SIMÓ MÁRTON – A HAMVAZKODÁSRÓL

Hogy hosszú volt-e a farsang, nem tudom. Azt mondják, túl gyorsan eltelik minden, ami jó. A rossz pedig nehezebben. Volt az idei vigasságok közt szép, hasznos, és felemelő is. Bőven. Bizonyára. Mások is ezt gondolhatják. Bennem azonban mindig ott a hiány érzete. Az idén pedig egy kicsit elszámoltam magam. Még ráadtam volna botorul egy hetet. “SIMÓ MÁRTON – A HAMVAZKODÁSRÓL” olvasásának folytatása

Jog a konzervativizmushoz?

golgota

Pár évvel ezelőtt elég becsületesen kiverte a biztosítékot egy akkori magyar államtitkár nyilatkozata, amelyben nyilvánosan kijelentette. Ezt, amazt és – természetesen – a másságot is. Egyébként nincsen ebben semmi rendkívüli, mint ahogyan abban sincs – és remélem, hogy ezzel senkit nem sértek meg –, ha én most töredelmesen bevallom: európai vagyok, romániai magyar és székely, román és magyar állampolgár, tudomásom szerint normálisan élek, hiszek Istenben, és szeretem ezt az országot, amelyben élnem adatott, de szeretem azt a másikat is, amely úgy hazám, hogy teljesen mégsem lehet az soha, szeretem a Kárpát-medencét, a benne élő embereket, akiknek nem sikerült az utóbbi században olyan államszövetségben élniük, amely elsősorban és valóságosan a közép-európai értékrendet és az egymás kölcsönös megbecsülését tartaná a lét fő-fő vektorának.

“Jog a konzervativizmushoz?” olvasásának folytatása

Eltemették Ilyést

??????????

Nem is kell különösebben beszámolnunk róla, hiszen szinte úton-útfélen látni-hallani, hogy a farsangtemetés annak rendje-módja szerint lezajlott Alsósófalván. Idén február 18-án került sor erre a „szertartásra”. “Eltemették Ilyést” olvasásának folytatása