MŰKÖNNY

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit, de te nem akartad. Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat… Bizony mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”(Mt, 23, 37; Lk 13,35)

“MŰKÖNNY” olvasásának folytatása

A NYELV EMLÉKE

Gyakran esik szó arról, hogy melyek a veszélyeztetett mesterségek. Nem a pár évtizede eltűnt foglalatosságokról beszélünk, az olyanokról, mint a kerekes, takács, tímár, csizmadia, hanem azokról, amelyek pillanatnyilag vannak végveszélyben. Magunk is tanúi lehettünk annak, hogy a szemünk előtt tűnt tova a klasszikus értelemben vett nyomdászat egyik alapfoglalatossága, a szedés, amikor szedőmesterek kézi módszerrel végezték az ólomból kiöntött betűk összeválogatását.

Korábban olyan is volt, hogy telefonközpont-kezelő. Nem találni kondást, azaz kanászt, a gyengébbek kedvéért: disznópásztort. Nem hihető az sem, hogy a gombkötővel, esetleg a szappanfőzővel túl gyakran találkozhatnánk. Pillanatnyilag egy igen komoly tudást igénylő és valaha megbecsült szakma, az órásmesterség van eltűnőben. Néhány hete hunyt el a székely anyavárosban az utolsó. Olyan mesterember volt, aki tanulta ezt a szakmát és ismerte a mechanikus szerkezetek titkait. Magában hordozta azt a sok évszázados tapasztalatot, amelyet az órakészítés során halmoztak fel világszerte. Nyilvánvaló, hogy végigszenvedte a változásokat, amelyek a pár utóbbi évtizedben következtek be, de nem engedte, hogy kivesszen belőle a tudás csínja-bínja, puszta kihívásból, hobbiból is megjavított egy-egy ingaórát, vagy klasszikus karórát, amelyről tulajdonosa azt sem tudta, hogy időnként fel kell húzni. Mert sokan egyszerű elemcserélőkké egyszerűsödtek, akik még bírták. Aztán nem bírták. Viszont, amikor szó esett az okos-óráról a beszélgetéseink során, azt mondta, hogy nem, azt már nem, ott véget ért a tudománya. Ott érzi, hogy már nem kell a mesterember. Mert már nem arról a hagyományos eszközről van szó. Átlényegül, beépül egy-egy szakma lényege valamibe, és egyszerű funkcióvá lesz.

A technikai fejlődés, az életmód megváltozása hozza magával. Szokták mondani. A korszerűsödés azonban olyan tartalmakkal bír, amelyek az egyszer használatos eszközök felé irányítanak. És gépek dolgoznak. Végzik helyettünk, illetve a letűnt mesterek helyett is ellátják a feladatokat. Olyannyira, hogy jódolgunkban mi csak egyszerű felhasználók vagyunk, akik természetesnek tartjuk a működést. Hogy aztán mitől való, s mire jó a gyorsított fejlesztés, azt nehéz megmondani. Hogy mire való az ésszerűtlenül sebes változás, azt csak az üzleti szemlélet, a haszon motiválja. Megfigyelhető, hogy még a koronavírus-járvány is gyorsított egyet ezeken a folyamatokon. Kedvezett e folyamatnak. Megtörténhet, hogy át kell fogalmazni lassan azt, hogy mi rejlik a tanító, a pap, a riporter képzete mögött. Ezek is csak egyszerű példák. Lehetne akár százat sorolni most itt, az eltűnés határvidékén járkálva. Mert egyre inkább nem az, ami, s aki volt korábban. Senki sem az. Ezek csak példák. Az elmúlás kapuján távozók közt még sok más hagyományos foglalatosság örökre veszni látszik.

