KALÁKA

Mondja az ismerősöm, hogy azt a feladatot kapta az unokája osztálya, hogy rövid fogalmazásban írják le, mit jelent számukra a kaláka. Ha már ennyire nyitott volt, akkor én is rákérdeztem, hogy vajon a Kaláka együttesre gondolt a tanci, esetleg az önkéntes alapon szerveződő közösségi munkára, amelyet oly nagy előszeretettel gyakoroltak anno, s amelyet itt-ott ma is szorgalmaznak időnként. Continue reading “KALÁKA”

A MI KIS CSALÁDUNK

Én nem tudom, hogy másoknál milyenek a legszűkebb rokoni környezetben a kapcsolatok, de nálunk esetlegesek. Amikor még éltek a nagyszülők – az apai, illetve az anyai oldalon –, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben. Olyan nyár nem volt, hogy a kaszálás beálltakor ne sereglettünk volna össze mi, unokák. Ez általában július közepe táján, a nagyvakáció idején történt… Continue reading “A MI KIS CSALÁDUNK”

NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST

Jelképeink. Egy ideje azt valljuk, hogy ezek alkotják a székelység szimbólumait a zászlónkon. És odabent a lelkekben. Írjuk le itt, még egyszer, nehogy valakik betiltsák. A mai székely zászló Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles hadi lobogója alapján égszínkék mezőben arany csíkkal készül, a székely ősi szimbólumokkal, felül a Nap aranyszínű stilizált változatával, és lent az ezüst Holddal díszítve. A nyolcágú Nap-csillag a jelenlegi nyolc székely szék – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Bardóc-Miklósvárszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék – egységének a jelképe, a telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának a szimbóluma. Continue reading “NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST”

PASSAT

Nem érdemes megvenni. Ha mégis, akkor el kell adni, de úgy, hogy az új vevő vállalja az átíratást. Talán marad rajta egy-két százas. Aztán egy másik. Az is Passat. Piros rendszáma van. Megéri. Kicsivel kétszázezer fölött. Négyezer. Euró. Nyilván. Itt még a mennyei üdvösséget is abban számolják…. Continue reading “PASSAT”

FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?

Meg vagyok róla győződve, hogy fáj. Nagyon, sajnos, hiszen törődni, foglalkozni kell vele. Ma arra tendál a világ, olyan a szemlélet, hogy vonjuk ki magunkat a termelés menetéből. Nem kell nekünk érintkeznünk a rögvalósággal, hiszen minden megvásárolható a piacon. Jön. Beszállítja a logisztika. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kibontsuk a csomagolásából, és elfogyasszuk. Nem lényeges, hogy mi van benne, nem a mi dolgunk elemezni vagy utánajárni, mert valakik valahol nagyon jól tudják, hogy mi kell. Continue reading “FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?”

KORSZAKHATÁR

Már működik a mesterséges intelligencia. A kommunikációs hálózatok testesítik meg a virtuális térben. Magunk hoztuk létre, s uralkodik rajtunk. Az élet valóságos mozijában… Sok túlképzett ismerősöm van, aki ennek ellenére hagy csapot-papot, bölcsészettudományt, reáliákat, géptant, ősök sírját, kacagányt, rollert, miegymást, és fapadoson elrepül valahová a fogyasztói társadalom csimborasszójára, nyilvánvaló kánaánba, hogy ilyen futárszolgálatoknál vagy azok logisztikai központjaiban jusson munkához és kiemelt bérezéshez. Látni-hallani sikertörténetekről. És sikerek nullájáról. Continue reading “KORSZAKHATÁR”

„Boldogok a lelki szegények…”

Most vonatkoztassunk el a Máté 5: 3-tól amelyet pontatlanul és csonkán idézek, s amelyet így kellene folytatnom: „mert övék a mennyek országa.” De ne menjünk olyan nagy magasságokig, és ne emlegessük az öröklétet sem… Continue reading “„Boldogok a lelki szegények…””

MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?

A Hargita Népe főmunkatársa, Kovács Hont Imre ír az ünnepi előkészületekről a lap 2019. február 9-i számában. Szavai megfontolandók. “Megemlékezni hőseinkről, mártírjainkról: felemelő érzés. Mint ilyen, messzemenően örülök annak, hogy a Marosvásárhelyen vértanúhalált halt elődeink emlékművénél koszorút helyezünk el. A szépséghibája ennek csak annyi, hogy zömében nem a vásárhelyiek róják le tiszteletüket, hanem a máshonnan érkezők. Magyarán: oda szervezünk székely tömegrendezvényt, ahol ez csak nagyon keveseknek hiányzik. Kérdezzék csak meg az utca emberét!…” Continue reading “MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?”

RONGY, RONGYRÁZÁS, KIÁRUSÍTÁS

Pár napja kisebbfajta felfordulást okozott az egyik áruházlánc helyi fiókja: elkezdte kiárusítani fél áron téli kollekcióit. Olyan kisebb, többnyire női darabok voltak – ahogyan én láttam –, amelyeket hűvösebb időben lehet és szokás felvenni, dzsekik, pulóverek, amelyek talán arra jók, hogy hétköznap viseljük, esetleg hétvégi partin is meg lehet bennük jelenni, de reprezentálásra már nem valók.

Continue reading “RONGY, RONGYRÁZÁS, KIÁRUSÍTÁS”

A VÉLT KÁNAÁN ELNYELI A JÖVŐT

Se vége, se hossza a megaláztatások sorának. Olyan ez a hely, mintha hazánk lenne, de mégis idegen, hiszen lecsupaszítják nevünkről az ékezetet, és államnyelven figyelmeztetnek jogainkra, meg jogaink hiányára, mert, bár tulajdonosok lennénk, csak gyarló albérlői a státuszunk. Jön, s hull feszt a sűrű jégeső Bukarest felől, de már nem zavar szinte senkit. El sem olvassuk, meg sem fejtjük az üzeneteket. Continue reading “A VÉLT KÁNAÁN ELNYELI A JÖVŐT”