SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG

Emlékszem arra, hogy kamaszkorom felső határán, úgy tizenöt-tizenhat éves korom táján „jött be” divatba a téglával koptatott farmer és a khakiing együttese. Nem tudom, mások hogyan oldották meg ezen darabok beszerzését, de én addig nyűgöltem odahaza a szüleimnél, míg kiegészítették az agyonkuporgatott zsebpénzemet annyival, hogy hozattam magamnak egy igazi farmert Magyarból. “SIMÓ MÁRTON – BASEBALLSAPKA ÉS TEREPNADRÁG” olvasásának folytatása

NAGYÁLMOS ILDIKÓ – EMLÉKEZZÜNK!

Úgy tartjuk, hogy addig él az ember, amíg emlékeznek rá. Müller Péter szerint nincs halál. És nincsenek halottaink. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Átköltözött. Akit szeretsz, az van. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valójában szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! “NAGYÁLMOS ILDIKÓ – EMLÉKEZZÜNK!” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – NAGYON BETEGEK VAGYUNK

Baj-e, vagy sem, fogalmam sincs, sajnos el kell járni néha a gyógyszertárakba, és be kell szerezni ezt-azt. Korábban főleg másokért mentem, kiváltani a nagymamák, nagybácsik receptjeit, vagy megvenni valami gyógyszert, vagy gyógyszernek nem minősülő, de patikában árusított szert. Mondjuk, hogy vitamintablettákat, étvágy- vagy agyserkentőket. “SIMÓ MÁRTON – NAGYON BETEGEK VAGYUNK” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – HOL KEZDŐDIK AZ ÖNFELADÁS?

Az öneladás?… Az önkiárusítás?… Annak idején egy kedves rokonom azért költözött Brassóból Marosvásárhelyre, mert nem bírta a nyelvi környezet gyors változását. Mesélte, hogy amikor legényként a Cenk alatti városba került – kevés román és még szerényebb német tudás birtokában – kiválóan eligazodott csak a magyar nyelvet használva. “SIMÓ MÁRTON – HOL KEZDŐDIK AZ ÖNFELADÁS?” olvasásának folytatása

HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)

Először Keményfalván néztünk szét. Ez a falu sem ismeretlen számunkra. Más célból ugyan, de többször jártunk erre az elmúlt években. A szabályos házsorok itt is a régi szép időkre emlékeztetnek, ahogy bennebb és bennebb haladunk. A templom, a parókia és környezete maga a népi építészet egyik csodája (lehetne). Tanítani és mutogatni kellene szép példaként, ahogyan mondhatni zseniálisan helyezték itt eleink egymás mellé a házakat, alakították az utca- és térszerkezetet, benne a gazdasági melléképületekkel és a csűrsorokkal. “HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – STADION-NEMZET

Gyakran elhangzik tévében-rádióban, az írott sajtóban is olvasható itt-ott, hogy erősen megfogyatkozott az ország elitje. Magam is foglalkoztam ezzel a témával. Soha nem tudtam belenyugodni abba, hogy nem tudnak pontos statisztikákat készíteni arról, hogy hányan mentek, s hányan maradtak. “SIMÓ MÁRTON – STADION-NEMZET” olvasásának folytatása

LOKODI IMRE – Egy szuszra

A Hargita Népe augusztus és szeptember folyamán közölte a szerző glosszáit. Ebben az egyre híguló médiavilágban üde színfoltkén világítottak ezek a kis remekek, amelyek valaha az újságok gerincét alkották. Sokan kedvelték. “LOKODI IMRE – Egy szuszra” olvasásának folytatása

PÉNZ ÉS MŰKÖRÖM

Ott ül a kisasszony az üvegkalitkában, éppen pénzt számol. Záróra után jár az idő, amikor már nem szívesen szolgálja ki az embert a miénk fajta „kereskedő”. Talán valami rossz beidegződés miatt, vagy csak úgy, hiszen neki is van magánélete. Siet valahová? Lehet azt tudni? Az intimszféra, az szent és sérthetetlen. Kinek-kinek vigyáznia kell rá, ha már megadatott az otthon és annak kedves légköre. “PÉNZ ÉS MŰKÖRÖM” olvasásának folytatása

FARKASLAKA – A falu nagy szülöttére emlékeztek – TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSE 122. ÉVFORDULÓJÁN

A jeles író 1897. szeptember 20-án született abban a faluban, amelyet aztán költői magasságokba emelt. Irodalomtörténészek mondják, hogy a faluja teremtette Tamási Áront, de legalább ugyanolyan mértékben ő alkotta meg és tette ismerté azt a Farkaslakát, azt a valóság-átértelmezést, amellyel a transzszilvanizmus szintjére emelkedhetett. “FARKASLAKA – A falu nagy szülöttére emlékeztek – TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSE 122. ÉVFORDULÓJÁN” olvasásának folytatása

MEDVE ÉS KINCSTÁRI FELELŐTLENSÉG – SIMÓ MÁRTON

Vannak minisztériumok, vannak hatóságok. Általában adókból gyűlt fizetésekből és nyilatkozatból élnek. Legfeljebb az emberi tényező, a személy változik bennük, ha túl forró lesz egyik-másik bársonyszék. A módszer, a törvényi szoftver teszetoszasága azonban marad. Miközben a vidéki ember marhát tartana, földet művelne, gyümölcsöt termelne, zöldséget, és talán méhészkedne is. Ebben az egészséges gazdasági körforgásban, lakott és kultúrterületen azonban a medvének nincsen helye. “MEDVE ÉS KINCSTÁRI FELELŐTLENSÉG – SIMÓ MÁRTON” olvasásának folytatása