RENDES-E A FELTÁMADÁS?

Valamikor ezerkilencszáztizenhétben Kovács Ismeretlen Lajos úgy esett el az Úz-völgyében – fejlövés által egy ködös hajnalon, talán egy kósza puskagolyó oltotta ki az életét –, hogy nem látta senki, sem közeli bajtárs, sem az őrvezető, sem a hadnagy úr. Egy hajnali őrjárat találta vérbe fagyva. Kovács Ismeretlen Lajost név és születési meg halálozási dátum megjelölése nélkül temették el valakik. Continue reading “RENDES-E A FELTÁMADÁS?”

SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ

Erdélyről szokták, szoktuk mondani, hogy akár egy újabb Svájc is lehetne. Ez a feltételezés nem új keletű. Már a fejedelemség korában is létezett olyan elképzelés, amely a két vagy több sas karma között próbált itt viszonylagos nyugalmat, békét és jólétet teremteni, illetve azt fenntartani. A történelmi időkben többször olyan vezetői voltak ennek az országnak, hogy – ha nem is megnyugtatóan és „örök időkre” – megpróbálkoztak azért e nemes feladattal. Continue reading “SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ”

VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY

Az utóbbi években rendszeresen javítják nálunk a faluban az utcahálózatot. Úgy érzem, igaza van a költőnek, Ferencz Imrének, amikor mondja az Impér, a régi út című versben: „falu között fut fut az aszfalt / alatta van a régi út / és minden amit / felfalt a múlt”. És látom, hogy milyen furcsa szokást gyakorolnak helyi véreim… Azt hiszem, hogy másutt is valami hasonlónak lehetünk a tanúi, ha jobban körülnézünk. Ha egy kicsit kinézünk a fejünkből. Van ennél rosszabb is. Continue reading “VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY”

SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?

Miután leszokott az ember az ágybavizelésről, anyanyelvet és illemet tanult, tízparancsolatot, etikát, írást, olvasást, számítógép-, és okos meg buta-telefonhasználatot, s mást is, amelyek nem úri huncutságok, hanem meghatározó vektorai az életvitelnek –, úgy próbál megélni, nehogy kárt okozzon másoknak. Ez így rendben van. Helyénvaló. Continue reading “SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?”

KALÁKA

Mondja az ismerősöm, hogy azt a feladatot kapta az unokája osztálya, hogy rövid fogalmazásban írják le, mit jelent számukra a kaláka. Ha már ennyire nyitott volt, akkor én is rákérdeztem, hogy vajon a Kaláka együttesre gondolt a tanci, esetleg az önkéntes alapon szerveződő közösségi munkára, amelyet oly nagy előszeretettel gyakoroltak anno, s amelyet itt-ott ma is szorgalmaznak időnként. Continue reading “KALÁKA”

A MI KIS CSALÁDUNK

Én nem tudom, hogy másoknál milyenek a legszűkebb rokoni környezetben a kapcsolatok, de nálunk esetlegesek. Amikor még éltek a nagyszülők – az apai, illetve az anyai oldalon –, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben. Olyan nyár nem volt, hogy a kaszálás beálltakor ne sereglettünk volna össze mi, unokák. Ez általában július közepe táján, a nagyvakáció idején történt… Continue reading “A MI KIS CSALÁDUNK”

NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST

Jelképeink. Egy ideje azt valljuk, hogy ezek alkotják a székelység szimbólumait a zászlónkon. És odabent a lelkekben. Írjuk le itt, még egyszer, nehogy valakik betiltsák. A mai székely zászló Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles hadi lobogója alapján égszínkék mezőben arany csíkkal készül, a székely ősi szimbólumokkal, felül a Nap aranyszínű stilizált változatával, és lent az ezüst Holddal díszítve. A nyolcágú Nap-csillag a jelenlegi nyolc székely szék – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Bardóc-Miklósvárszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék – egységének a jelképe, a telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának a szimbóluma. Continue reading “NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST”

PASSAT

Nem érdemes megvenni. Ha mégis, akkor el kell adni, de úgy, hogy az új vevő vállalja az átíratást. Talán marad rajta egy-két százas. Aztán egy másik. Az is Passat. Piros rendszáma van. Megéri. Kicsivel kétszázezer fölött. Négyezer. Euró. Nyilván. Itt még a mennyei üdvösséget is abban számolják…. Continue reading “PASSAT”

FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?

Meg vagyok róla győződve, hogy fáj. Nagyon, sajnos, hiszen törődni, foglalkozni kell vele. Ma arra tendál a világ, olyan a szemlélet, hogy vonjuk ki magunkat a termelés menetéből. Nem kell nekünk érintkeznünk a rögvalósággal, hiszen minden megvásárolható a piacon. Jön. Beszállítja a logisztika. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kibontsuk a csomagolásából, és elfogyasszuk. Nem lényeges, hogy mi van benne, nem a mi dolgunk elemezni vagy utánajárni, mert valakik valahol nagyon jól tudják, hogy mi kell. Continue reading “FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?”

KORSZAKHATÁR

Már működik a mesterséges intelligencia. A kommunikációs hálózatok testesítik meg a virtuális térben. Magunk hoztuk létre, s uralkodik rajtunk. Az élet valóságos mozijában… Sok túlképzett ismerősöm van, aki ennek ellenére hagy csapot-papot, bölcsészettudományt, reáliákat, géptant, ősök sírját, kacagányt, rollert, miegymást, és fapadoson elrepül valahová a fogyasztói társadalom csimborasszójára, nyilvánvaló kánaánba, hogy ilyen futárszolgálatoknál vagy azok logisztikai központjaiban jusson munkához és kiemelt bérezéshez. Látni-hallani sikertörténetekről. És sikerek nullájáról. Continue reading “KORSZAKHATÁR”