EMBERI SZÍNJÁTÉK – Vajon el tudunk-e igazodni a világban?

Nemrég láttam az A 39-es dandár című, 1959-ben készült magyar filmet. Hiába játszottak benne nagy magyar színészek, a bátorság, a gyávaság (párhuzamosan)  és a tájékozatlanság kiábrándított. Adott esetben fogalmunk sincs arról, hogy hol a helyünk… Úgy elmegy a valóság mellett, hogy csak. Tudatosan rendezték ilyenre, mert csöpög belőle az ideológia és a bizonyítvány magyarázása. “EMBERI SZÍNJÁTÉK – Vajon el tudunk-e igazodni a világban?” olvasásának folytatása

A FALUKÉP VÁLTOZÁSAIRÓL

Kevés a becsülete az épített örökségnek – főleg a falvainkban –, úgyhogy egy jó ismerősöm, egy lelkes építész-palánta nagy lelkesedéssel készítette el egy általa jól ismert régi ház felújítási tervét. Lélekben és papíron komfortosította. Arra gondolt, hogy belakja a padlásteret, és szinteltolásokat is alkalmaz, és belső feljáratokkal, lépcsőkkel, többfunkciós terek segítségével korszerű és egyedi lakóhelyet hoz létre, ahová öröm lesz hazatérni. Szép volt a rajz, s a látványterv is. “A FALUKÉP VÁLTOZÁSAIRÓL” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG

Emlékszem arra, hogy kamaszkorom felső határán, úgy tizenöt-tizenhat éves korom táján „jött be” divatba a téglával koptatott farmer és a khakiing együttese. Nem tudom, mások hogyan oldották meg ezen darabok beszerzését, de én addig nyűgöltem odahaza a szüleimnél, míg kiegészítették az agyonkuporgatott zsebpénzemet annyival, hogy hozattam magamnak egy igazi farmert Magyarból. “SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG” olvasásának folytatása

NAGYÁLMOS ILDIKÓ – EMLÉKEZZÜNK!

Úgy tartjuk, hogy addig él az ember, amíg emlékeznek rá. Müller Péter szerint nincs halál. És nincsenek halottaink. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Átköltözött. Akit szeretsz, az van. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valójában szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! “NAGYÁLMOS ILDIKÓ – EMLÉKEZZÜNK!” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – HOLLÓSZÁRNY ÉS HALHATATLANSÁG

November elején érdemes számba vennünk: miért élünk? Komolyan vesszük-e a halált, vagy bagatellizáljuk, netán fásultan lehúznánk vele a rolót? Hiszünk-e a Megváltóban, aki elhozta nekünk az örök boldogságot? Aki átvezet minket a halál küszöbén, feltámaszt, és örök élettel ajándékoz meg. Készülünk-e a halálra? De nem öngyilkos módon, hanem úgy élni, hogy a halál ne legyen méltatlan befejezése elrontott életünknek… “SEBESTYÉN PÉTER – HOLLÓSZÁRNY ÉS HALHATATLANSÁG” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – NAGYON BETEGEK VAGYUNK

Baj-e, vagy sem, fogalmam sincs, sajnos el kell járni néha a gyógyszertárakba, és be kell szerezni ezt-azt. Korábban főleg másokért mentem, kiváltani a nagymamák, nagybácsik receptjeit, vagy megvenni valami gyógyszert, vagy gyógyszernek nem minősülő, de patikában árusított szert. Mondjuk, hogy vitamintablettákat, étvágy- vagy agyserkentőket. “SIMÓ MÁRTON – NAGYON BETEGEK VAGYUNK” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – HOL KEZDŐDIK AZ ÖNFELADÁS?

Az öneladás?… Az önkiárusítás?… Annak idején egy kedves rokonom azért költözött Brassóból Marosvásárhelyre, mert nem bírta a nyelvi környezet gyors változását. Mesélte, hogy amikor legényként a Cenk alatti városba került – kevés román és még szerényebb német tudás birtokában – kiválóan eligazodott csak a magyar nyelvet használva. “SIMÓ MÁRTON – HOL KEZDŐDIK AZ ÖNFELADÁS?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – KIS FÖLDI POKLOK

A rendszerváltás környékén egy ideig aggasztott, hogy az emberek elkezdtek szabadon jönni-menni. Akinek eszébe sem jutott korábban utazni vagy távozni az országból, az is mind útlevelet váltott és ment egy kicsit nézelődni Nyugaton, vagy csak itt, e helyt, a „Köztes-Európában”. “SIMÓ MÁRTON – KIS FÖLDI POKLOK” olvasásának folytatása

ÁRU ÉS VÁSÁRLÓI ERKÖLCS

Évek óta mondják az ismerőseim, hogy a városhoz közeli földeken nem érdemes semmit sem termelni, mert, ha nem a medvék, s a vaddisznók vagy az őzek, hanem elsősorban olykor a felebarátaink is dézsmálják. Nem rontják le a kerítéseket, nem túrnak össze a felismerhetetlenségig mindent, ahol eljárnak, hanem mindössze annyit tesznek, hogy értékesítési céllal módszeresen betakarítják a termést. “ÁRU ÉS VÁSÁRLÓI ERKÖLCS” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Változva fejlődünk?

Vannak életünkben változások, melyek magától értetődő folyamatok. Emberi létünk velejárói. Az idő, az életkor előrehaladásával változik testünk, alakunk, testsúlyunk, ízlésünk, észlelésünk, de változnak szokásaink, igényeink, érdeklődésünk, talán nyelvünk, értékrendünk-világképünk hangsúlyai, változnak ragaszkodásaink, megváltozik a dolgok jelentősége  – egyszóval személyiségünk. “SEBESTYÉN PÉTER – Változva fejlődünk?” olvasásának folytatása