KÖNYVEK KÖRÜLI ÖTLETELÉSEK

Azt hinné az ember, hogy nincs mit kezdeni manapság a könyvekkel. Elavult hordozó, olyan forma, amelyet mostanság már nem alkalmazunk lakásaink díszítésére, s nem használunk látóterünk bővítésére. Emlékszem, milyen jó volt ezelőtt három-négy évtizeddel látni, hogy amikor a nyitott vagy kivilágított ablakokon át bepillanthattunk egy-egy lakásba. Láttuk, hogy odabent könyvek sorakoznak a polcokon. “KÖNYVEK KÖRÜLI ÖTLETELÉSEK” olvasásának folytatása

TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSE NAPJÁN – ÜNNEPSÉG FARKASLAKÁN

Vasárnap, szeptember 20-án Tamási Áron születésére emlékeztek Farkaslakán: a templomban 10.30-tól ünnepi szentmisét tartottak, majd 12.00 órától az író szülőházának udvarán folytatódott a megemlékezés, ahol Ágostin Eszter, a farkaslaki Zeng a magasság egyházi kórus és a Székelyföldi Napkorona népdalkör és kórus énekelt, illetve beszédek hangzottak el. “TAMÁSI ÁRON SZÜLETÉSE NAPJÁN – ÜNNEPSÉG FARKASLAKÁN” olvasásának folytatása

SZÉP ÉS ÚJ?

Vajon milyen lesz az új világ? Az. Ez. Amely folyton épül, szépül, romlik és változik. Én magam is leírom, mások is, hogy amennyiben a járványhelyzet lehetővé teszi így lesz, meg úgy lesz… Egyik ismerősöm azt mondja, hogy 2022-re már lemondtak egy San Diegóban meghirdetett nemzetközi vásárt. Mi pedig idei és a jövőben tartandó programokért aggódunk, holott a profi szervezők, akik világraszóló eseményeket készítenek elő, már tudják, hogy a világ leállt. “SZÉP ÉS ÚJ?” olvasásának folytatása

KÖNYVES TÖRTÉNET SZÉKELYUDVARHELYEN – FOLYTATÓDIK (3.)

A könyvbemutató sorozat harmadik napján – csütörtökön – 17.00 órai kezdettel Simó Márton Gerzson szép délutánja c. regényét és Sebestyén Péter daloskönyvét mutatjuk be. Simó Márton kötetét Lőrincz József, a Sebestyén Péterét P. Buzogány mutatja be. Az estet és a rendezvénysorozatot közös éneklés, népdaltanulás és – természetesen – dedikálás zárja. Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk a Haáz Rezső Múzeum főépülete, a Habrstumpf-villa udvarára! “KÖNYVES TÖRTÉNET SZÉKELYUDVARHELYEN – FOLYTATÓDIK (3.)” olvasásának folytatása

KÖNYVES NAPOK SZÉKELYUDVARHELYEN – A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK! (2.)

A járvány miatti korlátozások okán ellehetetlenített könyvbemutatók megszervezésében nyújt segítséget a Haáz Rezső Múzeum azáltal, hogy felkarolta az Élő Székelyföld Egyesület kezdeményezését, és lehetőséget biztosít a Haberstumpf-villa udvarán a legújabb Hargita megyei kiadványok közönség előtti bemutatására. “KÖNYVES NAPOK SZÉKELYUDVARHELYEN – A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK! (2.)” olvasásának folytatása

FALUSTÁRSAK KOCSMÁBAN

Élhetünk bárhol a világban, ha tudatos emberek vagyunk, mindig őrizzük a gyökereinket. Vagy legalábbis emlékezünk rájuk. Valahonnan mindenki jön, érkezik, talán olyan helyről, ahol annak idején azt mondták a szülei, hogy fiam/ leányom, bárhol jársz-kelsz a világban, ne feledkezzél meg arról, hogy honnan indultál. És akármilyen is ez a kiindulási pont, mégiscsak a miénk, s különben is: „rossz kutya az, amelyik a saját vackát megugatja”. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor valamivel népibb formában mondták, így: megugassa. “FALUSTÁRSAK KOCSMÁBAN” olvasásának folytatása

A JÖVŐ ZENÉJE

Népi vagy félnépi mondásként is él. Könyv- és tanulmánycím is ugyanakkor. Ha nem vagyunk meggyőződve valaminek a létjogosultságáról, ha olyant teszünk, ami bátor, esetleg szokatlan, akkor a távlati következményt határozzuk meg ilyenformán. Meglátjuk. Meghalljuk. Esetleg majd mások érzékelik a most meglebbentett hullámok hatását az idő egy következő rétegében. “A JÖVŐ ZENÉJE” olvasásának folytatása

TEREFERE

Nevezzük Margitnak. De ennek nincs jelentősége. Ismerős. Archetípus. Egyik jó barátom húga. Főállású anyuka. A kilencvenes években Pestre ment férjhez. Gyors egymásutánban három gyermekük lett, így arra kényszerült, hogy abbahagyja a pedagógusi munkát, s legalább tíz éven át otthon húzta az igát. Sokáig egy kerületben laktunk, de nem annyira közel, hogy a gyermekeinknek közös legyen az iskolája, de templomban, piacon, kulturális rendezvényeken gyakran találkoztunk. “TEREFERE” olvasásának folytatása

ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY

Azt szokták mondani, hogy a hátulmaradók elrendezik. A hátramaradottak. A túlélők. A túl élők. Azaz mi. Egy ideig. Mert szerre bírjuk a világot. Szokjuk mondani ezt is. Addig szokjuk, hogy aztán egyszer kimaradunk. De addig: itt vagyunk, és intézkedünk… “ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY” olvasásának folytatása

MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN

Nem tudom, más mit érez, amikor medvés témákról hall, de engem soha nem hagy nyugodni ez a dolog. A medvéké. Mert a mi bajunk is. Főleg. Nem azért, mert féltem a juhaimat, a marháimat, a gyümölcsfáimat, hiszen nem vagyok gazdálkodó. Olyan szinten nem, hogy a földből és a föld terméseiből, a birtokaimon gyarapodó állatok után éljek. “MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN” olvasásának folytatása