BÁNJA-E A SZÉKELY? (14.3.) – ZETELAKA – ZETEVÁRALJA ÉS A „FILIÁK” – TURISTAVIDÉK A HARGITA ALATT

Riportunk előző részében arról írtunk, hogy nagyközségben járunk. Hogy a községközpontban, Zetelakán és a beosztott településeken mintegy 6023 lakos él. Akkor többnyire az „anyafalu” népi építészetével és annak változásával, legújabb kori alakulásával foglalkoztunk. Aztán sikerült településkép-védelmi táblákat is felszerelni, ami egy igen sikeres próbálkozás volt, kilenc hónap alatt forrt ki. Bárcsak meghozná az eredményt, s egy idő múltán majd olyan pozitív előjelű eredményekről számolhatnánk be, amelynek mi voltunk a motorja… “BÁNJA-E A SZÉKELY? (14.3.) – ZETELAKA – ZETEVÁRALJA ÉS A „FILIÁK” – TURISTAVIDÉK A HARGITA ALATT” olvasásának folytatása

Szerelmünk – a Hargita (1.)

Még január legelején közöltük Balázs Árpád kollégánk Hargitához kapcsolódó írását. Jól jött a múltba való visszanézés. Jóleső érzés volt visszamenni pár évtizedet az időben, s felidézni egykor volt teleket, a régi Hargitát és Csoma Pista bácsi alakját. Azonnal látszott, hogy érdemes utánanézni „Hargitás” élményeinknek és emlékeinknek. Hadd lássuk, mire vagyunk képesek közösen, hiszen meg kell hosszabbítani, ki kell tágítani térben és időben az egyéni horizontokat, hogy közvetíthessük a látványt az utánunk következőknek. (A felvétel Sepsy Árpád gyűjteményéből való.Tovább

A Hargita szerelmese

Csoma Pista bácsiról, azaz: néhai Csoma Istvánról (1908-1999) már életében legendák keringtek. Hosszú évtizedeket töltött a Madarasi Hargitán. Nemcsak a menedékház gondnoka volt, hanem egyazon személyben túravezető, pedagógus, krónikás, kiváló beszélgetőtárs és vendéglátó. Akik a hegyre, pontosabban: A HEGYRE kívánkoztak a világ és a Kárpát-medence különböző tájairól, kötelező módon találkoztak véle. Sokak emlékezetében úgy él, úgy maradt fenn, mint a Hargita Őre, aki elválaszthatatlan a székelyek eme szent helyétől.

sizokkel_a_80_as_evekben
Sízők a Hargitán – valamikor a ’70-es években készült felvétel

Ez ma már szó szerint igaz: hiszen ott, odafent lelt nyugalomra, földi maradványai is a Madarasin pihennek, s lélekben – minden bizonnyal – ma is azokon a kedves tájakon jár, vigyázkodik és szemlélődik, amelyek számára a Mindenséget jelentették. Mi, az utána következők azonban, mintha méltatlanok lennénk az Örök Hargitához – lopjuk, zsaroljuk, szipolyozzuk, folyton szennyezzük –, s ma már Csoma Pista bácsi emléke is gyengül bennünk. Szép hideg tél van, hó is hullott bőven, ilyenkor a figyelem a Hegy és a téli sportok felé fordul, s ha már Balázs Árpád kollégánk jóvoltából felvillantak bizonyos emléktöredékek, akkor most igyekszünk minden információt egybegyűjteni és közkinccsé tenni e különös emberről, kinek élete évtizedekre egybeforrt ezzel a hellyel. Legendába illő egyéniség volt Csoma Pista bácsi, valóban, de a dolgunk az, hogy emlékét ne lengje be a legendai homály. Próbáljunk emlékezni rá, s a mostani télből tekintsünk vissza a régi, nagy telekre. ÍRÁSUNK FOLYAMATOSAN FRISSÜL!

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

JÚJÚMADÁR ÉS REKKENCS

Előbb-utóbb a jújúmadárról is készül valamiféle rajz, még akkor is, ha soha nem látta senki. Ami a rekkencset illeti, már létezik valamiféle szellemalak, amelyet pólókon láthatunk. Mindenesetre: jobb tőlük tartósan félni, mint megijedni! A miheztartás végett álljon itt két rövid történet e “legandai állatokról”. “JÚJÚMADÁR ÉS REKKENCS” olvasásának folytatása