatt érkezik segítség éjjel-nappal. Közös a baj, hát közös a segítség is.”

“A tehetség próbája” olvasásának folytatása