Falu a mai Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése. Románul: Stana. Bánffyhunyadtól 18 km-re északkeletre fekszik. Gépkocsival Zsobok felől, földúton közelíthető meg. A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940 és 1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól. “CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)” olvasásának folytatása
„Sok román honfitársam felháborodását fejezi ki amiatt, hogy az országban élő magyarok nem örvendeznek ilyenkor, sőt jobbára végzetesnek, gyásznapnak tartják december 1-ét, Romániai nemzeti ünnepét… Elemezzük csak komolyabban ezt a kérdést…” – olvassuk Tudor Duică közismert kolozsvári publicista sorait. Frissen megjelent írásának fordításával veszünk részt a román nemzeti ünnep értelmezésében és értékelésében. Ez a kezdeményezés egy olyan gondolatsort, esetleg diskurzust is elindíthat a többségben és a kisebbségben egyaránt, amely segítheti jövőbeni együttélést és az együttélést. “Ünnep, amely NEM egyesít” olvasásának folytatása
Kós Károly gondolatai, amelyeket a Zágoni Istvánnal és Paál Lászlóval közösen fogalmaztak meg 1921-ben a Kiáltó szóban: „ujra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát. Tudom: vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat” ma is érvényesek. Akárcsak a Kolozsvári Nyilatkozat, amelyet utódaik tettek háromnegyed évszázad múltán az Úr és az erdélyi magyarok színe előtt a főtéri Szent Mihály templomban. “Huszonöt éves a Kolozsvári Nyilatkozat” olvasásának folytatása
Napra pontosan ma négy évtizede hunyt el életének 94. évében Kós Károly (szül. 1883. december 16.) , a transzilvanizmus atyja, s még sorolhatnánk, hogy mi volt hosszú pályafutása során. Erdély lelkiismerete, jeles építész, kiváló író, grafikus, pedagógus, üzletember és államférfi. Mintha egyszemélyes intézménybe kívánta volna sűríteni a Gondviselés mindazt, ami az itteni magyarság és Erdély népei számára Trianon után elveszett. “Negyven éve halt meg Kós Károly” olvasásának folytatása
Fontos erdélyi épületek és jelentőségükben felbecsülhetetlen tárgyi-szellemi értékek kaptak új besorolást a Hungarikum Bizottság március 21-én, Egerben megtartott ülésén: kiemelkedő nemzeti érték lett Kós Károly életműve, az aradi Szabadság-szobor, Torockó épített öröksége, valamint a nagybányai művésztelep és festőiskola. “Bővült a Magyar Értéktár” olvasásának folytatása
Négy kiváló erdélyi író látogatott 1934 februárjában nyugat-magyarországi városokba. Egy ott élő székely így üzent Nyirő József által az itthoniaknak: „- Tisztelem odahaza az erdőt, a mezőt, a hegyet, a patakokat, a fákat, a virágokat, a madarakat, a legkisebb fűszálat is, a kicsi falukat, minden embert, a felhőket, az esőt és napfényt, a bogárkákat, a köveket, a borvizet, örömöt és bánatot, a bölcsőt és koporsót, mindent, de mindent… ” “Erdélyi írók a Dunántúlon” olvasásának folytatása
A múlt század elején irányult az építészek figyelme a népi építészet formái és stílusjegyei felé. Köztudott, hogy ennek a fontos művészet- és kultúrtörténeti jelenségnek, társaival együtt, az akkor Fiataloknak nevezett építész-csoporttal, Zrumeczky Dezsővel, Györgyi Dénessel, Kozma Lajossal és Mende Valérral, Kós Károly volt az egyik legkiemelekdőbb képviselője. Joggal, s nem véletlenül. “A SZÉKELY HÁZ” olvasásának folytatása
