FÜGGŐSÉG ÉS ÖNÁMÍTÁS

Gyakran azon kapom magam, hogy a kezemben van a telefon és már feloldottam a képernyő zárját, pedig még azt sem tudom, mire szeretnék rákeresni. Vagy tudom, de amint rálépek a közösségi oldalakra, rögtön elfelejtem. Néha pedig csak kényszeresen kutatok valami újdonság után. Continue reading “FÜGGŐSÉG ÉS ÖNÁMÍTÁS”

SZERELEM, HELY, ÖNAZONOSSÁG

Vajon én az vagyok-e, aki lehetnék? Akivé válhattam volna? Vajon nem raggattam-e magamra, ott, a mélyben valami lelki termopánt, habos műmasszát, amelyek alatt lassan minden elrohad, s felzabálják a lényegem, a lelki állagom a fogyasztói rendetlenség mikroorganizmusai? Continue reading “SZERELEM, HELY, ÖNAZONOSSÁG”

NEM VAGYUNK FELKÉSZÜLVE… A BŐSÉGRE

Én egyszer nem, az biztos. Ez abból is látszik, hogy folyamatosan gyűjtöttem július és augusztus folyamán a különböző nyári gyümölcsöket, a „micsurin-szilvát”, a vajalmát, az általunk nemes egyszerűséggel „eperalmának” nevezettet arról a vén fáról, amely már a nagyapám fiatalkorában is a kert felső sarkában volt, s augusztus közepétől szeptember elejéig érik, a kétféle vackort. Continue reading “NEM VAGYUNK FELKÉSZÜLVE… A BŐSÉGRE”

SZÉKELYUDVARHELY – Lazajlott a II. Erdélyi Táncháztalálkozó

Érdemes a közelmúltban klasszikussá vált Kányádi Sándor versével indítanunk, most, hogy „Noé bárkája” felé tartunk. „És akkor majd a megőrzött, / a meglévő szóból / újrateremthetjük magát / az első búzaszemet, / ha már igével élnünk / tovább nem lehet.” Continue reading “SZÉKELYUDVARHELY – Lazajlott a II. Erdélyi Táncháztalálkozó”

Tanuljunk ROMÁNUL!

Nyelveket tanulni öröm – mondják sokan és sokfelé. Elhiszem, bár magam nem vittem túlzásba ezt soha. Az egyik fiam könnyen vette a lapot, mert olyan környezetbe került. Angolszászok társaságába. A másik viszont kissé nehezebben. Magyarok közé Pesten, aztán itthon székelyek körébe. Nem volt könnyű a be-, vissza- vagy összevissza való illeszkedés, hiszen azonnal jelentkezett az a furcsa kényszer, hogy márpedig meg kell tanulni ennek az országnak a nyelvét. Continue reading “Tanuljunk ROMÁNUL!”

ISTEN ÁLLATKERTJE

Mózes I. Könyve írja: Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. (Móz 1, 25) Igaz ugyan, hogy később megtizedelődhetett az eredeti állomány, a vízözönre gondolok, s arra, hogy Noé nem menthetett át azért minden fajt, nem volt teljes a fedélzeten a minta, s én azt gondolom, hogy növényekkel külön nem is foglalkozott. Continue reading “ISTEN ÁLLATKERTJE”

EGY KULTÚRA EMLÉKEINEK LEBONTÁSA – Iohannis feladatairól

Szóval lenne, s lesz tennivaló a saját háztájon. Talán el is végzi, mert a második mandátum megszerzése mindennél fontosabb, gondolom én, ha már belevágott, így demonstrálhatja igazát és fenntarthatja önnön védettségét. Amiről viszont nagyon keveset beszélünk, s ami nyilvánvaló: ebben az országban mindennél fontosabb, mindennél előrébb való a politikai osztály élete, az a show, amelyet fenntart a rendszer, hogy igazolja önnön fontosságát… Tovább

Simó Márton

Semmi hurrá, nem nyaralunk!

Itt van a nyár, megvolna hozzá az utazási kedv. Megállok a Tábor utcában, arccal a Szejke irányába fordulok. Nagyjából ez lehet az északi irány. Tudom, hogy jobbra a nap kél, bal oldalt meg nyugszik, dél meg ott van a hátamnál. Arra gondolok, hogy itt, száz kilométeres sugarú körben hány település, hely, hegy, domb, völgy lehet, ahol még nem jártam! Mennyi titok van számomra a közelben. Idén ilyen közeli témák munkálnak bennem. Semmi távoli kékség, csak földönjáró és hazai a vágy… Tovább

„Feltaszítlak a meggyfára…”

Múlt vasárnap búcsús szentmise volt nálunk, s mivel nem hívőként, hanem riporterként tartózkodtam a templomban, közben ki-kijöttem, fotózgattam, jegyzeteltem. Így kerültem be a pap kertjébe, majd az egykori iskola udvarára is, ahol negyven év múltán is ismerem a helyet, emlékszem bizonyos gyümölcsfákra, az ízüket is felidézem, s tudom a helyet, ahol egy lepottyanó dió felsértette a kopaszra nyírt fejjel ott bámészkodó osztálytársam kobakját. Continue reading “„Feltaszítlak a meggyfára…””

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. Continue reading “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral”