KORUNK – Indiánok, őshonos amerikaiak: nevek és kultúrák

Az áprilisi lapszám szerzői egy kétségtelenül létező mítosz mögé néznek, az antropológia, művészetek, történelem szempontjait egyaránt hasznosítva. A lapszám kitér az amerikai őslakosok jelenlegi politikai és jogi helyzetére, az indián kultúrára és reprezentációira; a művészeti hagyomány mai hatásaira, az indián-szubkultúrák magyarországi kialakulására és filmes dokumentálására, illetve olyan irodalmi antológiákat és kézikönyveket szemléz, amelyek ennek a kultúrának a jelenlegi irányultságait is megmutatják. Continue reading “KORUNK – Indiánok, őshonos amerikaiak: nevek és kultúrák”

MAGYAR TÖRTÉNELMI CSATÁK

A folyóirat márciusi számának fő tematikáját a magyar történelem – akárcsak a legtöbb európai nép és állam története – győztes és vesztett csatáinak és háborúinak sorozata képezi. A „probléma” az események időbeli megoszlásával van. A 15. század végéig az ország több győztes, mint vesztes háborút vívott, hol az állam területének védelmében, hol dinasztikus célokért, új területek meghódításáért. A 16. század elején azonban megfordult ez a helyzet. A magyar állam a korszak legnagyobb katonai hatalmával, az Oszmán Birodalommal került szembe, s az egyenlőtlen küzdelemben vereséget szenvedett, elveszítette függetlenségét, hogy – az 1848–1849-es „közjátékot” leszámítva – csak az I. világháborúban elszenvedett vereséget követően, mintegy „büntetésként” kapja azt vissza. Continue reading “MAGYAR TÖRTÉNELMI CSATÁK”

UTÓPIÁK A FEBRUÁRI KORUNKBAN

Különös jelenség: egykor az utópia volt a társadalomról való normatív (értékeket kijelölő) gondolkodás, sőt a társadalomfilozófia egyik legfontosabb műfaja. Ma körülnézve azt tapasztaljuk, hogy nincs már utópia, ez a műfaj halott. Miért történt ez a váltás, és milyen domináns beszédmódokat hagyott maga után? A 20. századi nagy utópiák nyomorúsága, kudarca után a negatív utópia (disztópia) lett egyeduralkodóvá? Vagy az utópia nagyon is élő – és épp ez a baj vele? Continue reading “UTÓPIÁK A FEBRUÁRI KORUNKBAN”

SZÍNHÁZ A VILÁGBAN

Színház van a színházban, de van a világban is, mindenütt, hiszen a színházi struktúrák, eszközök, képességek, helyzetek felfedezhetők a tárgyalóteremben, a pszichológus kabinetjében és máshol. A Korunk januári száma színház a világban-helyzeteket elemez egy-egy szakavatott szerző segítségével. Azonkívül természetesen a „megszokott” színházról is olvashat az érdeklődő, a megfejthetetlen, mégis folyamatosan megfejtésre csábító Hamletről, a határon túli társulatok magyarországi bemutatkozásáról, a bábszínházról, a lakásszínházról. Continue reading “SZÍNHÁZ A VILÁGBAN”

Impériumváltás Erdélyben (1918-1920)

Bár Erdély és a csatlakozó részek Romániához kerülését csak az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés szentesítette, az impériumváltásra ténylegesen már 1918 végén és 1919 elején sor került. E konfliktusoktól nem mentes folyamat egyik fontos eseménye volt az 1918. december 1-jén, Gyulafehérváron megrendezett ún. román nemzetgyűlés, amely nemcsak Erdély Magyarországtól való elszakadási szándékát nyilvánította ki, hanem a Román Királysággal való egyesülési óhaját is. Continue reading “Impériumváltás Erdélyben (1918-1920)”

VALÓSÁG ÉS MODELL – A Szentegyházi Gyermekfilharmónia

Tulajdonképpen létrejötte óta követem a Szentegyházi Gyermekfilharmónia működését. Volt egy időszak, amikor nem figyeltem rá elég következetesen. Azt gondoltam, hogy eltelik majd pár év, és Haáz Sándor karnagy-zenetanár gondol egy merészet és nagyot, s annak rendje-módja szerint beköltözik Székelyudvarhelyre vagy Csíkszeredába, esetleg gyermek- és ifjúkora helyszínére, Marosvásárhelyre, ahol szüleivel élt egykor, hiszen erről a városról is azt mondogatta mindig, hogy nem idegenedett el tőle, van ott még szobája és fogkeféje is, úgyhogy bármikor lehetséges lenne a visszatérés. Continue reading “VALÓSÁG ÉS MODELL – A Szentegyházi Gyermekfilharmónia”

KORUNK – A novemberi lapszám tartalmából

Az élő és érző, hús-vér emberi lényt helyezi középpontba a Korunk novemberi lapszáma. A filozófiában „nyelvi fordulat” zajlott le a 20. században, mely egy korábban elhanyagolt, háttérbe szorított kategória, a nyelviség szempontjából gondolta újra a kultúra nagy kérdéseit. Ennek mintájára beszélhetünk „testi fordulatról”: az emberi testre, megtestesült létezésre, érző-érzéki-biológiai létmódra való odafigyelésről, amely a kortárs társadalomtudományok, esztétikák és filozófiák beszédmódjait egyre inkább jellemzi. Testről szóló diskurzusok, megközelítések, a test elméleti tárgyalása, a modern test és a testhez való, korunkra jellemző, illetve történeti viszonyulásmódok állnak ennek a tematikus összeállításnak a középpontjában, amely számos diszciplínát találkoztat, és hoz párbeszédhelyzetbe. Continue reading “KORUNK – A novemberi lapszám tartalmából”

Kép/szöveg átjárások – KORUNK

A folyóirat szeptemberi száma határterületeket vizsgál: a képzőművészet, film és irodalom közötti átfedések, átjárások legkülönfélébb változatait. A happening, a filmsorozat, a képzőművészet és irodalom jellegzetesen kortárs, kísérleti jellegű határátlépései ugyanúgy jelen vannak a lapszámban, mint az illusztrálásra és a többműfajú szerzők tapasztalataira vonatkozó reflexiók. Continue reading “Kép/szöveg átjárások – KORUNK”

Korunk – CAFÈ NOIR…

A kávéházak világát villantja fel a folyóirat augusztusi lapszáma. Az eredetileg kávé fogyasztására szakosodott „vendéglátóipari egység”, amely később éttermi funkciókat is ellátott, az idők folyamán a társasági élet jelentős színterévé vált. Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem tévedett nagyot, hiszen aligha tehetett volna meg bárki néhány lépést anélkül, hogy ne ütközött volna egy kávéház teraszába, vagy éppen cégérébe. Continue reading “Korunk – CAFÈ NOIR…”

KORUNK – 2018. július – Anyanyelv és irodalom

A kilencvenes évek elején a Korunk szerkesztősége – miközben maga is intézményeket hozott létre (Komp-Press Kiadó, Korunk Akadémia stb.) – feladatának tartotta, hogy a romániai magyarság intézményteremtéseinek folyamatát is nyomon kövesse, időről időre azt is bemutassa. A 2002-ben megjelent Korunk-repertóriumban az egyetemépítés, az egyházi intézmény-rendszer újjáépítése csakúgy kulcsszavak, mint a színházi koncepció- vagy a pedagógiai szemléletváltás. Hogy mikor minek volt prioritása, erről hitelesen tájékoztat Botházi Mária Átmenetek című könyvterjedelmű elemzése (Komp-Press, Kvár, 2015.). Continue reading “KORUNK – 2018. július – Anyanyelv és irodalom”