ZÁRÓ SZÁM – INTERJÚ NYERGES ATTILÁVAL

Nagyszámú közönséget vonzó fellépéseiken kultúránk és hagyományaink megóvását tudatosítják. Családról, hazaszeretetről, ősök tiszteletéről, a XX. század magyar traumáiról, konzervatív értékekről énekelnek. Az ­Ismerős Arcok az elmúlt húsz év egyik legtöbbet koncertező zenekara. Népszerű daluk, a Nélküled sokak számára második himnusszá vált. “ZÁRÓ SZÁM – INTERJÚ NYERGES ATTILÁVAL” olvasásának folytatása

SÓVIDÉK TELEVÍZIÓ – VENDÉGSÉGBEN FARKAS ANTAL MŰHELYÉBEN – BESZÉLŐ (2.)

A Szovátán működő közösségi televíziónak van egy igen népszerű Beszélő című műsora, amelyben a szerkesztő-műsorvezető, Molnos Ferenc számos részletre kiterjedő, valóságos életút-interjú szerű beszélgetések segítségével vázolja fel egy-egy itt élő, vagy a Sóvidékhez (is) kötődő személyiség pályaívét, munkásságának foglalatát. “SÓVIDÉK TELEVÍZIÓ – VENDÉGSÉGBEN FARKAS ANTAL MŰHELYÉBEN – BESZÉLŐ (2.)” olvasásának folytatása

LŐRINCZ JÓZSEF – Fiatalon, hetvenkedő múzsás lendülettel – PÁRHUZAMOS ÉS KONCENTRIKUS PÁLYÁKON

Interjúalanyunk Székelydályán született 1947-ben. Marosvásárhelyen (1971) és Bukarestben (1980) végzett felsőfokú tanulmányokat. Negyvenéves tanári pályafutásának fele Székelyderzsen és Kányádban telt, majd a második húsz esztendőt a Tamási Áron Gimnáziumban szolgálta végig, Székelyudvarhelyen. Érdemes pedagógus, népművelő, néprajzi gyűjtő, nyelvjáráskutató, pedagógiai szakíró és költő. “LŐRINCZ JÓZSEF – Fiatalon, hetvenkedő múzsás lendülettel – PÁRHUZAMOS ÉS KONCENTRIKUS PÁLYÁKON” olvasásának folytatása

DÁVID GYULA – Elmaradt az erkölcsi megtisztulás

Nemrég töltötte be 90. életévét, de nála jóval fiatalabbakat megszégyenítő frissességgel és lendülettel végzi a dolgát. És dolga mindig akad – bevallása szerint ez a titka. Mielőtt Kolozsvár és Erdély irodalmi-kulturális életének egyik legismertebb figurájává vált volna, irodalomtörténészként, szerkesztőként, műfordítóként, kiadóként (neve összeforrt a Kriterionnal és a Polisszal), hét évet húzott le a román kommunista diktatúra börtöneiben és munkatáboraiban, az 1956 utáni megtorlások következtében. De ez nem törte meg: olyan derűvel és lelki nyugalommal mesél életéről, amit csak nagyon keveseknél tapasztalni. “DÁVID GYULA – Elmaradt az erkölcsi megtisztulás” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A visszatérő és az életet átjáró témákról

A Mi, székelyek és román barátaink című könyv bemutatóját november 28-án, szerdán este 7 órától tartják a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében, majd ezt követően a kellőképpen ráhangolódó résztvevők 8 órától megtekinthetik a Kiáltó szó című táncszínházi előadást, amelyet az Udvarhely Néptáncműhely a rendkívüli alkalom hangsúlyozására, aláfestésére külön kérésre fog játszani. “SIMÓ MÁRTON – A visszatérő és az életet átjáró témákról” olvasásának folytatása

Mi, székelyek és román barátaink (19.) – Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít

Hogyha visszatekintek a múltba és családi gyökereimet vizsgálom – kezdte a beszélgetést Smaranda Enache ismert polgárjogi aktivista –, akkor el kell mondanom, hogy tipikusan erdélyi családból származom. Apai ágon régi erdélyi román, görögkatolikus, vidéki felmenőim vannak. Az apai nagyapám Moldva déli részéről, a Prut-mentéről jött Erdélybe, őt Nagyváradra küldték a tanítóképzőbe az egyesülés után. Egy görögkatolikus pap leányát, későbbi nagyanyámat vette feleségül, aki Aurel Suciu ügyvéd, politikus rokona volt, egyike a Memorandum-per vádlottjainak (1892). “Mi, székelyek és román barátaink (19.) – Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van

Mihai Seman görögkeleti lelkész idestova bő másfél évtizede szolgál Spanyolországban, történetesen a Baleár-szigetek legnagyobbikán, Ibizán. Kinti tartózkodása során rengeteg élményben, tapasztalatban volt része. És ami mindennél fontosabb, egy percre sem feledkezett meg az erdélyi gyökerekről. “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (15.) – Nem igazán ünnepi időszakot élünk

Lavinia Bălulescu kiváló publicista és szerkesztő. A hétköznapokban. Amikor teheti, amikor valóban szabad és felszabadult pillanatokat él át, azonban verset és prózát egyaránt ír. Azt tervezi, hogy a továbbiakban is ír verset, de szeretné kipróbálni magát – tartósan – a rövidprózai műfajokban. Személyesen nem találkoztunk. “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (15.) – Nem igazán ünnepi időszakot élünk” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben

Amikor az Andrea Ghiţă nevet látjuk egy nyomtatásban megjelent kiadványban vagy valamely televíziós produkció vége-főcímében, akkor fel sem tűnik, hogy milyen különleges családi sors rejlik mögötte. Arra kértem, hogy mutatkozzék be pár szóban, valljon Születési helyéről, iskoláiról is. Interjúalanyunk magyar zsidó családból származik, Kolozsváron született, ott él és dolgozik ma is. “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (14.) – Itthon Erdélyben, Kolozsváron, a magyar és a román nyelvben” olvasásának folytatása

„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK

Tudor Duică villamosmérnök, publicista, civil aktivista így vall őseiről a Hargita Népe számára készült interjúban: „Családfakutatásaim során – görögkeleti és görögkatolikus nyomon haladva – egész 1733-ig tudtam az időben visszahaladni az ortodox schematizmusban. Nestor nevű szépapám jegyzői hivatalt viselt Magyarigenben, a lánya pedig Medrea ük-üknagyapámhoz ment férjhez, aki celnai illetőségű volt. Feltörekvő emberek voltak ők is Erdély korábbi társadalmában. Többen szolgáltak a felmenőim közül a hadseregben. Büszke vagyok arra, hogy a családom tagjai mindig hűségesek voltak a hazájukhoz, Erdélyhez, függetlenül attól, hogy az éppen milyen közigazgatáshoz tartozott. Ez pedig nem más, mint az érettség, a helyzet- és a szerepfelismerés jele. Amivel én is teljes lelkemből, teljes erővel próbálkozom manapság, s mindez nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy felnövekedhessek az előttem járó ősök szintjére.” “„A transzilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet” – MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK” olvasásának folytatása