JÁRVÁNY ÉS MARKETING

Virágvasárnapra készülődvén, akár tanúi lehetnénk a jeruzsálemi bevonulásnak, de nem találjuk a barkát, a pálmaágat. Hajnalonként fagy van mostanában… Mintha elmaradna a körmenet. Sőt. Biztosan. Lélekben azért igencsak bizakodunk, hogy valahol ott leszünk. Nem hallgathatjuk el a dicséretet. Ha csak jelképesen, mint annyi minden manapság, de lehet kezünkben barka, s akár olajág is. Mehessünk a Jel elébe halk evoéval. “JÁRVÁNY ÉS MARKETING” olvasásának folytatása

„HÓ HULL ÖRÖK VADÁSZMEZŐKRE”

Bolondkodott az időjárás. Mintha meg akarná előlegezni az április elsejei hangulatot. Szokott ilyenkor. Most azonban nem olyan időket élünk, s nem vagyunk képesek arra, hogy úgy vegyük, hogy csak félvállról. „Felsértik szuverén héjadat az egymásba átviharzó évszakok” – üzen az ismeretlen múlt századi költő, és szíven is üt. Mindjárt magamra veszem, értelmezem is keserűen a verssort. “„HÓ HULL ÖRÖK VADÁSZMEZŐKRE”” olvasásának folytatása

MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC

Lassan kötelező ruhadarabbá válik. A túlélés eszközévé. Alatta – ha megérjük – kifejlődhet az új arcunk is, de ahhoz még sokat kell tűrnünk és cselekednünk. Furcsa ez a helyzet, amikor a láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. Biztos, hogy túllép ezen is az emberiség, csak annak igen nagy az ára. Most fizetünk. Életmódunkért. A nemtörődömségért. A legfőbb tényező pedig mindebben a jellem. Az egyéné. A közösségé. Az államé. “MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC” olvasásának folytatása

A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”

Olykor kétségbeesetten javítgatok az utolsó pillanatban egy-egy hírt, amellyel különböző rendezvényekre csalogatnám embertársaimat. A minap arról egyezkedtünk, hogy tartunk egy könyvbemutatót zárt ajtók mögött. Aztán lemondtunk róla. A meghatározhatatlan jövőbe, valamikorra halasztottuk. “A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – NINCS KERTELNIVALÓNK

Tulajdonképpen soha nem is lehetne. Ám annyira megszoktuk a köntört és a falat, hogy nagyon. A mellébeszélés és elhallgatás egyaránt veszélyes ez idő tájt. Értesülhettünk arról, hogy követhetetlen az országban a fertőzések útvonala. Százezrek érkeztek vissza valahonnan, olyanok köztük, akiket évek óta nem látott a mioritikus és a hargitás haza. “SIMÓ MÁRTON – NINCS KERTELNIVALÓNK” olvasásának folytatása

MILYEN KÖREI LEHETNEK MÉG ENNEK A POKOLNAK?

A földinek, a miénknek, nyilván. Úgy tűnik, hogy napról-napra új bugyrok nyílnak meg. Egyszerűen azért, mert természetesnek vettük, s vesszük talán még ma is, hogy az erőforrások és a lehetőségek végtelenek, arra valók, hogy nyakló nélküli igényeinket szolgálják. Úgy rászoktattak a fogyasztói társadalom „áldásaira”, mintha valóban az lenne az üdvös, hogy minél többet pusztítsunk. “MILYEN KÖREI LEHETNEK MÉG ENNEK A POKOLNAK?” olvasásának folytatása

A FEGYELEMRŐL

Nem jutottunk vissza még arra a szintre, ahol a nyolcvanas években kínlódtunk hosszú évekig, de jól érzékeljük azokat a figyelmeztetéseket, amelyek arra intenek, hogy egyre jobban illene figyelnünk az apró jelekre. Mert fogy a kényelem és a jólét. “A FEGYELEMRŐL” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A NYOMOR VÁMSZEDŐI

Korábban is voltak, vannak, s – ha élünk – máskor is lesznek olyan emberek, akik kihasználják a mások szükségét, ha olyan szorult helyzetben vannak. Most a fogyasztók iránti kereskedői rosszindulatról van szó. Természetes, hogy a profithoz ugyanúgy ragaszkodik a forgalmazó, mint eddig, és megjelennek egyik napról a másikra dupla áron bizonyos termékek. A primőr zöldségek, a liszt, a cukor, az olaj, a kukoricaliszt ára jelentősen felfutott. Mert így a beszállítók. Meg úgy. “SIMÓ MÁRTON – A NYOMOR VÁMSZEDŐI” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS FEGYELEM

A kevésbé híres vagy hírhedt felmenőknek köszönhető, hogy mi most itt vagyunk. És az élet cseppet sem veszélytelen üzem. Mert jó lenne megmaradni. Az az érzésem, bár olyan kihívásokkal találkozom nap mint nap, amelyek képesek felülírni minden szabályt és beidegződést, hogy léteznek azok az alapelvek, amelyeket már 1918-ban leírtak a közterekre kihelyezett szórólapokon. “SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS FEGYELEM” olvasásának folytatása

A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA DIADALÚTJA ÉS A HALÁL

Azt mondják, hogy létezik. Olyan erős, hogy már-már emberek fölötti. A halál igen, az van. Korábban is volt. Nem nagy cikk. Állítólag mű-agy és -tudat úgyszintén. Vagy mostanság hozzuk létre? Ismerek olyan fiatalembert, aki oda kapcsolódó kutatásban vesz részt valahol Nagy-Britanniában. Néha beszél is róla, bár az a gyanúm, hogy csak az eredmények töredékét szivárogtatja ki. Rejtetten készül a mesterséges intelligencia. Állítólag titoktartási kötelezettség van ilyen téren (is), s ha csak úgy kifecseg érdemi dolgokat a tudós, akkor neki annyi. A lényeget – egyelőre – homály fedi. Az is előfordulhat ám, hogy a háromdiplomás ipse szendvics-emberként tengeti napjait Londonban, ám azt fajta a valóságot nem közli a közösségi oldalon levő profilján, sem a honi kocsmában… “A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA DIADALÚTJA ÉS A HALÁL” olvasásának folytatása