BETHLENEK ÉS TELEKIEK A KORUNKBAN

A Bethlenek és a Telekiek a középkortól a II. világháború időszakáig Erdély talán legjelentősebb főnemesi családjai – utóbbi família 1697 óta viseli a római szent birodalmi grófi rangot: katonák, politikusok, diplomaták, tudósok, kerültek ki soraikból. Templom-, iskola-, könyvtáralapítások és támogatások fűződtek nevükhöz. Az összeállítás a Bethlen család bethleni ágának és a széki Teleki család jelentősebb személyiségei közül mutat be néhányat.

“BETHLENEK ÉS TELEKIEK A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

PÉNTEK JÁNOS PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE

Közismert alkotó esetében leginkább a nyolcadik X kopogtatásakor készítenek leltárt és visszatekintenek a megtett útra pályatársak, barátok, újságírók is. A tisztelgő köszöntőkben szerepet kapnak az értékteremtő életpályát meghatározó stációk is. Péntek János kolozsvári nyelvész és néprajzkutató akadémikus esetében nem maradhat említés nélkül a történelmi, néprajzi, népművészeti szempontból oly jelentős Kalotaszeg (és azon belül a szülőfalu, Körösfő); a középiskolai tanulmányok által a világra nyíló ablakot jelentő Nagyvárad (1959); egyetemi éveinek és tudományos pályájának Kolozsvára; a ’89-es rendszerváltás hozta szabadság és az azzal csaknem egyszerre érkező „digitális csoda”: a világháló. “PÉNTEK JÁNOS PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE” olvasásának folytatása

PROUST ÉS A REGÉNY POÉTIKÁI

1871-ben, százötven éve született Marcel Proust. Regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában döntő módon alakította azt, amit a regénycselekményről, az emlékezet működéséről, a perspektíváról gondolunk a próza kapcsán.

“PROUST ÉS A REGÉNY POÉTIKÁI” olvasásának folytatása

INTERKULTURALITÁS, IMAGOLÓGIA A KORUNKBAN

A mentális képek kutatása, a másság értelmezéseinek követése egyre aktuálisabb egy olyan társadalomban és interkulturális mediális közegben, ahol a másságok érintésközelbe kerülnek. Az imagológia interdiszciplináris jellegű, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és irodalomtudományi szempontokat egyaránt érvényesítő módszer szerint vizsgálja a kérdéskört.

A folyóirat áprilisi lapszámának írásai művészeti alkotásokban (irodalmi művekben, filmekben) elemzik a megjelenített mentális képeket illetve az interkulturális viszonyrendszert, amelyben ezek létrejönnek, és amelyek fogadtatásukat is befolyásolják.

A Kornk áprilisi számának címoldala

A cikkek olyan témákat érintenek, mint az Iowai Nemzetközi Íróprogram, a kulturális emlékezet rései, a középkor-képzeteink alakulása, Henrik Ibsen és riválisai, Kazuo Ishiguro művészete vagy Radu Jude Arany Medve-díjas filmrendező munkái. Szerzők: Asztalos Veronka Örsike, Balázs Imre József, Bence Erika, Beretvás Gábor, Blénesi Éva, Fehér Imola, Gömöri György, Holicska István, Keszeg Anna, László Szabolcs, Medgyesi Emese, Gellu Naum, Pap József, Pieldner Judit, Pócs Veronika, Rabocskai Zsófia, T. Szabó Levente, Tapodi Zsuzsa, Tárnok Attila, Tompa Andrea, Válas Péter, Várallyay Gyula, Vojna Andrea Zsuzsanna.

