Van-e időnk… meghalni?

A közelmúltban hallottam egy történetet. Egyik ismerősöm mesélte, hogy pár héttel ezelőtt járt fodrásznál. Borbélynál, nyilván, mert férfiember az illető. Nem az a fajta ember, aki sietős, aki túlzásba viszi elfoglaltságait, s azok hangoztatását. Nyugodt és kiegyensúlyozott, teszi a dolgát mindenféle feltűnés és viszketegség nélkül. Continue reading “Van-e időnk… meghalni?”

Levél a Medvének

Kedves Medve, kérlek, ne haragudj, amiért archetípusként kiválasztalak a medvetársadalom sokaságából és pont téged szólítalak meg, és neked tolmácsolom mindazon sirámokat, amelyek most felszabadulnak belőlem. Egyébként nem is biztos, hogy képes vagy magyarul olvasni, de – feltételezem –, hogy a közös együttlét során, ahogyan használod a technika vívmányait és megbarátkozol mindazon javakkal, amelyeket itt hosszas és kitartó, hadd ne mondjam, hogy verejtékes munkával mi megteremtettünk magunknak – előbb vagy utóbb nyelvünket is elsajátíthatod, ha úri kedved úgy diktálja. Próba: szerencse. Continue reading “Levél a Medvének”

TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye

Néhány héttel ezelőtt interjú-sorozatot indítottunk a Hargita Népe című napilapban, annak internetes felületein. Természetes módon az Élő Székelyföld portálja is közli a későbbiekben ezeknek az interjúknak a szerkesztett, olykor kissé hosszabb és több fotóval ellátott változatát. A Mi, székelyek és román barátaink című beszélgetés-folyamunk valamelyest igyekszik végigkövetni a centenáriumi esztendő eseményeit, s úgy ad hozzá ezt-azt a Románia kebelében eltöltött kilencvenhat esztendőhöz, hogy legyen, lehessen majd utána is némi derű, biztatás, amely belengi a következő esztendőket, ha tetszik: azt a következő száz évet, amelyet együtt, békében, egyetértésben, teljes értékű állampolgárokként, átlátható jogrendszerben és rendezett autonómiák mentén szeretnénk megélni… Continue reading “TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Sabin Gherman (2.)

“Amikor a központosított vezetés átalakításáról írtam, én gazdasági és közigazgatási reformokra gondoltam. Ugyanígy nem akarták érteni, s Bukarestben most sem fogják fel, hogy nem onnan kell törvényeket hozni a kisebbségek érdekében sem, hiszen valójában maguk a kisebbségek látják, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, melyek a hiányosságok, milyen prioritások kellenének a saját lakóhelyükön. És amikor kisebbségekről beszélek, legszívesebben zárójelbe tenném, elhagynám ezt a szót, mert Erdélyben ma is, mint mindig, nemzeti közösségek vannak. Én egy magyarnak, vagy egy szásznak nem tudom azt mondani, hogy „kisebbség”, mert az tartom, hogy ezzel a megjelöléssel sok mindent elhazudok abból a munkából, abból a folyamatból, amellyel ők hozzájárultak e tájak formálásához. Ezer éve együtt vagyunk, és tisztességtelen, ha statisztikákkal írjuk felül egyik vagy másik konkrét tényt” – többek között ezt olvassuk a Sabin Ghermannal készült interjúban, amelynek teljes szövege a Hargita Népe internetes változatában ITT olvasható.

Sabin Gherman portréja a Fecebookról való.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Popa Ioan Eneida (1.)

Én úgy érzem, hogy a központosított állam, mint amilyen Románia is, túlzottan szereti ünnepeltetni magát. Minisztériumi, tanfelügyelőségi elvárások vannak, lesznek, amelyeket teljesíteni kell. Mindezt jórészt románul kérik. Ebben mi nem vehetünk részt, hiszen a tanítványainknak nyelvi gondjaik vannak, de érzelmeik, a hátterük sem olyan. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztunk az első világbárúval, annak csatáiról és helyszíneiről emlékeztünk meg több alkalommal. Diákjaim tantárgyversenyen vettek részt, sőt első díjat is nyertek a Kápolnási Zsolt történelem szakos tanár által szervezett középiskolák között versenyen, a TUDÁSZ nevű vetélkedőről van szó… Én szeretem eljuttatni a tanítványaimat arra a szintre, hogy vonjanak le tanulságokat. Elég kritikusan viszonyulok a történelmi eseményekhez, és ecsetelem az akkori magyar kormányok hibáit, de elmondom gyakran azt is, hogy Trianonban, a leginkább kedvezményezett Románia mellett, még a később barátságosan viselkedő Olaszország, és a történelmi távlatokban is mindig közelálló és szövetséges Lengyelország ugyancsak kapott magyar területeket. Nyilvánvaló, hogy Románia akkor elérte a célját, beértek a háború előtt és alatt folytatott tárgyalásaik eredményei. A központosított román államnak ez a száz év nagyot és sokat jelent. Egyelőre nincsen konkrétum a tervezett ünnepség-sorozat terén, de még csak az esztendő legelején vagyunk…

