ÍZIG-VÉRIG – böllérverseny Korondon

Immár harmadik alkalommal tartottak disznótoros fesztivált Korondon. Megfogant a helyi polgármesteri hivatal által kezdeményezett ötlet, s ma már évente megszervezik, a Korondi Turisztikai Egyesülettel közösen, helyi civilek és vállalkozók részvételével. Hol több, hol kevesebb résztvevő csoporttal, de annál nagyobb lelkesedéssel. Ott voltunk a február 3-án, szombaton zajlott eseményen. Írott és képes beszámolónk ITT olvasható…    Continue reading “ÍZIG-VÉRIG – böllérverseny Korondon”

Kenyér, babér és honvágy

Ha valaki úgy gondolja, hogy könnyű élete volt a korondi születésű Lőrincz Márton birkózónak, a berlini olimpia győztes bajnokának, az nagyon téved. Miután átszökött 1930-ban a román-magyar határon sokáig a fejét sem tudta hova lehajtani a budapesti éjszakában, de a napi betevő falatra is alig jutott a szerény fizetésből. A háború Argentínába sodorja, itt a honvággyal küszködött naponta, nem ünnepelte senki, egy volt a sok ezer bevándorló közül. Continue reading “Kenyér, babér és honvágy”

FRISSÍTVE! – Elhunyt PÁLL ÁGOSTON fazekasmester

Korond egyik jelképe volt. Évtizedeken át azon munkálkodott, hogy az ősöktől rátestált hagyatékot továbbadja. Autentikus és továbbgondolt edényeivel, kisplasztikáival az elmúlt évtizedekben számos kiállításon és vásáron megfordult. Munkásságát a Kárpát-medencében, s azon is túl sokfelé becsülték. Számos elismeréssel jutalmazták, többek között UNESCO- és Magyar Örökség-díjban részesült. Continue reading “FRISSÍTVE! – Elhunyt PÁLL ÁGOSTON fazekasmester”

Lezajlott a XL. Árcsói Fazekasvásár

Jóval a rendszerváltozás előttől, már 1978 óta szerveznek fazekasvásárokat Korond községben, Árcsón, ahol megfelelő körülmények vannak arra, hogy koncerteket, szabadtéri ökumenikus istentiszteletet, kerámiavásárt és minden egyéb programot tartsanak az össznépi és összművészeti két nap folyamán. Continue reading “Lezajlott a XL. Árcsói Fazekasvásár”

Józsa János 75.

Józsa János ősi fazekas családba született, 1942. február 20-án Korondon. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte el, majd tehetséges gyerek lévén Marosvásárhelyen, a Népművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. Tanárai Hunyadi László Sándor és Izsák Márton szobrászok, valamint Bandi Dezső népművelő voltak. Anyagi okok miatt – hiszen félárván nevelkedett –, csak két évig tanulhatott itt, majd Kolozsvárra az IRIS porcelángyárba került, ahol Brül Izsák technológus vezetése alatt megismerkedett a porcelángyártás műhelytitkaival.  Continue reading “Józsa János 75.”

A Magyar Kultúra Napja – Korondon – FRISSÍTVE!

A korondi unitárius templomban is megemlékeztek nemzeti imánk, a Himnusz születésnapjáról, s ez alkalommal emlékkopjafát is avattak. A Firtos Közművelődési Egylet, egy maroknyi értelmiségiekből és lelkes támogatókból álló csoport, Ambrus Lajos elnök vezetésével alkotja a község közművelődési életének lelkét, amely immár hosszú évtizedek óta minden alkalmat megragad, hogy egybegyűjtse a helyieket, a civileket, az egyházi és világi vezetőket, az innen elszármazottakat emlékezetes, értékőrző és értékteremtő együttlétekre. Continue reading “A Magyar Kultúra Napja – Korondon – FRISSÍTVE!”

