Az ember ott él, ahol szeretik és becsülik

Kovrig Magdolna (Kedei Zoltán rajza)
Kovrig Magdolna (Kedei Zoltán rajza)

„Mint az égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol”… Batsányi Jánosnak A magyar író című verse érvényes a népnevelőre, a tanítóra is, akiről később Gárdonyi Géza, mintegy a felvilágosodás nagy költőjének magasztos gondolatát folytatva azt írta, hogy olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát. Azt is tőle idézem, hogy a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja. “Az ember ott él, ahol szeretik és becsülik” olvasásának folytatása