„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Tudor Duică villamosmérnök, publicista, civil aktivista így vall őseiről a Hargita Népe számára készült interjúban: „Családfakutatásaim során – görögkeleti és görögkatolikus nyomon haladva – egész 1733-ig tudtam az időben visszahaladni az ortodox schematizmusban. Nestor nevű szépapám jegyzői hivatalt viselt Magyarigenben, a lánya pedig Medrea ük-üknagyapámhoz ment férjhez, aki celnai illetőségű volt. Feltörekvő emberek voltak ők is Erdély korábbi társadalmában. Többen szolgáltak a felmenőim közül a hadseregben. Büszke vagyok arra, hogy a családom tagjai mindig hűségesek voltak a hazájukhoz, Erdélyhez, függetlenül attól, hogy az éppen milyen közigazgatáshoz tartozott. Ez pedig nem más, mint az érettség, a helyzet- és a szerepfelismerés jele. Amivel én is teljes lelkemből, teljes erővel próbálkozom manapság, s mindez nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy felnövekedhessek az előttem járó ősök szintjére.” “„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK” olvasásának folytatása

„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Mirela Cara családi okokból kifolyólag került Sepsiszentgyörgyre, újságíróként vállalt munkát. Bár férjével együtt kiválóan beilleszkedett, mégsem készül huzamos ideig itt maradni. Nem a háromszékiekkel, nem a székelyekkel és nem Székelyfölddel van baja, hanem az országgal. Külföldön szeretné folytatni. “„Nem a székelyek üldöznek el, hanem maga a hazám” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK” olvasásának folytatása

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral” olvasásának folytatása

„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)

Emil Aluaş (1952), a világ számos országában megfordult karmester, a Maros megyei Nagysármáson látta meg a napvilágot, a Mezőség közepén. „Egyébként Tőkés Lászlóval egyazon évben születtem, akivel több mint ötven éve ismerjük egymást. Nagysármáson egy jelentős lélekszámú, református és adventista hitű, kiváló mesteremberekből álló és nagyon szorgalmas magyar közösség él” – írta bevezetésként a jelenleg Budapesten dolgozó Aluaş, a Pro West Alapítvány alapító elnöke. az Erdély-Bánát Liga aktivistája. Nem tudtunk személyesen találkozni, az interjú elektronikus levelezés útján készült. “„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)” olvasásának folytatása

„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)

Septimiu Borbil (1963) Kolozsváron élő állatorvos a Corbii Albi–Fehér Hollók nevű portál egyik kitartó publicistája, sokak által ismert aktivista, aki a történelmi tisztánlátásért, a régiók becsületéért szólal meg és az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakításának a híve. Sorozatunk következő beszélgetésében Borbil úrral közelítjük Erdély utóbbi száz évét, a román fennhatóság alatt eltöltött időt és latolgatjuk a további esélyeket. “„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Sabin Gherman (2.)

“Amikor a központosított vezetés átalakításáról írtam, én gazdasági és közigazgatási reformokra gondoltam. Ugyanígy nem akarták érteni, s Bukarestben most sem fogják fel, hogy nem onnan kell törvényeket hozni a kisebbségek érdekében sem, hiszen valójában maguk a kisebbségek látják, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, melyek a hiányosságok, milyen prioritások kellenének a saját lakóhelyükön. És amikor kisebbségekről beszélek, legszívesebben zárójelbe tenném, elhagynám ezt a szót, mert Erdélyben ma is, mint mindig, nemzeti közösségek vannak. Én egy magyarnak, vagy egy szásznak nem tudom azt mondani, hogy „kisebbség”, mert az tartom, hogy ezzel a megjelöléssel sok mindent elhazudok abból a munkából, abból a folyamatból, amellyel ők hozzájárultak e tájak formálásához. Ezer éve együtt vagyunk, és tisztességtelen, ha statisztikákkal írjuk felül egyik vagy másik konkrét tényt” – többek között ezt olvassuk a Sabin Ghermannal készült interjúban, amelynek teljes szövege a Hargita Népe internetes változatában ITT olvasható.

Sabin Gherman portréja a Fecebookról való.


Az interjúsorozat, illetve minden ide, A ROMÁNIAI MAGYAROK SZÁZ ÉVE című programhoz kapcsolódó írás – recenzió, dokumentumközlés, beszámoló – a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatásával valósult meg a 2018. február 1. és november 30. közötti időszakban.

communitas_vizszintes

Simó Márton

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Popa Ioan Eneida (1.)

