A LOKÁLIS CIRKUSZTÓL A GLOBÁLISIG

Azt mondja egy szociológus ismerősöm, hogy sokkal jobb lenne a világ, és ígéretesebb a jövő, ha a világ mostani vezetőit és a dúsgazdag embereket, akik emberek sok százmilliós tömegét mozgató gazdasági potenciált birtokolnak, megfosztanánk a szabad és felelős cselekvés lehetőségétől, s munkatáborokba kényszerítenénk őket, ahol igen szerény és szigorúan ellenőrzött körülmények közepette kereshetnék meg a betevőt, és a munka szüneteiben elgondolkodhatnának önnön szűkebb és tágabb világuk dolgain. Akkor talán ígéretesebben alakulna a jövő… “A LOKÁLIS CIRKUSZTÓL A GLOBÁLISIG” olvasásának folytatása

BETONBÁLVÁNYOK IMÁDÁSA

Furcsa dolgok vannak. Úgyhogy épp ideje a betonkereszt-gyártás és installáció elterjedésének. Figyelmek és szabad gondolatok elterjedése ellen. Szép és olcsó diverziónak kiváló. Végy néhány véresszájú nacionalistát, ereszd ki a nép közé, s láss csodát holnap!… Biztos veszéllyel terjedő kór. Ezrek és ezrek válnak követőikké. És minden egyebet félretolnak. “BETONBÁLVÁNYOK IMÁDÁSA” olvasásának folytatása

A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE

A település mondhatni exponenciálisan változó képén markánsan látszik a sokféle hatás. Vannak pozitív, ám negatív előjelű folyamatok is egyaránt. Lövétét a családi összetartás, a sokgyermekes, többgenerációs együttélés jellemezte korábban: 1910-ben 3434-en lakták, s a növekedési tendencia az első világháborút követően sem torpant meg 3581 (1930), 3801 (1940), 3961 (19566), 4267 (1966), 4283 (1977), hogy aztán 1992-re 3841, majd 2002-ben 3523 főre csökkenjen, majd 3439-re a legutóbbi népszámláláskor (2011), ma 3301 ember lakja (2019 június). “A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE” olvasásának folytatása

AZOKRÓL, AKIK NEM JÖNNEK VELÜNK

Történt pedig abban az időben, amikor Szent Péter utóda itt járt Somlyón, hogy nyilvános működése rossz pillanatában egy bizonyos szolga Ferenc pápa, Krisztus Urunk földi helytartója miseruháján kitakartatta a magyar feliratot. Bizonyságul arra, hogy a mélyben sötét erők munkálnak ellenünk… “AZOKRÓL, AKIK NEM JÖNNEK VELÜNK” olvasásának folytatása

AZ EURÓPAI MOZI

Túl vagyunk immár ezen is. Az európai parlamenti választásokon, a pápalátogatáson, az úzvölgyi újabb cirkuszokon. És még sorolhatnánk, hogy miken. Meg sok egyéb küszöbén… Tulajdonképpen jót tett nekünk a felhajtás, felrázott abból az apátiából, amelyben mindnyájunkat tespedni hagy a kényelem, s minden, ami a fogyasztói társadalom átkaival és áldásaival jár… “AZ EURÓPAI MOZI” olvasásának folytatása

RENDES-E A FELTÁMADÁS?

Valamikor ezerkilencszáztizenhétben Kovács Ismeretlen Lajos úgy esett el az Úz-völgyében – fejlövés által egy ködös hajnalon, talán egy kósza puskagolyó oltotta ki az életét –, hogy nem látta senki, sem közeli bajtárs, sem az őrvezető, sem a hadnagy úr. Egy hajnali őrjárat találta vérbe fagyva. Kovács Ismeretlen Lajost név és születési meg halálozási dátum megjelölése nélkül temették el valakik. “RENDES-E A FELTÁMADÁS?” olvasásának folytatása

SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ

Erdélyről szokták, szoktuk mondani, hogy akár egy újabb Svájc is lehetne. Ez a feltételezés nem új keletű. Már a fejedelemség korában is létezett olyan elképzelés, amely a két vagy több sas karma között próbált itt viszonylagos nyugalmat, békét és jólétet teremteni, illetve azt fenntartani. A történelmi időkben többször olyan vezetői voltak ennek az országnak, hogy – ha nem is megnyugtatóan és „örök időkre” – megpróbálkoztak azért e nemes feladattal. “SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ” olvasásának folytatása

VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY

Az utóbbi években rendszeresen javítják nálunk a faluban az utcahálózatot. Úgy érzem, igaza van a költőnek, Ferencz Imrének, amikor mondja az Impér, a régi út című versben: „falu között fut fut az aszfalt / alatta van a régi út / és minden amit / felfalt a múlt”. És látom, hogy milyen furcsa szokást gyakorolnak helyi véreim… Azt hiszem, hogy másutt is valami hasonlónak lehetünk a tanúi, ha jobban körülnézünk. Ha egy kicsit kinézünk a fejünkből. Van ennél rosszabb is. “VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY” olvasásának folytatása

SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?

Miután leszokott az ember az ágybavizelésről, anyanyelvet és illemet tanult, tízparancsolatot, etikát, írást, olvasást, számítógép-, és okos meg buta-telefonhasználatot, s mást is, amelyek nem úri huncutságok, hanem meghatározó vektorai az életvitelnek –, úgy próbál megélni, nehogy kárt okozzon másoknak. Ez így rendben van. Helyénvaló. “SZÜKSÉGEM VAN-E A SZOCIALIZÁCIÓRA?” olvasásának folytatása

KALÁKA

Mondja az ismerősöm, hogy azt a feladatot kapta az unokája osztálya, hogy rövid fogalmazásban írják le, mit jelent számukra a kaláka. Ha már ennyire nyitott volt, akkor én is rákérdeztem, hogy vajon a Kaláka együttesre gondolt a tanci, esetleg az önkéntes alapon szerveződő közösségi munkára, amelyet oly nagy előszeretettel gyakoroltak anno, s amelyet itt-ott ma is szorgalmaznak időnként. “KALÁKA” olvasásának folytatása