Az interjú teljes szövege a Hargita Népe internetes felületén olvasható ITT.

Popa Ioan Eneida portréját Farkas Antal készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

LETÖLTENDŐ

A fegyintézet, amelyben úgy élünk, hogy közben szülőföldünkön vagyunk – saját házunkban, saját könyvtárszobánkban, saját felekezetünk ünnepi és köznapi gyülekezeteiben –, tulajdonképpen eléggé nyitott. Látszólag szabadlábon és szabad lélegzetvételekkel, szabad akaratunk és mozgási lehetőségeink, cselekvőerőnk birtokában lehetünk itt. Főleg akkor, ha néha engedünk a „trendeknek”, s elhagyjuk családnevünkből az ékezeteket, ha belegyezünk abba, hogy keresztnevünket itt-ott átírják, meg akkor is, ha teszünk egy-két kisebb engedményt a továbbiakban, és Arcadiu lesz sok Árpádból, vagy Leontin a Leventéből… Tovább

Simó Márton

„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK”

Ahogy haladtunk, szinte minden faluban kalapos emberek jöttek-mentek, zsebre dugott kézzel, ráérősen cigarettázgattak, néhol meg műanyagpoharakból itták a reggeli kávét, miközben vigyáztak arra, hogy ne maradjanak ki abból a kistársadalmi közösségből, amelyet ad-hoc építenek maguknak. Talán afféle reggeli eligazítás zajlik ilyenkor párhuzamos világukban. Continue reading “„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK””

NE PARÁZNÁLKODJ!

Tudják például, hogy mi a sexting? Erotikus üzenet vagy saját meztelen testet ábrázoló fotó küldése. Többnyire tizenéves fiatalok körében dívik és az újmédia-kutatások eredményei szerint jóval elterjedtebb, mint gondolnánk. Minap, a szerelmesek napján közzétett Huawei-kutatás szerint a magyarországi mobilhasználók egyötöde sextinggel udvarol. Continue reading “NE PARÁZNÁLKODJ!”

Sok kicsi faluval sok baj van – HOMORÓDSZENTMÁRTON

A község polgármestere, Jakab Attila szerint az elmúlt esztendő pénzszerzéssel, pályázatírással telt, mivel nem nagyon voltak az előbbi ciklusban elkezdett vagy megnyert projektek. Négy EU-s pályázatot adtak le, amelyek közül kettőt elnyertek. LEADER-keretből is forráshoz jutottak. Remélik, hogy a 2018-as éve nyarán elkezdhetik az építkezéseket. További projektekre vonatkozóan is vannak elképzeléseik, lendülettel fogtak munkához, és közben zajlik az élet… Tovább Continue reading “Sok kicsi faluval sok baj van – HOMORÓDSZENTMÁRTON”

Kettős könyvbemutató – Sepsiszentgyörgyön

Két pub­li­cis­ta–főszer­kesztő, s két könyv az egy­ben, “duplakönyv”: a csíksze­re­dai Har­gi­ta Népe Lap­ki­adó új kötetét mu­tat­ják be a sep­si­szentgyörgyi könyvtár ol­vasótermében 2018. január 12-én, pénte­ken 17 órától. AMB­RUS AT­TI­LA és SARÁNY ISTVÁN – a Brassói La­pok, il­let­ve a Har­gi­ta Népe főszer­kesztője – közös pub­li­cisz­ti­kai kötet­tel je­lent­ke­zik, a ge­nerációs együvétar­tozás és a közös érdeklődés nyomán. Continue reading “Kettős könyvbemutató – Sepsiszentgyörgyön”