KÜLDJÖN EGY FÉNYKÉPET – MESÉLJEN EL EGY TÖRTÉNETET

Száz évvel ezelőtt jött létre a trianoni döntés, zárult le az első világháború, az a romlássorozat, amely szétfeszegette azt az államformát, amelyben Magyarország oly hosszú időn át élt és működött, s gyakorlatilag felszámolta az ezeréves határokat; a terület kétharmada elveszett, a magyar ajkú lakosság egyharmada pedig a határokon kívülre szorult a háborút lezáró szerződések nyomán. Ezt a traumát a nemzet azóta sem heverte ki. Következett aztán a második világháború, a totalitárius rendszer és az újabb demokrácia. amelyben ma élünk. “KÜLDJÖN EGY FÉNYKÉPET – MESÉLJEN EL EGY TÖRTÉNETET” olvasásának folytatása

FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?

Ilyenkor, év végén, év elején átlépünk egy mezsgyén. Vagy legalábbis úgy gondoljuk… Az utóbbi napokban sokat foglalkoztunk a harminc év előtti eseményekkel. Próbáltuk újrarendezni sorainkat. Igyekeztünk „hadrendbe” állítani gondolatainkat. Úgy emlékszem vissza, hogy három évtizeddel ezelőtt úgy ünnepeltünk, mint még soha. Legalábbis mi, ezek a generációk, akik akkor éltünk, és még most is jelen vagyunk ezen a földön. “FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?” olvasásának folytatása

PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.1.)

Idestova harminc évvel ezelőtt érte el a “létezett szocializmust” a vég. Legalábbis azt hitték azokban az órákban a székelyudvarhelyiek, hogy sikerül véget vetni egy sötét “fénykorszaknak” ebben a városban. Mivel a Székelyföld és benne Udvarhelyszék is kettős prés alatt élt, hiszen gazdaságilag és anyanyelvi kultúrájában is ellehetetlenítette az itt lakókat a hatalom, várható volt, hogy – hasonlóan az ország más vidékeihez – utcára viszik a gondokat, s amennyiben nem kerül sor a követelések teljesítésére, akkor a népharag elsodorja a rendszert és annak helyi képviselőit. “PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.1.)” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (10.2.) – Egyenleg a kör bezárásakor – HOMORÓDSZENTMÁRTON

Kétségtelen, hogy a viszonylag terjedelmes és a települések arculatát kutató, felmutató riportsorozatunk homoródszentmártoni epizódjai hasznosak voltak. Egyrészt sikerült ráirányítani a figyelmet az értékekre, sikerült tudatosítanunk a helyiekben – vagy legalábbis emlékeztetnünk arra –, hogy mennyire fontos az esztétikum, az épített környezet, amely épp úgy hozzátartozik az identitásunkhoz, mint az anyanyelv, a vallás, a népszokások, a népdal és a népzene, s amely segít minket abban, hogy valóban otthonunk legyen ez a táj, amelyben élünk. Tizenkét, illetve tizenhárom településről van szó, hiszen Bükkfalvát is teljes értékű entitásként értelmeztük. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (10.2.) – Egyenleg a kör bezárásakor – HOMORÓDSZENTMÁRTON” olvasásának folytatása

SIKLÓDIAK A KARIB-TENGEREN – NE SZEMÉTKEDJ, A JÖVŐD A TÉT! – MARTINIQUE

Siklód egy kis település a Székelyföld szívében, a Sóvidék peremén, kiöregedőben van, de megőrizte jellegzetességét, amely főként a tájba illő, hagyományos építkezésben nyilvánul meg. Sajátos elhelyezkedése, kultúrája, történelme és az ottani emberek szeretete révén kapcsolódott össze immár tizenkét éve a falu sorsa Hollókővel, az UNESCO-világörökség kincsét képező faluval. Siklód és Hollókő sok közös projektben vett már részt, sok közös kulturális eseményt szervezett, de a mostani volt mégis a legkülönlegesebb. “SIKLÓDIAK A KARIB-TENGEREN – NE SZEMÉTKEDJ, A JÖVŐD A TÉT! – MARTINIQUE” olvasásának folytatása

HOMORÓD-MENTE NÉPVISELETBEN – Idén Petek a házigazda

Immár hatodik alkalommal találkoznak a kisrégió falvaiból érkező népviseletbe öltözött csoportok. Amint azt már tavaly, Homoródalmáson megtudhattuk, idén a Kányád községhez tartozó aprócska falu, Székelypetek vállalta a házigazda szerepét. “HOMORÓD-MENTE NÉPVISELETBEN – Idén Petek a házigazda” olvasásának folytatása

ÚZ-VÖLGYE – Bíznunk kell a holnapban

Mintegy ötezren válaszoltak a csíkszentmártoniak hívó szavára és vettek részt az 1944. augusztus 26-i szovjet betörés 75. évfordulóján az Úzvölgyében tartott ökumenikus megemlékezésen. A szentmise szónoka, Böjte Csaba Ferences szerzetes a reményre és a románság bennünket elfogadó rétegéhez való közeledésre hegyezte ki beszédét. Mint mondta: bíznunk kell a holnapban! “ÚZ-VÖLGYE – Bíznunk kell a holnapban” olvasásának folytatása

IMMÁR ÖRÖKRE ITT – Petőfi a székelyek között

Egyszer talán megkerülhet Petőfi sírja, pontosabban felbukkanhatnak a meggyőzően hiteles földi maradványok. Igen, akár Fehéregyházán. Vagy Keresztúron is. Ami azonban köztudott, a költő kortársak által dokumentált délutánját-éjszakáját, az utolsó ismert tizennégy órát, Székelykeresztúron töltötte. Sokan, sokfelé kutattak Petőfi után, azt mondják az irodalomtörténészek, hogy a huszonhat és fél evilági életéből mindössze nyolc olyan napot számlálnak, amikor nem tudjuk, hogy merre járt, s mivel foglalkozott. A székelykeresztúriaknak azonban roppant fontos ez a rövid időszeletke is. Itt még inkább magukénak érzik a költőt. “IMMÁR ÖRÖKRE ITT – Petőfi a székelyek között” olvasásának folytatása

XVII. MÁRTON ÁRON ZARÁNDOKLAT – IMA

Erdélyben fut a busz. Máramarosszigetről jövünk. Nagysomkút környékén járunk. Nemsokára érintjük a Szilágyság keleti csücskét, hogy átjussunk a Mezőségre. Dés az útirány. Nyár van. Búzaföldeken aratnak. Máshol margarétatáblák a hegyek alá felhúzódó kaszálók szélein. „Itt én kevertem színt a virágoknak; s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;…” – jut eszembe Szilágyi Domokos szülőfaluja környékén a verssor. “XVII. MÁRTON ÁRON ZARÁNDOKLAT – IMA” olvasásának folytatása

A LOKÁLIS CIRKUSZTÓL A GLOBÁLISIG

Azt mondja egy szociológus ismerősöm, hogy sokkal jobb lenne a világ, és ígéretesebb a jövő, ha a világ mostani vezetőit és a dúsgazdag embereket, akik emberek sok százmilliós tömegét mozgató gazdasági potenciált birtokolnak, megfosztanánk a szabad és felelős cselekvés lehetőségétől, s munkatáborokba kényszerítenénk őket, ahol igen szerény és szigorúan ellenőrzött körülmények közepette kereshetnék meg a betevőt, és a munka szüneteiben elgondolkodhatnának önnön szűkebb és tágabb világuk dolgain. Akkor talán ígéretesebben alakulna a jövő… “A LOKÁLIS CIRKUSZTÓL A GLOBÁLISIG” olvasásának folytatása