JÖJJÖN SZENTATYA, VÁRJUK!

Az összetartó magyar szokása szerint, a vallásszabadság jegyében, a vérmes nemzetféltés és román-utálat ködébe burkolózva, attól elvakítva, hogy néhány embernek semmi sem jó, így az sem, ha a római pápa Erdélybe látogat, és az sem, ha épp a csíksomlyói kegyhelyet keresi fel… Continue reading “JÖJJÖN SZENTATYA, VÁRJUK!”

MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?

Ebben a fene nagy decentralizációban, az örökös átszervezésben vagy mi a fenében ahogyan teszik-veszik mostanság a különböző állami szerveket és hivatalokat, megjelenik a behavazott székelyföldi tájban a magyarul nem beszélő revizor, s mintha nemzetközileg körözött bűnelkövetőt, potenciális ellenséget látna a kisvállalkozóban, felszólítja, hogy amíg ő a boltban tartózkodik és az ellenőrzés aktusa zajlik, ne beszélgessen magyarul a személyzettel. Continue reading “MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?”

DIPLOMA

Tavasszal fog érettségizni a leányzó, akivel mostanság találkoztam. Tavaly még tudta, hogy mi szeretne lenni, s ha kérdeztem, mindjárt teljes magabiztossággal vágta rá, hogy: magyar-angol. Nem meccs, hanem egyetemi magyar és angol szak. Kizárólag a kolozsvári bölcsészkaron – hangoztatta –, mert az az igazi. Continue reading “DIPLOMA”

„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ”

Immár húsz esztendeje – 1999. január 1. óta – használják az Európai Unióban fizetőeszközeként az eurót. Euró-zóna – mondják, ha azt a tizenkilenc államot emlegetik a huszonnyolcból, ahol a közös fizetőeszközt bevezették. Olyan bent lenni az eurót használók táborában, mint valami elit kasztban. Pár törpeállam is bent van, nem azért. mert erős, hanem egyszerűen azért, mert korábban is rákényszerült arra, hogy a szomszédja pénznemét használja. Continue reading “„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ””

KOPJAFÁK HELYETT BÖLCSŐKET!

Újév reggelén egy küldeményt kaptam Csaba testvértől. Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely gondozásában megjelent Jövőnk a gyermek című tanulmánykötet kivonatát olvashattam elsőként ebben az esztendőben. Alapos, nemzetféltő lelkülettel megírt munka, amelynek szerzői hisznek nemzetünk újjászületésének a lehetőségében. Javaslataik ugyan csak egy 9-10 millió lelkes Magyarország megőrzésre korlátozódnak, de jóhiszeműen remélem, hogy a felsorakoztatott statisztikai adatsorok mögött ott él bennük a közös Kárpát-haza gondolata is. Continue reading “KOPJAFÁK HELYETT BÖLCSŐKET!”

ATYAFISÁG, NEMZET, ANYANYELV – Tamási Áront idézve

Ilyenkor év végén az ember összegez, igyekszik mérleget készíteni. A számvetés idején azonban nemcsak a pozitívum mutatkozik, nem csak az idő hozadéka jelentkezik a sorban, hanem minden, amit hordalékként magával vitt a sodrás, s azt összetörve, felőrölve egy másik helyszínen találnánk meg, ahol egyszer beépülhet egy másfajta szerveződés szövetébe. Talán… Continue reading “ATYAFISÁG, NEMZET, ANYANYELV – Tamási Áront idézve”

VALAMI BŰZLIK A HARGITA ALATT

Szállóigévé vált Shakespeare-mondatot használtunk a címhez. Pontosabban szállóigét vetettünk alá némi kényszernek, hogy a helyhez alkalmazzuk. Az egyik mellékszereplő, Marcellus mondja a szomorújátékban, valahogy így: „Rohadt az államgépben valami”. Az eredetiben – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a sokszor toldozott és foltozott életműben – ez áll: „Something is rotten in the state of Danemark”. Arany János is így fordította… A máig népszerű és patinás szövegéből hiányzik azonban a szállóigés változat: „Valami bűzlik Dániában”. Continue reading “VALAMI BŰZLIK A HARGITA ALATT”

GENDER A NYAKAMBA

Minduntalan mondja nekem egy egyébként jól látható „férfias sajátosságokkal” és „másodlagos” nemi jelleggel is felszerelt felebarátom, hogy fogadjam őt el. Mind erőlködik, hogy értsem meg. Ne zárkózzam el. Mert azt mondja, hogy ő más. Mert úgy nevelődött, és tudatosan választotta azt. Mit?  Continue reading “GENDER A NYAKAMBA”

MILYEN AZ ASZTALUNK? KIK ÜLJÜK KÖRBE?

Fehér asztalnál ülünk. Többen. Állítólag jó barátok vagyunk. Akár azok is lehetnénk páran, hiszen évek, évtizedek óta ismerjük egymást. Mivel hosszabb ideje annak, hogy nem találkoztunk, mindenkiben megmutatkozik némi érdeklődés a másik iránt. Régi történetek hangzanak el, anekdoták, talán diákkori esetek, amikor Kolozsváron voltunk, amikor Pesten jártunk, amikor Bécsben… Continue reading “MILYEN AZ ASZTALUNK? KIK ÜLJÜK KÖRBE?”

IGYUNK PÁLINKÁT – Kis mértékben gyógyszer…

Nemrégiben, épp Gabriella-napon – december 12. – volt a konyak, pontosabban a cognac, azaz a szőlőbor lepárlásával készülő brandy leghíresebb fajtájának világnapja. Ezen ital a nevét a franciaországi Cognac község borvidékéről kapta. Természetesen mi e napon a pálinkát ünnepeltük, mely ugyanúgy védett márkanév, mint francia testvéréé. Continue reading “IGYUNK PÁLINKÁT – Kis mértékben gyógyszer…”