EGY ÉNKERESŐ TUDAT REGÉNYE

Sajátos időszakban jelent meg Simó Márton újabb regénye, a Gerzson szép délutánja. Világjárvány idején, amikor a szellem, a lélek, a kultúra karanténban van. Ő mégis próbálja működtetni ezeket az entitásokat, eljuttatatja könyvét embertől emberig – akár sétaidőben is –, lélektől lélekig. A kötet egyik lehetséges olvasatát adja Lőrincz József. “EGY ÉNKERESŐ TUDAT REGÉNYE” olvasásának folytatása

GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY

Egy író nem ír ki mindent egyszerre magából. Csak adagolja az emészthető tudást. Lassan, mértékkel, hogy az olvasót ne érje váratlanul, ne temesse maga alá a temérdek bölcsesség. Mert attól kezdve, hogy kinyitotta a regényt, neki kell értelmeznie, magában helyet készítenie, befogadnia, elrendeznie, hasznosítania a benne foglaltaknak. Az író elengedte szellemi gyermekét, hadd járja a maga útját. A könyv így nem puszta termék, árucikk lesz, hanem adathordozó, értékközvetítő, az író „lemenője”, aki esszenciákat ad át a következő nemzedéknek. Megtermékenyít, éltet, felcsigáz, irányt mutat, ösztönöz. “GERZSON SZÉP DÉLUTÁNJA – SZÁLLÁS-IDŐBŐL ÜZENŐ REGÉNY” olvasásának folytatása