„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)

Emil Aluaş (1952), a világ számos országában megfordult karmester, a Maros megyei Nagysármáson látta meg a napvilágot, a Mezőség közepén. „Egyébként Tőkés Lászlóval egyazon évben születtem, akivel több mint ötven éve ismerjük egymást. Nagysármáson egy jelentős lélekszámú, református és adventista hitű, kiváló mesteremberekből álló és nagyon szorgalmas magyar közösség él” – írta bevezetésként a jelenleg Budapesten dolgozó Aluaş, a Pro West Alapítvány alapító elnöke. az Erdély-Bánát Liga aktivistája. Nem tudtunk személyesen találkozni, az interjú elektronikus levelezés útján készült. Continue reading “„Újfajta szövetségre van szükségünk ezen az áldott földön” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (8.)”

„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)

Septimiu Borbil (1963) Kolozsváron élő állatorvos a Corbii Albi–Fehér Hollók nevű portál egyik kitartó publicistája, sokak által ismert aktivista, aki a történelmi tisztánlátásért, a régiók becsületéért szólal meg és az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakításának a híve. Sorozatunk következő beszélgetésében Borbil úrral közelítjük Erdély utóbbi száz évét, a román fennhatóság alatt eltöltött időt és latolgatjuk a további esélyeket. Continue reading “„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Sabin Gherman (2.)

“Amikor a központosított vezetés átalakításáról írtam, én gazdasági és közigazgatási reformokra gondoltam. Ugyanígy nem akarták érteni, s Bukarestben most sem fogják fel, hogy nem onnan kell törvényeket hozni a kisebbségek érdekében sem, hiszen valójában maguk a kisebbségek látják, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, melyek a hiányosságok, milyen prioritások kellenének a saját lakóhelyükön. És amikor kisebbségekről beszélek, legszívesebben zárójelbe tenném, elhagynám ezt a szót, mert Erdélyben ma is, mint mindig, nemzeti közösségek vannak. Én egy magyarnak, vagy egy szásznak nem tudom azt mondani, hogy „kisebbség”, mert az tartom, hogy ezzel a megjelöléssel sok mindent elhazudok abból a munkából, abból a folyamatból, amellyel ők hozzájárultak e tájak formálásához. Ezer éve együtt vagyunk, és tisztességtelen, ha statisztikákkal írjuk felül egyik vagy másik konkrét tényt” – többek között ezt olvassuk a Sabin Ghermannal készült interjúban, amelynek teljes szövege a Hargita Népe internetes változatában ITT olvasható.

Sabin Gherman portréja a Fecebookról való.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Popa Ioan Eneida (1.)

Én úgy érzem, hogy a központosított állam, mint amilyen Románia is, túlzottan szereti ünnepeltetni magát. Minisztériumi, tanfelügyelőségi elvárások vannak, lesznek, amelyeket teljesíteni kell. Mindezt jórészt románul kérik. Ebben mi nem vehetünk részt, hiszen a tanítványainknak nyelvi gondjaik vannak, de érzelmeik, a hátterük sem olyan. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztunk az első világbárúval, annak csatáiról és helyszíneiről emlékeztünk meg több alkalommal. Diákjaim tantárgyversenyen vettek részt, sőt első díjat is nyertek a Kápolnási Zsolt történelem szakos tanár által szervezett középiskolák között versenyen, a TUDÁSZ nevű vetélkedőről van szó… Én szeretem eljuttatni a tanítványaimat arra a szintre, hogy vonjanak le tanulságokat. Elég kritikusan viszonyulok a történelmi eseményekhez, és ecsetelem az akkori magyar kormányok hibáit, de elmondom gyakran azt is, hogy Trianonban, a leginkább kedvezményezett Románia mellett, még a később barátságosan viselkedő Olaszország, és a történelmi távlatokban is mindig közelálló és szövetséges Lengyelország ugyancsak kapott magyar területeket. Nyilvánvaló, hogy Románia akkor elérte a célját, beértek a háború előtt és alatt folytatott tárgyalásaik eredményei. A központosított román államnak ez a száz év nagyot és sokat jelent. Egyelőre nincsen konkrétum a tervezett ünnepség-sorozat terén, de még csak az esztendő legelején vagyunk…

Az interjú teljes szövege a Hargita Népe internetes felületén olvasható ITT.