Vajon ma ki tanít? És mire? Hogyan? Ki ír? És mit? Kinek? Ki tud? És mit? – Az interakciót emlegetik igen erősen az oktatás folyamatában. Nem olyan formában, hogy a nebulók jelentkeznek, nyújtják az ujjukat, és esnek ki a padból, s aztán elmondják, hanem teljesen másképp, virtuálisan. És egyre inkább arra tendál a dolog, hogy a diák mondja meg azt, ami kell, s ami nem. Hogy mi a helyes. Mert jobban tudja. Hiszen a virtualitás virtuóza. Meg az olvasó. Aki soha nem írt. Meg a hívő. Aki nem hisz. És különben is minek memorizálni, amikor minden ott van. Ott. Valóban. A pillanat töredéke alatt elérhető. Milyen országokkal vagyunk határosak? Melyik Európa leghosszabb folyója? Mi a munka? Mi a demokrácia? Hát a zsarnokság? Mi a tízparancsolat? Mennyi az annyi? – Pont annyi, mert ott a neten. A felgyorsult kommunikációban aztán meg sem nyikkanunk. Írunk esetleg. Ezt. Azt. Digilektusban. Ilyeneket: OK, SZVSZ, +TUD, MEG6Ó. Időmegtakarítás végett történik minden.

Ma már mindenki menő. Ha kicsit is nyitott a feje, akkor meg angolul kommunikál. Minek vacakolni a nemzeti nyelvekkel, hiszen tulajdonképpen egyek, egyformák, egyenlők, egyívásúak, egyneműek, egyszerűek vagyunk mindahányan. Ez a trendi még egymás közt is. Ez már digilect a javából. És az angol sem kell. Csak nyomokban az is… Kérdezz tőlem bármit/ Ask Me Anything: AMA. Gyakran ismételt kérdések/ Frequently Asked Question: FAQ. A szülők néznek/ Parents Are Watching: PAW… Ez a módszer kiterjedhet az élet és a nyelv minden színterére. Ily módon a nyelv egyszerű emlékké válhat lassan, mert arra is dögök leszünk, hogy olvassunk, mondatokat írjunk, hogy kinyissuk a szánkat. Mert elvileg ott a neten. Valóban. Jaj, Istenem/ Oh My God: OMG…

Simó Márton

KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON

Vonatkoztassunk el a dolgoktól. Nehogy az legyen belőle, hogy sérteném bárkinek is az emberi méltóságát. Ez a beszámoló egy tanulmány mentén fogalmazódik. Nemrég került a kezembe egy kiváló dolgozat, amely tudományos igényű ugyan, de nem mentes az irodalmi értékektől sem, hiszen érzékletesen írja le a kutatás tárgyát képező társadalmi csoport életterét, azt a miliőt, amelyben élnek. Olyanforma, mintha a videó-technika segítségével operálna, nem rögzít, hanem írás által ábrázol. Snittek ezek. Nagyon jó ez a valóságból visszavetített forgatókönyv, mert hitelesebb, hiszen már megtörtént, létezett eseményekről regél, illetve valóságos tárgyakat mutat. “KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON” olvasásának folytatása

FILMSZERŰEN ÁBRÁZOLNI

Mostanában gyakran megfordul a fejemben, hogy valahogy másképp kellene írni. Nem jó az a fajta módszer, amelyet megszoktam. Mert közben változtak az igények. Mintha. Az emberek sietnek. Vagy tudja a fene, hogy mit tesznek. Az az érzésem, hogy az egymással összekapcsolt rendszerek mentén működő világban éppen a valóság az, amely menet közben valahová eltűnik, helyette pedig létrejön egy olyan művi valami, izé, amelyet készülékeink, a rendszer erőltet ránk. “FILMSZERŰEN ÁBRÁZOLNI” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – HALÁLTÁNC

A sátán vezényel. Az emberiség húzza. MOSTANSÁG leginkább a járvány kottájából, amit szintén ő komponált. A mi hozzájárulásunkkal. De azt is folyton átírja. Hangulatjelekkel, hullámzásokkal, a ritmus diktálásával. Minél rohamosabb tempóban. Minél több disszonanciával. Minél több hangszerrel és annál is több, fals hanggal. Igyekszik minél több groteszk, fülsiketítő és ördögi szólamot megszólaltatni. Legyen belőle félelmetes, lelket-szellemet szétszedő, őrült hangzsivaj. Minden harmóniára utaló jelet kivenni, amennyire csak lehet. “SEBESTYÉN PÉTER – HALÁLTÁNC” olvasásának folytatása