A szerkesztőség közlése nyomán

MAGYAR MIGRÁNSOK, EMIGRÁNSOK A KORUNKBAN

A történelmi Magyarország végső etnikai arculatát a török kiűzése utáni évtizedekben nyerte el, amikor jelentős sváb, román és délszláv lakosság érkezett az országba. A későbbiekben hozzájuk csatlakozott a főleg Keletről érkező zsidóság. A 19. században érdemi bevándorlásról nem beszélhetünk. Annál jelentősebb volt a gazdaságilag motivált kivándorlás, amely elsőszámú célpontjává az Egyesült Államok vált. A kivándorlók kisebb része visszatért, többségük azonban örökre az Újvilágban maradt. “MAGYAR MIGRÁNSOK, EMIGRÁNSOK A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

TEMESVÁR/ BÁNSÁG A KORUNKBAN

A romániai városok közül legközelebb Temesvár viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet, az eredetileg 2021-re tervezett, végül 2023-ban sorra kerülő Ragyogjon a fényed – világítsd ki a városod! címet viselő programkoncepcióval. Egy olyan településről és régiójáról van szó, amelyik megkerülhetetlen kulturális örökséggel rendelkezik, szellemi nyitottsága, kulturális sokszínűsége, a közelmúlt romániai politikájában játszott szerepe révén fontos viszonyítási pont európai léptékben is. “TEMESVÁR/ BÁNSÁG A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

KOLOZSVÁR – JÖVŐFORMÁLÓ TUDOMÁNY

A Magyar Tudomány Napja jegyében az idei sivár körülmények dacára is megtartják az Erdélyi Múzeum Egylet (EME) szervezésében a hagyományos interdiszciplináris konferenciát, amely illeszkedve a jelen elvárásaihoz és előírásaihoz, jórészt a virtuális térben, több napon át zajlik 2020. november 20. és 28. között.  “KOLOZSVÁR – JÖVŐFORMÁLÓ TUDOMÁNY” olvasásának folytatása

KIÁLLÍTÁSPOÉTIKÁK A NOVEMBERI KORUNKBAN

A lapszám a kurátori szemlélet fogalmát, a kurátori szerep lehetőségeit járja körbe, annak nemzetközi szakirodalmát, helyi gyakorlatait tolmácsolja az erdélyi kiállításkészítésben, muzeológiában, archiválásban érintettek felé. Az utóbbi évtizedekben a kurátor szerepköre átalakult, a kutatóval vagy a művésszel egyenértékű lett, ezzel együtt a múzeumok is a megőrző, archiváló intézményből a részvételre buzdító, alternatív oktatási formákká nőtték ki magukat. “KIÁLLÍTÁSPOÉTIKÁK A NOVEMBERI KORUNKBAN” olvasásának folytatása

KOLOZSVÁR – KIÁLLÍTÁS AZ EMLÉKHÁZBAN

Az idei, 11. Kolozsvári Magyar Napok keretében Györkös Mányi Albert zenetanár-festőművész hagyatékának egy eddig csak kevesek által ismert szeletét mutatják be, ugyanis a művész fametszetei először kerülnek kiállításra. A tárlat keretében az érdeklődők megtekinthetik a levonatok alapját képező fadúcokat is. “KOLOZSVÁR – KIÁLLÍTÁS AZ EMLÉKHÁZBAN” olvasásának folytatása

MŰVÉSZETFILOZÓFIA A JÚLIUSI KORUNKBAN

A kortárs képzőművészetben a „kézügyességet” (technikai, mesterségbeli tudást) egyre inkább a nagy újító, Marcel Duchamp által emlegetett „agyügyesség” váltja fel. Ennek eredménye azonban nem csupán a konceptuális művészet elburjánzása (túlburjánzása?), hanem paradox módon az is, hogy az újabb művek értelmezése és megértése csaknem a teljes művészettörténeti hagyomány ismeretét, elméleti jártasságot is igényel – és nem csupán hedonisztikusan esztétikai viszonyulást; hiszen az újonnan születő, formabontó művek nagyon is szorosan kötődnek a hagyományhoz a reflexió, a tagadás vagy akár a pastiche gesztusai által. “MŰVÉSZETFILOZÓFIA A JÚLIUSI KORUNKBAN” olvasásának folytatása