CHARTA XXI – ABOSFALVA – KiMitTud (2.)

Neve románul Abuș, németül Abtsdorf, falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Mikefalva községhez tartozik. Neve az Árpád-korban Beznik volt, a település ekkor beznik nevű udvari kutyapecérek lakhelye volt. Nevét 1357-ben Obusfolua Beznik néven említették először a korabeli oklevelek. 1361-ben Obusfaolua, 1433-ban Abusfalwa, 1456-ban Abosfalwa néven írták. “CHARTA XXI – ABOSFALVA – KiMitTud (2.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – ABARA – AHOL A VÍZ AZ ÚR – KiMitTud (1.)

Benne vagyunk, máris megkezdődött a Trianont követő századik esztendő. A Magyar Országgyűlés törvénybe foglalta, hogy e gyászos évfordulóra a nemzeti összetartozás jegyében emlékezünk. Közösen. Együtt. Határtalanul. Szerkesztőségünk is csatlakozni kíván, és oly módon, hogy valóban erősödjék bennünk a szétszaggatottság dacára is magyar mivoltunk. Megismerkedtünk a Charta XXI megbékélési mozgalom KiMitTud kezdeményezésével, amelyhez portálunkon és a világhálón másutt, közösségi oldalakon, a Hargita Népe című napilap hasábjain, illetve elektronikus változatában igyekszünk kapcsolódni, és bevonnánk ebbe a folyamatba olvasóinkat is. “CHARTA XXI – ABARA – AHOL A VÍZ AZ ÚR – KiMitTud (1.)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal

Annyi van belőle, hogy rengeteg. Mármint bajból. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy megmarad-e a világunk, ez a civilizáció, amely pár évezred alatt vágta tönkre a Földet annak minden erőforrásával és jövőjével együtt. Oda jutottunk, hogy képtelenek vagyunk visszatekinteni a múltba, s esetleg okulni a hibákból. Nem. Képtelenek vagyunk a helyes cselekvésre. Annyira korlátoltak mindahányan, hogy eszünkbe sem jut a jövő, amelyet elvenni, rombolni nincsen, s nem is lehetne jogunk. “SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100

December második felében a sajtó figyelmét jórészt a harminc évvel ezelőtti események kötötték le. Minden magára valamit adó orgánum igyekezett emlékezni és emlékeztetni. Kétségtelen, hogy azokban a három évtizeddel ezelőtti napokban, 1989/1990 fordulóján még boldogok és felszabadultak voltunk. Szabadnapokat, hosszú hétvégéket osztott az átmeneti vezetés, az üzleteket igyekeztek feltölteni, érkeztek a segélyszállítmányok, a televízióban rendes műsorokat sugároztak, és benne – az állami médiumban, ahonnan korábban még a jóízű román nyelvet is száműzték, tulajdonképpen csak az ideológiai minimalista sallang szlengje járta – több nyelven köszöntötték a nézőt. “SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100” olvasásának folytatása

GYŰRKŐZZÜNK NEKI!

Az év kezdetén mindig születnek fogadalmak, elhatározások. Amikor kicseréljük íróasztalunkon a naptárt, akaratlanul is felötlik bennünk a folytatás és az újrakezdés gondolata. Számvetés is készül. Sokan egyenleget vonnak. Ha tárgyiasult, pénzben, eszközben, azaz térben is kifejezhető eredmények vannak, akkor viszonylag könnyen megy, hiszen ott vannak a megtermeltek a kamrában, a pincében, a polcokon, a bankszámlán, vagy éppenséggel jól körvonalazott építmények, gépek, munkaeszközök formájában. “GYŰRKŐZZÜNK NEKI!” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés

Nagyon élénken emlékszem arra a decemberi napra, amikor vonaton jöttem hazafelé a Regátból 1989. december 23-án. Én a létezett szocializmus végét koncsentrán értem meg. Sokan tudják, hogy ez mit jelentett. Sokan nem. Munkaszolgálat volt a javából – bizony –, olyan feladatokat végeztettek el a hadra fogható férfiakkal akkortájt, amit másképp, jószántából senki civil nem szívesen vállalt. Még jó pénzért sem. “SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – ÉN NEM AKAROK NÉGER LENNI!

Mostanában már nem illik így nevezni színes bőrű felebarátainkat. A „nigger” mögötti jelentést pejoratívnak érezzük, és az is, ha úgy vesszük, kirekesztő bélyeg. Mondjuk – úgy ötven évvel ezelőtt – nem így volt még. Nálunk, a létezett átkos rendszerben sem, igényes környezetben lehetett mondani, irodalmi alkotásban nyugodtan le lehetett írni, a közbeszédben pedig egyértelműnek tartottuk, hogy a néger, az néger. Úgy volt, hogy a „színes”, hogy a „negró”, az fekete. “SIMÓ MÁRTON – ÉN NEM AKAROK NÉGER LENNI!” olvasásának folytatása

KLÍMA, HISZTI, FELELŐTLENSÉG

Olvastam valahol egy szemfüles tudósító beszámolóját, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt az egyik nagy háborút lezáró béketárgyalások egyik napján, amikor a győztes hatalmak képviselői elfogyasztották valamelyik leszerződött étterem jóvoltából a gazdag ebédet – mert a catering, vagyis a vendégélelmezés akkor is fontos volt –, majd szép öltözékükben, ahogy dukált ilyen helyeken megjelenni, s a becsületrend jelvényével, vagy egyéb plecsnikkel a mellükön, ezek a derék urak – civilek és katonák vegyesen – átsétáltak a közeli kuplerájba sziesztázni. Annak ellenére, hogy súlyos, és nemzedékek életét meghatározó döntéseket hoztak, lazán vették a szerepet, s csak mese, hogy átérezték a feladat súlyát. Talán örvendtek, hogy kiszabadultak a honi mókuskerékből, s úgy csinálhatnak történelmet meg mást, hogy azt az asszony ne lássa. “KLÍMA, HISZTI, FELELŐTLENSÉG” olvasásának folytatása

MILYEN AZ ÁRAMSZÜNET?

Mit mondjak? Roppant kellemetlen. A székely anyavárosban kedden – legalábbis a mi utcánkban – öt alkalommal szünetelt a villanyáram-szolgáltatás. Nem jelentette be senki. Csak úgy. Nincs is értelme a csodálkozásnak a „háromszáz gödör városában”, hiszen január óta úgy élünk, hogy jönnek-mennek a különböző szakemberek. Azt mondják, hogy minden hálózat elöregedett. Az ivóvíz-hálózat. A szennycsatorna. A gázvezeték. Talán a távközlés kábelei is. Aztán sor került a városképet igencsak rongáló villanyoszlopok „kivágására” is, legalább azon a negyven hektáron, amelyről azt mondják, hogy a történelmi városmag. “MILYEN AZ ÁRAMSZÜNET?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG

Emlékszem arra, hogy kamaszkorom felső határán, úgy tizenöt-tizenhat éves korom táján „jött be” divatba a téglával koptatott farmer és a khakiing együttese. Nem tudom, mások hogyan oldották meg ezen darabok beszerzését, de én addig nyűgöltem odahaza a szüleimnél, míg kiegészítették az agyonkuporgatott zsebpénzemet annyival, hogy hozattam magamnak egy igazi farmert Magyarból. “SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG” olvasásának folytatása