LEHET-E ÖRÜLNI A HALÁLNAK?

Úgy tűnik, nem szeretjük a halált. Játszunk vele, kerülgetjük, még talán szelfizünk is vele, de félünk tőle. Előzünk a záróvonalon, élőben közvetítjük háborúinkat, baleseteinket, életveszélyes mutatványainkat, de nem akarunk reménykedve szembenézni konkrét halálunkkal… “LEHET-E ÖRÜLNI A HALÁLNAK?” olvasásának folytatása

EMLÉKEZÉS ÉS STÍLUS

Nem csak az otthoni temető képe jut most eszembe, hanem a kolozsvári Házsongárdé is. Mivel ott nincsenek közvetlenül hozzám, a családhoz tartozó halottak, életemben csak egyetlen egyszer jutottam el Halottak Napján a kincses városba. Akkor is véletlenül, csak éppen átutazóban. Nem maga temető, meg az ismert és kevésbé ismert sírok meglátogatása volt emlékezetes számomra, hanem az a kép marad kitörülhetetlen, amelyet akkor láttam, amikor kifelé jövet, a temető kapujánál levő sötét utca torkolatából visszanéztem a temetőkertre. “EMLÉKEZÉS ÉS STÍLUS” olvasásának folytatása

Emlékezzünk az előttünk járókra!

Felemás ünnep ez is, akárcsak oly sok egyéb ebben az országban. Nem is ünnep lenne, hanem egyfajta emléknap, amely mindent felülír. Alanyi jogon járna, becsületből, ha minden téren civilizált környezetben és rendezett jogok mentén élnénk. Csakhogy ez az állam, amelyben lennünk kell, újlatin nyelvű ugyan, de többségében keleti kultúrájú. Nem talál a naptárunk, és sok egyéb sem, úgyhogy e napon nem minden évben tudunk meghitten emlékezni. Csak próbálkozunk… Sokszor távolról. Lélekben. “Emlékezzünk az előttünk járókra!” olvasásának folytatása

Mindenszentek és Halottak Napja

November 1-én Mindenszentek, november 2-án pedig a Halottak Napját tartjuk. A római katolikus egyház 835-ben jelölte meg ünnepnapként november első napját, a november másodikához kapcsolódó hagyomány pedig, amikor elhunyt elődökre emlékeznek a keresztények, később terjedt el a nyugati-európai kultúrkörben, amely szokást később a protestáns felekezetek és a világi gyakorlat is átvett. A magyar nép – a politikai rendszerektől és az aktuális határoktól, felekezeti hovatartozástól függetlenül – ragaszkodik ahhoz, hogy e két napon emlékezve ünnepeljen és emlékezzék.