SZÉF PEK KIPAKOLVA!

Egyet sóhajtunk, s azzal annyi. Ez is mehet a levesbe. Európa a maga globális európaiságával lassan, apránként bedarálja a nemzeteket. Pedig milyen büszkén veregette saját vállát némely harcostársunk: nézzétek, ezt is kipipáltuk! Hónapokig ez volt a szlogen, még a vírus alatt is. Most már nyugodtan hozzátehetjük: volna… “SZÉF PEK KIPAKOLVA!” olvasásának folytatása

ENGEDELMES VAGY ENGEDÉKENY?

Nem megy ki a fejemből Kocsis Fülöp, görög katolikus érsek egy kijelentése[1], amely szó szerint megdöbbentett. A Hajdúdorogi Egyházmegye metropolitája egy konferencián hallott megállapítást idézett, mely szerint „valószínűleg mi voltunk az utolsó generáció, akik még engedelmeskedtünk a szüleinknek, és mi vagyunk az első, akik engedelmeskedünk a gyermekeinknek…” “ENGEDELMES VAGY ENGEDÉKENY?” olvasásának folytatása

GONDATLAN ÉS SZÉKELY

Nehogy azt higgyük egy percig sem, hogy mi különbek vagyunk másoknál. Akár a deákné vásznát is emlegethetnénk. Nem vagyunk jobbak annál. A jórészt múltba vesző hagyomány szerint valahol a magyar, de az is lehet, hogy a székely glóbuszon történhetett a régi szólás alapjául szolgáló eset. Hiszen egy eléggé gyakori jelenségről van szó, amely a Hajdú-Biharban levő Hencida és a Kolozs megyei Bonchida közötti térben, de akár ehelyt a szomszédban is, bárhol megeshetett. “GONDATLAN ÉS SZÉKELY” olvasásának folytatása

KARÁCSONYI PERFORMANSZ NÉGY TÉTELBEN

Van Gogh koszos megjelenésű, rosszul öltözött, hálátlan és udvariatlan vendég hírében járta a kocsmákban, akit mindenki bolondnak tartott. Akivel csak tehette, összeveszett, sokaknál kiverte a biztosítékot. De épp ez az egzotikussága mutatott valami állandó, folytonos belső nyugtalanságot, amivel minden belső történését ki akarta festeni. “KARÁCSONYI PERFORMANSZ NÉGY TÉTELBEN” olvasásának folytatása

BOLYGÓFOGYASZTÓK

A pénznek nincs szaga. Sem szava. Sem ízlése. Nem is gondolkodik. Dőreség lenne értékítéletet feltételezni róla. A bálvány, az utánzat, a giccs, a dolog, az áru ilyesmire nem képes. S a pénz sem egyéb. Hiszen nem lélegző, nem élő, tudatos személy. Csak bálvány. Istenített „értékmérő”. Semmi. Nélkülözhetetlen szecska. Látjuk ezt járvány idején. “BOLYGÓFOGYASZTÓK” olvasásának folytatása

AZ ARANYTARTALÉKRÓL

A közbeszédben, a köztudatban azonban gyakran használjuk az aranyat jelzést minősítés gyanánt. Sokszor előfordul, hogy a műveltség, az intelligencia fokmérője. Ha valamire ráakasztunk egy aranyos jelzőt, akkor azzal tudomásul vesszük és népszerűsítjük annak értékét. Aranycsapat. Aranyember. Aranyhaj. Aranyszív. Aranykor. Aranyalkony. Aranypart. “AZ ARANYTARTALÉKRÓL” olvasásának folytatása

NEM LESZ VALÓSÁGGÁ A (RÉM)ÁLOM

Olyan események zajlottak, zajlanak ebben az esztendőben, amilyenekről álmodni sem mertünk. Vírus. Járvány. Szegénység. És ráadásul itt ez a két választás is, amelyről – túl a nagyobb bajokon – burkoltan azért mindvégig szó volt. Mintha minden emiatt történne. “NEM LESZ VALÓSÁGGÁ A (RÉM)ÁLOM” olvasásának folytatása

EGÉSZSÉG? PÉNZ? VAGY ÉLET?

Nem telik el nap, hogy ne olvasnánk-hallanánk olyan híreket, hogy: X. Y. meghalt, mert nem volt elég pénze a beavatkozásra; adakozzunk, mert ezt a műtétet nem fizeti a biztosító; csak kevés van ebből a drága gyógyszerből, nem jut mindenkinek, akinek jutna, nem tudja megfizetni, ezért kell az állami kompenzáció… “EGÉSZSÉG? PÉNZ? VAGY ÉLET?” olvasásának folytatása

LÁJK-KÓR

Egyik kedves fiatal barátom – nyilván egy másik generáció tagja – szervezni akart egy kulturális programot. Köztudott, hogy a szervezés napjainkban korántsem pofonegyszerű. Nem úgy van, mint a járvány előtti „békeidőkben” volt, hogy plakátokat nyomtatunk, és azokat úton-útfélen kifüggesztjük. “LÁJK-KÓR” olvasásának folytatása