Én úgy érzem, hogy a központosított állam, mint amilyen Románia is, túlzottan szereti ünnepeltetni magát. Minisztériumi, tanfelügyelőségi elvárások vannak, lesznek, amelyeket teljesíteni kell. Mindezt jórészt románul kérik. Ebben mi nem vehetünk részt, hiszen a tanítványainknak nyelvi gondjaik vannak, de érzelmeik, a hátterük sem olyan. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztunk az első világbárúval, annak csatáiról és helyszíneiről emlékeztünk meg több alkalommal. Diákjaim tantárgyversenyen vettek részt, sőt első díjat is nyertek a Kápolnási Zsolt történelem szakos tanár által szervezett középiskolák között versenyen, a TUDÁSZ nevű vetélkedőről van szó… Én szeretem eljuttatni a tanítványaimat arra a szintre, hogy vonjanak le tanulságokat. Elég kritikusan viszonyulok a történelmi eseményekhez, és ecsetelem az akkori magyar kormányok hibáit, de elmondom gyakran azt is, hogy Trianonban, a leginkább kedvezményezett Románia mellett, még a később barátságosan viselkedő Olaszország, és a történelmi távlatokban is mindig közelálló és szövetséges Lengyelország ugyancsak kapott magyar területeket. Nyilvánvaló, hogy Románia akkor elérte a célját, beértek a háború előtt és alatt folytatott tárgyalásaik eredményei. A központosított román államnak ez a száz év nagyot és sokat jelent. Egyelőre nincsen konkrétum a tervezett ünnepség-sorozat terén, de még csak az esztendő legelején vagyunk…

Az interjú teljes szövege a Hargita Népe internetes felületén olvasható ITT.

Popa Ioan Eneida portréját Farkas Antal készítette.


Az interjúsorozat, illetve minden ide, A ROMÁNIAI MAGYAROK SZÁZ ÉVE című programhoz kapcsolódó írás – recenzió, dokumentumközlés, beszámoló – a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatásával valósult meg a 2018. február 1. és november 30. közötti időszakban.

communitas_vizszintes

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

AZ Ő HARCA A MI HARCUNK LETT

Wass Albert Endre nevű fiával Floridában beszélgetett Szíki Károly színművész, író, újságíró, közösségszervező. Közismert tény, hogy Wass Albert Floridában telepedett le 1952-ben, ahol évtizedeken át egyetemi oktatóként dolgozott, folytatva írói, szerkesztői tevékenységét. A nyugati magyar diaszpórában mindvégig emblematikus egyéniségnek számított, ám idehaza, Erdélyben és Magyarországon csak a rendszerváltozás után fedezték fel ismét, de ekkor immár jelentős kultusza alakult ki, könyvei több millió példányban fogytak és fogynak ma is. A románok továbbra is háborús bűnösnek tekintik, holott ártatlansága bebizonyosodott. “AZ Ő HARCA A MI HARCUNK LETT” olvasásának folytatása

SZÉKELYKERESZTÚR ÉS MÚZEUMA

A kisváros életében igen fontos a néhai Molnár István (1910-1997) tanár, néprajzkutató és muzeológus által, több évtizedes kitartó munkával létrehozott intézmény. Az alapítója nevét viselő múzeum ma megkerülhetetlen érték Székelykeresztúron. És a Petőfi-kultusz is, amelyet megtépáztak ugyan az utóbbi idők kutatásai és az azok körüli spekulációk, de itt töretlenül eleven az emléke. Keresztúr múltjától valóban elidegeníthetetlen a nagy költő, hiszen itt töltötte az utolsó dokumentált éjszakát a fehéregyházi ütközet előtt. “SZÉKELYKERESZTÚR ÉS MÚZEUMA” olvasásának folytatása

BERECZ EDGÁR – A Közel-Kelet és Európa helyzetéről

Gasztronómus, ezerarcú modell, tolmács, utazó, író – mindez egy személyben. Közel-Kelet kultúráját nem értetlen csodálóként nézi, hanem belülről ismeri. Hogyha nem mozdulhat ki három hónap után székelyudvarhelyi törzshelyéről, már úrrá lesz rajta a nyugtalanság. Folyton új arcokkal, új helyszínekkel, új nyelvekkel kíván ismerkedni. Földön, vízen, levegőben haladva szívja magába az élményeket. “BERECZ EDGÁR – A Közel-Kelet és Európa helyzetéről” olvasásának folytatása