Popa Ioan Eneida portréját Farkas Antal készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

AZ Ő HARCA A MI HARCUNK LETT

Wass Albert Endre nevű fiával Floridában beszélgetett Szíki Károly színművész, író, újságíró, közösségszervező. Közismert tény, hogy Wass Albert Floridában telepedett le 1952-ben, ahol évtizedeken át egyetemi oktatóként dolgozott, folytatva írói, szerkesztői tevékenységét. A nyugati magyar diaszpórában mindvégig emblematikus egyéniségnek számított, ám idehaza, Erdélyben és Magyarországon csak a rendszerváltozás után fedezték fel ismét, de ekkor immár jelentős kultusza alakult ki, könyvei több millió példányban fogytak és fogynak ma is. A románok továbbra is háborús bűnösnek tekintik, holott ártatlansága bebizonyosodott. Continue reading “AZ Ő HARCA A MI HARCUNK LETT”

Székelykeresztúr és múzeuma

A kisváros életében igen fontos a néhai Molnár István (1910-1997) tanár, néprajzkutató és muzeológus által, több évtizedes kitartó munkával létrehozott intézmény. Az alapítója nevét viselő múzeum ma megkerülhetetlen érték Székelykeresztúron. És a Petőfi-kultusz is, amelyet megtépáztak ugyan az utóbbi idők kutatásai és az azok körüli spekulációk, de itt töretlenül eleven az emléke. Keresztúr múltjától valóban elidegeníthetetlen a nagy költő, hiszen itt töltötte az utolsó dokumentált éjszakát a fehéregyházi ütközet előtt. Continue reading “Székelykeresztúr és múzeuma”

BERECZ EDGÁR – A Közel-Kelet és Európa helyzetéről

Gasztronómus, ezerarcú modell, tolmács, utazó, író – mindez egy személyben. Közel-Kelet kultúráját nem értetlen csodálóként nézi, hanem belülről ismeri. Hogyha nem mozdulhat ki három hónap után székelyudvarhelyi törzshelyéről, már úrrá lesz rajta a nyugtalanság. Folyton új arcokkal, új helyszínekkel, új nyelvekkel kíván ismerkedni. Földön, vízen, levegőben haladva szívja magába az élményeket. Continue reading “BERECZ EDGÁR – A Közel-Kelet és Európa helyzetéről”

EZER ÉV ERDÉLYBEN – 100 (vagy 95) év Romániában

„Romániának nincsenek közös nagy eredményei, ezeket kell pótolni magyarellenességgel” – mondja Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke közellenség, amióta kimondta: a magyarok nem ünneplik 1918. december 1-jét. A politikus a határon túli magyarokat megtámadó Gyurcsány Ferencnek is üzen. A Heti Válasz számára Ablonczy Bálint készített interjút a politikussal. Az interjú eredeti címe: Ezer év Erdélyben, száz év Romániában, amelyen kicsit változtattunk, mert nem egészen indokolt a többség számára sem a nagy ünneplés, szó sincs itt és most, vagy 2018-ban semmiféle kerek számról.  Continue reading “EZER ÉV ERDÉLYBEN – 100 (vagy 95) év Romániában”

„A mi lelkünk a báb lelke is”

Soós Emőke a Napsugár Bábszínház bábszínésze Békéscsabán, énekes és mesemondó. Valamikor többek közt lelkésznek is készült, azonban már jó ideje bábjátékosként bábokat kelt életre, a saját lelkét hozzájuk adva, komoly szakmai tudással a háta mögött. Mint mondja, egy színházban igazi csapatmunka kell ahhoz, hogy olyan előadás szülessen, amire a gyermeki lélek rá tud hangolódni. Continue reading “„A mi lelkünk a báb lelke is””

Foglalkozása: LOVAG

Ha megnézi az ember a ma gyakorolt mesterségek és foglalkozások közt, hogy létezik-e ez a szakma, akkor a hivatalos lajstrom alapján mindjárt kiderül, hogy a LOVAGság ma már nem élő mesterség. Sashalmi-Fekete Tamás azonban életmódjával és személyes példájával alaposan rácáfolt erre. Néhány éve Székelyudvarhelyen él, az Arany Griff Rend alapítója és frontembere. Continue reading “Foglalkozása: LOVAG”