SERIFFJELVÉNY

Kedden a helyi hírekben két helyen is olvashattak arról a székelyudvarhelyiek, hogy a szerdára összehívott városi tanácsülés egyik javasolt napirendi pontja a helyi választott személyeknek (polgármester, alpolgármester, helyi önkormányzati képviselők) adható igazolvánnyal és jelvénnyel kapcsolatos. Egyik újságíró meg is jegyezte erről: „gyakorlati haszna nem sok, azt kézbesítés után tulajdonképpen eltehetik a fiókba, vagy megőrizhetik emlékbe”. Akkor mégis mire jó? “SERIFFJELVÉNY” olvasásának folytatása

A SZABADSÁG ALKONYA?

Egyik marxistánk azért teszi le a tollat, mert csalódott az álmaiban. (1.) Szavai szerint nem valósult meg sem a marxizmus, sem a kommunizmus. Vagyis itt a világvége. Ő kiszáll. A másik neo-marxistánk (2.) viszont intenzív felháborodással tüzel minden ellen, ami keresztény, magyar és erdélyi, (sőt szerinte ilyen legkisebb közös többszörös nincs is), mert veszélyben érzi a melegek, a nők, és mindenféle „kisebbségek” szabadságát. S mindezért a papokat és tanárokat teszi felelőssé, akik szavai szerint nem engedik a szexuális felvilágosítást. “A SZABADSÁG ALKONYA?” olvasásának folytatása

ÖRDÖGTŐL VALÓ?

A világhálós kereső mintegy félmillió „ötletet” dob ki mindarra, ami ‘nem ördögtől való’. Például: az átlagemberek és szakmai megnyilatkozások egyaránt jó dolognak tüntetik fel a karantént, a marketinget, a szóbeli nyelvvizsgát, a kávét, a csempefestést, a leveskockát, a nacionalizmust, az online játékokat, a virtuális „negyedik” ipari forradalmat, a hitelből vásárlást, és azt is, hogy a bírák egyszersmind közgazdászok is legyenek… “ÖRDÖGTŐL VALÓ?” olvasásának folytatása

ÜZLETI TITOK

Friss hír – a Kossuth Rádió Reggeli Krónikájában hallottam 2021. január 27- én – , hogy az EB ülésén a minap az Európai Gyógyszerügynökség igazgatója bejelentette, hogy a harmadik nagy oltásanyag-készítő cég is jelezte, nem fogy annyit leszállítani a AstraZeneca-vakcinából az unió országaiba, mint amennyit azelőtt megegyeztek. És Svédország sem fizet addig, amíg ki nem derül valójában 5 vagy 6 adag oltás van-e a Pfizer-Biontech ampullájában.

“ÜZLETI TITOK” olvasásának folytatása

INKVIZÍCIÓ VAGY IDEOLÓGIAGYÁR? – FRISSÍTVE!

Azt mondják, hogy az Európai Bizottság (EB) az Európai Unió (EU) döntés-előkészítő, végrehajtó, ellenőrző és képviseleti szerve. Nem választás útján jelölik ki a 27 tagot – minden tagállamból egyet-egyet –, hanem az illető országok delegálják, de ahhoz, hogy elfoglalhassák a kijelölt hivatalt, szükség van az Európai Parlament jóváhagyására. Az Európai Parlamenttel (EP) és az Európai Unió Tanácsával (ET) együtt – amely a tagországok mindenkori miniszterelnökeiből tevődik össze – az EB alkotja azt a hármas pillért, amelyen áll az EU. “INKVIZÍCIÓ VAGY IDEOLÓGIAGYÁR? – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása