Megrajzolt magyar értékeink 2.

A Székelyudvarhelyen élő alkotónak – pedagógusi munkássága mellett – igen sokoldalú a képzőművészeti tevékenysége. Kisgyermekkora óta rajzolta szűkebb és tágabb élettere épületeit. Néhány évvel ezelőtt rendkívüli teljesítménynek tűnt a Totál lokál című kiállítása, amely grafikákban ábrázolta Székelyudvarhely teljes belvárosát, a madártávlati képet, de külön-külön is minden markáns épületet. Akkor ezt írta róla Veres Péter muzeológus, az Erdélyi Művészet főszerkesztője: “Összhatásukban a kiállított művek mintha a műszaki rajz és a képregény laza összefonódásának eredményei lennének. Csak ritkán árnyékol, satíroz, melynek következtében szinte egyáltalán nincs, vagy csak nyomokban lelhető fel térhatás a munkákon. Kelemen stílusának alapjait – saját bevallása szerint – Henri Toulouse-Lautrec és Heinrich Zille munkásságában lelhetjük meg, melynek segítségével egy sajátos és érdekes képarchitektúrával bíró világot épít fel. Ezen a világon aztán olykor-olykor Otto Dix művészetéből ismert fanyar hangulat is átsuhan.” Continue reading “Megrajzolt magyar értékeink 2.”