„Feltaszítlak a meggyfára…”

Múlt vasárnap búcsús szentmise volt nálunk, s mivel nem hívőként, hanem riporterként tartózkodtam a templomban, közben ki-kijöttem, fotózgattam, jegyzeteltem. Így kerültem be a pap kertjébe, majd az egykori iskola udvarára is, ahol negyven év múltán is ismerem a helyet, emlékszem bizonyos gyümölcsfákra, az ízüket is felidézem, s tudom a helyet, ahol egy lepottyanó dió felsértette a kopaszra nyírt fejjel ott bámészkodó osztálytársam kobakját. “„Feltaszítlak a meggyfára…”” olvasásának folytatása

Tél a tavaszban

Az áprilisi hó úgy kellett, mint egy súlyos orrbaverés. A városokban még csak szimplán undorító a tavaszi tél, de a fagy a friss hajtásokat és virágokat sem kíméli. Európa több borvidékén is komoly fagyokat hozott az időjárás, az éppen előbújó hajtások mondhatni az intenzív osztályon várják az ígért pénteki enyhülést.   “Tél a tavaszban” olvasásának folytatása