GYANÚS VAGY NEM GYANÚS?

Mintha nagyon erős lenne a törekvés, hogy megfeleljünk a járványügyi előírásoknak, azoknak az elvárásoknak, hogy kikerüljünk vége a „halványsárga” zónából, amelyben senyvedünk. Bevallom, nagyon rettegtem attól, hogy súlyosbodik a helyzet, és ismét túllépjük a napi ötszáz esetet, s akkor nekünk hetekre ismét annyi. Úgy tűnik azonban, hogy megmenekültünk. “GYANÚS VAGY NEM GYANÚS?” olvasásának folytatása

ISTEN NÉGER?

Élt bennem ugyan valami elmosódott kép arról, hogy számos törzsi vallás lelhető fel a fekete földrészen, de – gondoltam – mindennek az Európából érkező misszionáriusok szabtak keretet az elmúlt fél évezredben, és olyan vallást vettek fel, kezdtek gyakorolni az ottaniak, amilyent körükbe vittek a misszionáriusok. “ISTEN NÉGER?” olvasásának folytatása

AMERIKA ÉS A NYUGAT ÚJABB VÁLSÁGÁRÓL – ŐRIZZÜK MEG JÓZAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNKET! – INTERJÚ JESZENSZKY GÉZA TÖRTÉNÉSZ-DIPLOMATÁVAL

A rossz divatok is könnyen terjednek a mai információs viszonyok közepette. Nyugat-Európában ma sok millió afrikai vagy ázsiai friss bevándorló él, egy részük nélkülözhetetlen munkákat végez, mások viszont a jóléti társadalmakon élősködnek, és utálják a befogadó országukat. A „bennszülött” európaiak gyakran félnek tőlük és kedvezményekkel remélik őket megbékíteni, integrálni. Ez sikertelen, gyakran csak növeli az agresszivitásukat. A másik okot abban látom, hogy az oktatásnak Nyugat-Európában is mostohagyermeke a történelem, így egyre csökken a múlt ismerete és megértése. “AMERIKA ÉS A NYUGAT ÚJABB VÁLSÁGÁRÓL – ŐRIZZÜK MEG JÓZAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNKET! – INTERJÚ JESZENSZKY GÉZA TÖRTÉNÉSZ-DIPLOMATÁVAL” olvasásának folytatása

MI JÖHET MÉG?

Tegyük fel, ha meghallanánk az Úr szavát – „És minden élőből, s minden lényből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek… Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül…” (1Mózes, 6, 7) –, akkor sem tudnánk mit kezdeni a jóindulatú sugallattal, mert nincsen semmink. “MI JÖHET MÉG?” olvasásának folytatása

SZÉKELYUDVARHELY – REMÉNY A BÚCSÚ

A visszafogottság dacára is a legnagyobb templomban, az Úr szabad ege alatt zajlott a búcsús szentmise és a körmenet. A sokunk jelenlétében és ünnepi szándékaink „összegzésével” tartott szertartás, a temető kapujának kétszeri átlépése, a monstrancia bevitele a túlvilág jelképes kapuján és visszahozatala a látható világba – hiszen a negyedik evangéliumolvasás és az áldásosztás már a templom udvarán történhetett –, ily módon a remény, a megmaradás jelképévé nemesedett. “SZÉKELYUDVARHELY – REMÉNY A BÚCSÚ” olvasásának folytatása

KISSÉ SZABADABBAN?

Mintha csak mozi lett volna az előző életünk, amelyben még csak statiszták sem voltunk. Mintha csupán illúzió lenne/volna, mellyel álmot sző és játszik az elme. Úgy tűnik, láttuk egykor az élet-filmeket, de valószerűtlen, és a hatásuk sem épít reményt. Mert minek? Ha olyan már nem lesz, mint volt a világ. “KISSÉ SZABADABBAN?” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – ÜNNEP UTÁN

A gyermeknap, az gyermeknap. Tegnap volt. Nekem ma már csak távoli valami. Annyit érzékeltem, hogy munkaszünet a hétfő. Jobban és másképp kell dolgoznom. Kint csend. Még csendesebb, mint az immár megszokott és zárolt hétköznapokon. És vigasztalanul esik. Majd akkor lesz vidám gyermekünnep nálunk, ha kiszabadulunk a vírus fogságából, talán, ha, majd, egyszer, s ha lesznek unokák. Amúgy addig szürke és lehangolt. De így is jó. “SIMÓ MÁRTON – ÜNNEP UTÁN” olvasásának folytatása

MASZKOK A SÁNCBAN

Úgy látom, hogy nem kerül használatba visszaváltható védőmaszk a pandémia idején. Még nem fogtam olyat a kezembe, amelyről tudnám, hogy lebomlik. Nem is úgy néz ki. Két moshatót varrattam. Ott a farzsebben. Mert, ha nem figyelek, folyton nyomnák a kezembe az egyszer használatost, s van, ahol még pénzt is kérnek érte. Egy feketét varrattam. És egy barnát. “MASZKOK A SÁNCBAN” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – ALÁÍRÓSDI

Mi történne, ha világszinten hozzálátnánk aláírást gyűjteni arra fókuszálva, hogy bár megígérhessük: hiszünk a holnapban, a szebb jövőben és benne tudatosabb önmagunkban?! Mert tudni kell, hogy mi magunk leszünk a számkivetett koldusok, akik ott várakozunk majd alamizsnáért holnapi kunyhónk ajtajában. Csak kunyhónk lesz. És fűszoknya ring asszonyaink csípőjén, ha torzonborz fejszőrünk résein kilesünk, s látván a vágy kívánatos formáját, kéj sóvár nyála fröccsen majd a foghíjaink között… “SIMÓ MÁRTON – ALÁÍRÓSDI” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – JÖNNEK!

Nem Wass Albert könyve jutott eszembe. Nem vagyok azért annyira oda érte. Nyoma sincs annak a fajta eufóriának. Mert nem jönnek. Nem azok közelednek, akikre gondolhat ilyenkor a valamelyest és úgy kulturált magyar. Nem úgy érkeznek. Viszont jönnek a honfitársaink. Volt az a háromnapos joghézag vagy micsoda, s erre fel úgy elindult az emberáradat keletnek, hogy csak. “SIMÓ MÁRTON – JÖNNEK!” olvasásának folytatása