SEBESTYÉN PÉTER – FÉNYFECNI

Cetliket rakosgatok íróasztalomon. Felgyűltek. Lassan már kerülgetnem kell. Nem marad hely se az egérnek, se a billentyűzetnek. Gondoltam ritkítani kezdem, de egyenként. Ugyanis mindegyikre feljegyeztem valamit. Egy-egy gondolatmorzsát, ami a virtuális média asztaláról, vagy olvasmányaimból lehullt. Annak idején megtanultam: még jó lesz valamire, ne dobd el, tedd félre. Legtöbbjét ceruzával írtam, mert a ceruza tartósabb, és bio. Egy ceruzával mintegy 50 kilométert lehet írni, szemben a golyóstollal, ami „csak” alig négy kilométerre elég… “SEBESTYÉN PÉTER – FÉNYFECNI” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal

Annyi van belőle, hogy rengeteg. Mármint bajból. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy megmarad-e a világunk, ez a civilizáció, amely pár évezred alatt vágta tönkre a Földet annak minden erőforrásával és jövőjével együtt. Oda jutottunk, hogy képtelenek vagyunk visszatekinteni a múltba, s esetleg okulni a hibákból. Nem. Képtelenek vagyunk a helyes cselekvésre. Annyira korlátoltak mindahányan, hogy eszünkbe sem jut a jövő, amelyet elvenni, rombolni nincsen, s nem is lehetne jogunk. “SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK

Házszentelési élményeimnek se szeri se száma. Elég, ha csak olyanokra szorítkozom, mint a „fogadjuk, csak nem magát”, „bezzeg a szomszédnál több, mint negyedórát töltött”, „pongyolában vagyok, túl korán jöttek” -, de akad olyan is, hogy „nincsenek itthon, Madagaszkáron vannak”, és… az Alpokbeli sízésről, no meg az élményfürdők telítettségéről már nem is ejtenék szót. Azok ugyanis rég le voltak foglalva. “SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100

December második felében a sajtó figyelmét jórészt a harminc évvel ezelőtti események kötötték le. Minden magára valamit adó orgánum igyekezett emlékezni és emlékeztetni. Kétségtelen, hogy azokban a három évtizeddel ezelőtti napokban, 1989/1990 fordulóján még boldogok és felszabadultak voltunk. Szabadnapokat, hosszú hétvégéket osztott az átmeneti vezetés, az üzleteket igyekeztek feltölteni, érkeztek a segélyszállítmányok, a televízióban rendes műsorokat sugároztak, és benne – az állami médiumban, ahonnan korábban még a jóízű román nyelvet is száműzték, tulajdonképpen csak az ideológiai minimalista sallang szlengje járta – több nyelven köszöntötték a nézőt. “SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100” olvasásának folytatása

GYŰRKŐZZÜNK NEKI!

Az év kezdetén mindig születnek fogadalmak, elhatározások. Amikor kicseréljük íróasztalunkon a naptárt, akaratlanul is felötlik bennünk a folytatás és az újrakezdés gondolata. Számvetés is készül. Sokan egyenleget vonnak. Ha tárgyiasult, pénzben, eszközben, azaz térben is kifejezhető eredmények vannak, akkor viszonylag könnyen megy, hiszen ott vannak a megtermeltek a kamrában, a pincében, a polcokon, a bankszámlán, vagy éppenséggel jól körvonalazott építmények, gépek, munkaeszközök formájában. “GYŰRKŐZZÜNK NEKI!” olvasásának folytatása

FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?

Ilyenkor, év végén, év elején átlépünk egy mezsgyén. Vagy legalábbis úgy gondoljuk… Az utóbbi napokban sokat foglalkoztunk a harminc év előtti eseményekkel. Próbáltuk újrarendezni sorainkat. Igyekeztünk „hadrendbe” állítani gondolatainkat. Úgy emlékszem vissza, hogy három évtizeddel ezelőtt úgy ünnepeltünk, mint még soha. Legalábbis mi, ezek a generációk, akik akkor éltünk, és még most is jelen vagyunk ezen a földön. “FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?

Bevallom, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban foglalkoztat karácsony környékén az időjárás. Megszoktam korábban, hogy ez az ünnep hóval jár. Ha nem öltözik fehérbe a táj, akkor úgy tűnik számomra, hogy nem igazi. Nem éltem Kaliforniában, Dél-Amerikában, meg Ausztráliában sem. Fogalmam sincs, hogy a „fonák” évszakú vidékeken milyen lehet „a csengős szán” érkezése, miközben teraszokon üldögélnek az emberek, vagy épp valamilyen tenger vagy „óceánum” partján áztatják magukat, de látom a világhálón, olvasom, hogy van bizonyos kultúrája a bermuda-gatyás Mikulásnak, s annak a fajta csendes éjnek is, amely a Dél Keresztje alatt zajlik. “SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?” olvasásának folytatása

KARÁCSONYI LEVÉL – Betlehemben megszületett. És benned?

„Gyakran halljuk, hogy tragikus nép vagyunk, szerencsétlen ország, gyarlók és bűnösök. A negatívumok sorozatával kesergünk, ostorozzuk magunkat és valósággal kétkedőén nézünk arra, aki némi reményt igyekszik jövőnk egén megcsillogtatni. Igenis, a való helyzettel kell szembenézni, de tudnunk kell azt is, hogy alacsonyrendűségi érzésekkel felemelkednünk nem lehet. Ifjúságunkat nem bocsáthatjuk ilyen lelkiséggel a jövő útjára, és ezért keresnünk kell a pozitívumot, az alkotó gondolatokat és az életkedvet keltő, energiát és munkakedvet fokozó lehetőségeket, mert igen rossz orvos az, aki a komplikációk és elmúlás rémképével kívánja betegét gyógyítani.” “KARÁCSONYI LEVÉL – Betlehemben megszületett. És benned?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés

Nagyon élénken emlékszem arra a decemberi napra, amikor vonaton jöttem hazafelé a Regátból 1989. december 23-án. Én a létezett szocializmus végét koncsentrán értem meg. Sokan tudják, hogy ez mit jelentett. Sokan nem. Munkaszolgálat volt a javából – bizony –, olyan feladatokat végeztettek el a hadra fogható férfiakkal akkortájt, amit másképp, jószántából senki civil nem szívesen vállalt. Még jó pénzért sem. “SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – A Gyermek érdeke

Olvasom a sajtóban, hogy végre megkönnyítenék a hazai örökbefogadást (1), hogy az eldobott gyermek szeretetteljes környezetbe kerüljön. Minél előbb. Ha már az „édes” szülők eltaszították. Nos, valóban szép gesztus. Méltó és illő. Böjte Csaba vagy Pál atya regényeket írhatna, micsoda kálvária szülőhelyettes szülőként biztosítani a „gyermek jogait”. “SEBESTYÉN PÉTER – A Gyermek érdeke” olvasásának folytatása