SEBESTYÉN PÉTER – JÉZUS PEDAGÓGIÁJA

Felvilágosult társadalmunkban ott tartunk, hogy könnyed rosszakarattal összemossuk a pedagógus és pedofil kifejezést, az oktatás szerepét átveszik a gépek (még az iskoláktól is…), a szülőkre és a „társadalomra” hárítva a nevelés feladatát, holott a társadalomból csak a kosz ragad rájuk, a szülőknek meg nincs idejük „ilyesmivel” foglalkozni. “SEBESTYÉN PÉTER – JÉZUS PEDAGÓGIÁJA” olvasásának folytatása

EURÓPA AKÁR NORMÁLISABB IS LEHETNE

Gyárilag, egyből az lehetett volna. Már a kezdet kezdetén. Én botorul azt hittem a rendszerváltozás hajnalán, 1990 januárjában, hogy Kánaán kapujában vagyunk, és attól a perctől kezdődően minden szép és jó lesz. Nem úgy, hogy hátradőlünk, s csak úgy várakozunk, hanem arra gondoltam, hogy látni fogjuk a fő csapásirányokat, és más teendőnk nem lesz, csak menni. “EURÓPA AKÁR NORMÁLISABB IS LEHETNE” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A GRAFIKONOKTÓL A VALÓS ÉLETIG

Bevallom, soha nem lestem annyit a statisztikákat, mint mostanában. A Covid-19 miatt. Nyilván. Viszonylag megnyugtat, hogy a mi vidékünk kicsit félreesik a kialakult gócpontoktól. Hargita megye egyike a legjobban védetteknek – gondolom –, ahol talán még az a néhány eset is kiiktatható lett volna, ami napvilágra került, ha jobban odafigyelünk. “SIMÓ MÁRTON – A GRAFIKONOKTÓL A VALÓS ÉLETIG” olvasásának folytatása

SURJÁN LÁSZLÓ – FELOLDHATÓ ELLENTÉT? – FRISSÍTVE!

Van egy Facebook-oldal, amelynek ez a címe: România Mea, vagyis: Az én Romániám. Az egyik bejegyzése egy gyönyörű kép. Kinek nem dobban meg a szíve, ha ránéz? Szöveg nem sok van hozzá: – Doar Dumnezeu a putut plămădi un peisaj atât de frumos… Ami annyit tesz: – Csak Isten képes ilyen gyönyörű tájat teremteni… Olyan szép a látvány, olyan találó a megjegyzés, hogy képtelenség véle egyet nem érteni. “SURJÁN LÁSZLÓ – FELOLDHATÓ ELLENTÉT? – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása

MASZKOS MASZKURÁK

Én még mindig nem tudom, hogy ez a hisztérikus maszkdivat mit véd, kit, s mitől. A kórházi helyzeten túl. Azon kívül. Úgy tűnik, egy láthatatlan ellenséget démonizálunk, aki ellen a legjobb fegyver a maszk. Tehetetlenségünk jele. A sofőrök le sem veszik. Ha egyedül vezetnek, akkor sem. Sőt most már a kesztyű és a sál is menő. “MASZKOS MASZKURÁK” olvasásának folytatása

BŰNBAKOK

Hogy kik? Mi. Mindannyian. Nem tudom, hogy mások mit éreznek ilyenkor? Vajon ki a hibás? Annyi biztos, hogy én magam is vétkes vagyok. Egyrészt azért, mert képtelen vagyok megfelelően viszonyulni, és úgy feldolgozni a mostani helyzetet, hogy az jó legyen. Egyéb nincsen bennem, csak kétkedés, hogy nem jó, hogy nem elég mindaz, amit teszek, vállalok, írok. Nem javítok, nem pótolok eleget. “BŰNBAKOK” olvasásának folytatása

GYÓGYÍR

Hallom a médiában és a közösségi oldalakon megszólalók körében, hogy ilyen és ehhez hasonló járványok a továbbiakban is bekövetkezhetnek. Az életmódunk, az erőforrások kizsigerelése, a túlfogyasztási szokásaink elterjedtsége okozza. Így védekezik globálisan a természet. Csak bizonyos keretek közt van helyünk a világban. “GYÓGYÍR” olvasásának folytatása

„LEGYÜNK HUMORUNKNÁL” (?)

Valamikor egy kötetnek volt a címe. Akkor adták ki, itt, Erdélyben, amikor az igazi humornak épp leáldozóban járt az évada (Marosvásárhely, 1982). Nem örökre, nyilván, de az akkori felső vezetők szerint csak ellenőrzött módon szabadott „humoreszketni”, mert a belőle áradó őszinteség kegyetlen tudott lenni. Visszamart. És volt némi félnivalója az elitnek. Úgyhogy ahhoz igazította a humort is. “„LEGYÜNK HUMORUNKNÁL” (?)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – TETŐZ VAGY NEM TETŐZ?

Előbb-utóbb igen. Mármint a járvány… A súlyosabb fele még hátra van. Az a meglátásom. Óvatosabbnak kell lennünk, mint voltunk ezidáig. Ami aggaszt, hogy a becslés szerint a valós fertőzések száma akár tízszerese is lehet a dokumentáltaknak… “SIMÓ MÁRTON – TETŐZ VAGY NEM TETŐZ?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS HÍRKÖZLÉS

Kommunikáció. Ez a nemzetközi műszó igencsak felértékelődött napjainkban. Ízlelgetjük. Próbáljuk kihámozni a jelentését, a lényeget, amely mögötte van. Információáramlásról és közös jelrendszerről esik szó, mihelyt kicsit jobban belegondolunk. Ebben a pillanatban is gyakoroljuk, amikor ezeket a sorokat leírjuk. Azt hiszem, hogy e szűk napokban lételemünk, annak ellenére, hogy bezártságtól szenvedünk. “SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS HÍRKÖZLÉS” olvasásának folytatása