SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.

Kié a jövő? Azt mondják, azt fröcsögik, azt harsogják, azt írják, azt tolják a képünkbe, ha kell, ha nem az interneten, köztéren nem, mert az tiltott – kicsiny, de harsány csoportok –, hogy az övék. Pedig ott a kapocán mindenkinek az orrában, hogy ne hordjuk fenn erősen a fejünket, s ne ágáljunk azzal, hogy különbek, jobbak, erősebbek, ellenállóbbak lennénk a többinél. Mert nem vagyunk azok. Bárhogy, bármit érezhetnek, mások sem. De ők sem. “SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.” olvasásának folytatása

A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”

Olykor kétségbeesetten javítgatok az utolsó pillanatban egy-egy hírt, amellyel különböző rendezvényekre csalogatnám embertársaimat. A minap arról egyezkedtünk, hogy tartunk egy könyvbemutatót zárt ajtók mögött. Aztán lemondtunk róla. A meghatározhatatlan jövőbe, valamikorra halasztottuk. “A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – NINCS KERTELNIVALÓNK

Tulajdonképpen soha nem is lehetne. Ám annyira megszoktuk a köntört és a falat, hogy nagyon. A mellébeszélés és elhallgatás egyaránt veszélyes ez idő tájt. Értesülhettünk arról, hogy követhetetlen az országban a fertőzések útvonala. Százezrek érkeztek vissza valahonnan, olyanok köztük, akiket évek óta nem látott a mioritikus és a hargitás haza. “SIMÓ MÁRTON – NINCS KERTELNIVALÓNK” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – KÜSZÖB? HOLNAP?

Fogalmam sincs, hogy mit érhetek, mi történhet velem a következő napokban, képtelen vagyok, és fölösleges a tervezés, nincsen semmi értelme. Ami viszont biztos, igyekszem fegyelmezett maradni. Csendben és visszafogottan végzem a dolgomat. Mekkora öröm, hogy van család, hogy van otthon, s vannak erőtartalékok élelemből, jóból és szeretetből. “SIMÓ MÁRTON – KÜSZÖB? HOLNAP?” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – UGYANABBÓL A TÁLBÓL

Úgy tűnik, idén a Kereszthordozó Úr Jézusnak már „közönsége” sem lesz. Egyedül kell vívnia haláltusáját. Mert a vírus-járvány is jó allűr, hogy ki ne mozduljunk, hogy hozzá egy tapodtat se közeledjünk. Nehogy elkapjuk. “SEBESTYÉN PÉTER – UGYANABBÓL A TÁLBÓL” olvasásának folytatása

MILYEN KÖREI LEHETNEK MÉG ENNEK A POKOLNAK?

A földinek, a miénknek, nyilván. Úgy tűnik, hogy napról-napra új bugyrok nyílnak meg. Egyszerűen azért, mert természetesnek vettük, s vesszük talán még ma is, hogy az erőforrások és a lehetőségek végtelenek, arra valók, hogy nyakló nélküli igényeinket szolgálják. Úgy rászoktattak a fogyasztói társadalom „áldásaira”, mintha valóban az lenne az üdvös, hogy minél többet pusztítsunk. “MILYEN KÖREI LEHETNEK MÉG ENNEK A POKOLNAK?” olvasásának folytatása

A FEGYELEMRŐL

Nem jutottunk vissza még arra a szintre, ahol a nyolcvanas években kínlódtunk hosszú évekig, de jól érzékeljük azokat a figyelmeztetéseket, amelyek arra intenek, hogy egyre jobban illene figyelnünk az apró jelekre. Mert fogy a kényelem és a jólét. “A FEGYELEMRŐL” olvasásának folytatása

ALATTOMOSAN LOPAKODÓ

A vírus. Nyilván. Igyekszünk betartani a szabályokat. És közben érzékeljük, hogy napról-napra, óráról-órára, percről-percre kevesebbek vagyunk. A tehetetlenség viszi ugyan még valamelyest előbbre az életünket, van némi gazdasági jelzés, kultúra, hit, remény is imitt-amott, de lassan elhalkul minden. Szünetre hangolnak és bezárnak a legeslegutolsó bástyák. “ALATTOMOSAN LOPAKODÓ” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A NYOMOR VÁMSZEDŐI

Korábban is voltak, vannak, s – ha élünk – máskor is lesznek olyan emberek, akik kihasználják a mások szükségét, ha olyan szorult helyzetben vannak. Most a fogyasztók iránti kereskedői rosszindulatról van szó. Természetes, hogy a profithoz ugyanúgy ragaszkodik a forgalmazó, mint eddig, és megjelennek egyik napról a másikra dupla áron bizonyos termékek. A primőr zöldségek, a liszt, a cukor, az olaj, a kukoricaliszt ára jelentősen felfutott. Mert így a beszállítók. Meg úgy. “SIMÓ MÁRTON – A NYOMOR VÁMSZEDŐI” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – DIGITÁLIS VÍRUS

Megkönnyebbültek az anyaországi tanárok, a „pedagógus társadalom,” hogy be jó ez a távoktatás. Hallom a rádióból, ahogy sorra nyilatkoznak: hurrá! Milyen más, és ugye, van megoldás mindenre! És, hát ez nem „frontális”, mint az iskolában, hanem a gyerek nyugodtan választhat laptopot, táblagépet vagy asztali számítógépet és megoldhatja a feladatokat. Kikeresheti guglin, csoportosulhat a fészbuk-osztályhoz. Lám, nemcsak lógatja a lábát, hanem tanulhat is. “SEBESTYÉN PÉTER – DIGITÁLIS VÍRUS” olvasásának folytatása