Emlékkopjafát állítanak Majla Sándornak

A korondi unitárius templom kertjében vasárnap kopjafát avatnak a falu szülötte, a 2015. augusztusában elhunyt Majla Sándor költő, művelődésszervező emlékére – közölte portálunkkal Ambrus Lajos, a Firtos Közművelődési Egylet elnöke. A megemlékezésre január 22-én kerül sor a 11.00 órakor kezdődő istentisztelet keretében, amelynek zárásaként tisztelői, barátai és hozzátartozói, versekkel, vallomásokkal idézik fel a költő emlékét, majd ezt követően a helyi unitárius lelkész-házaspár, Demeter Erika és Lázár Levente megáldják a kopjafát. (A címkép a Csabagyöngye Kulturális Központ archívumából való.)

Élő Székelyföld Munkacsoport

Elismerés a korondi Páll családnak

Magyar Örökség díjjal jutalmazták a fazekascsalád két képviselőjét, Páll Ágostont és leányát, Páll Veronikát. A rangos elismerés átadására Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott ünnepségen került sor. (Címképünkön id. Páll Lajos és felesége, Erzsébet mintákat ellenőriznek – 1965; a családi archívumból való felvétel.) Tovább

Film Máthé Károly taplászmesterről

A korondiak egy kevésbé ismert, ám sajátos foglalatosságát viszi tovább a Máthé-család, a taplóművességet. Egykoron a tűzcsiholáshoz használták a taplót, illetve a népi gyógyászatban. Mintegy kétszáz éve azonban különböző tárgyakat is készítenek belőle. Ehhez a korántsem egyszerű mesterséghez nagy leleményesség és hozzáértés szükségeltetik, míg a különös, mondhatni egyéni formájú bükkfataplóból dísztárgyak válnak. Egész éven át, ciklikusan zajlanak a kapcsolódó munkafázisok, amelyek közt nyilvánvalóan jelen van a termékek kiállítása és értékesítése is. Ide már ügyes marketingfogások sora, megfelelő prezentálás, reklám, népszerűsítés is kell, amelyeket – mivel kiegészítő jövedelmet akart szerezni így a család, illetve később ebből szeretett volna megélni – az egymást követő a nemzedékeken át kiválóan elsajátítottak. Olyannyira, hogy egy közismert pénzintézet vezérigazgatója, miután többször visszatért Korondra és Máthéék ügyfele volt, úgymond visszatérő kliense most is, úgy fogalmazott egy publicisztikájában, hogy Máthé Károly taplászt, mint kiforrott és komplex egyéniséget be kellene mutatni a marketinget és közgazdaságtant hallgató diákoknak, tárgyként kellene tanítani, élő és működő példaként felmutatni, mint a piaci kultúra, az életrevalóság, az udvariasság és egyben a népi hagyományok őrzőjének archetípusát.

taplasz -Mate Karoly

Fábián Kornélia Bálint András-díjas újságíró-szerkesztő-riporter, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont támogatásával készített Egy ütet tapló címmel portréfilmet a mesterről, amely ITT megtekinthető. (A produkció létrejöttében Farkas Antal is közreműködött.) A címkép a szerző felvétele.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Fazakas-Koszta Tibor – Posztmodern

A kelet-közép-európai rendszerváltozások után minden ránkszakadt: demokrácia, konzumidiotizmus, liberalizmus, illiberalizmus, terrorizmus, kitágult, s ugyanakkor be is szűkült a világ. Szóval: úgy is értelmezhető, hogy ez maga a posztmodernizmus, amikor minden együtt van, és ugyanakkor nincsen semmi. Itt tobzódik a tudatunk, az érzékszerveink körül a világ, annak minden értéke és silánysága, s mi már képtelenek vagyunk disztingválni, úgy válogatni, építkezni, hogy az jó és értékes legyen. A posztmodern ezt az eklektikus valamit tálalja. Úgy viselkedik, olyan, hogy ezt a felemás, szedett-vedett állapotunkat tükrözi, hátha a torz kép látványa ráébreszt minket fantáziánk és szelektáló képességünk gyarló mivoltára, hogy aztán képesek legyünk valami másra is. Például a kiszakadásra, az elvonatkoztatásra. Tovább