Életképesek-e a népi mesterségek szociális vállalkozások formájában? (3.)

Havaseső
Havaseső esett szombaton hajnalban, alig láttunk valamit Krajova szépségeiből, mert reggel fél kilenckor már indultunk a következő vidéki helyszín felé (A szerző felvételei.)

A krajovai szálloda személyzete nem rukkolt elő túlságosan vendégmarasztaló fogásokkal. Enyhén szólva a már-már mogorva, száraz profizmus jellemezte a viselkedésüket, s az egyetlen kirendelt pincérnő csak két és félszer mosolyodott el, amíg huszonöt fős csoportunkat kiszolgálta. Úgyhogy ezekről a részletekről nem kell különösebben áradozni, nem itt keresendő az oltyán vendégszeretet gyökere, s a helyi ételspecialitások sem ennek a szállónak az étlapjáról ajánlkoznak. “Életképesek-e a népi mesterségek szociális vállalkozások formájában? (3.)” olvasásának folytatása

Át a Kárpátokon (2.)

Majorház Homoróddarócon (Szabó Károly felvétele)
Majorház Homoróddarócon (Szabó Károly felvétele)

Ahhoz, hogy Lókodról Olt megyébe jusson az ember, át kell jutnia a Kárpátokon, de előbb végig kell mennie a Brassó felé vezető úton. Egyszer a 132B jelű megyei úton halad mintegy 90 kilométert, majd az E60-on; Brassótól Olténia fővárosáig onnan még van további 260 km. Úgyhogy ez még jókora futamodás, ami pihenőkkel és 60-70 km/h átlagsebességgel számolva legalább hétórás menetidőt jelent. Úgy számoltunk, hogy este kilenckor foglaljuk el a szállást, ami félórás késéssel aztán annak rendje-módja szerint meg is történt. Miheztartás végett azonban már Homoróddadrócon ott virított valamilyen, a román nemzeti lobogóra emlékeztető zászlóféleség, hogy tudjuk, merre járunk, hiszen kimentünk a kvázi “autonóm” Székelyföldről. “Át a Kárpátokon (2.)” olvasásának folytatása